Sztárok vakáción c. sorozatunkban hazai színészeket, műsorvezetőket, humoristákat és más hírességeket faggatunk arról, hogyan készülnek az idei nyaralásra. Mai interjúnkból kiderül, miért tér vissza Aranyosi Péter időről időre Nápolyba, hogyan jutott haza Máltáról, miután elvesztette a személyijét, s melyik országban élne a legszívesebben.
Coloré: Hol és hogyan tervezi az idei nyarat?
Aranyosi Péter: Ez egy parádés nyár lesz, pontosabban úgy tervezem, mivel az idén leszek ötven éves. Erre az alkalomra a családommal a legkedvesebb helyemre, Nápolyba fogunk utazni. A születésnapomon kívül egyébként több apropója is van az útnak, mivel a nagyobbik fiam idén 18 éves lett, a kisebbik elvégezte a középiskolát, anyósom pedig hetven lesz, ezért van mit megünnepelni, plusz így elviszem az anyóst világot látni, hadd lásson csodát az öregasszony!
Miért épp Nápoly a kedvenc városa?
Nehezen tudnék erre válaszolni, nincs rá konkrét okom, egész egyszerűen Nápoly fantasztikus város. Minden déli országot – így Olaszországot és Spanyolországot is – nagyon szeretek, Nápoly volt talán az első olyan desztináció, amely igazán mellbe vágott. Azt szoktam mondani, hogy
olyan, mintha Miskolcon lennél, de tengerparton vagy.
Szeretem, hogy napbarnított, életigenlő emberek vannak az utcákon, és fanatikusan szeretik a focicsapatukat: ezért is kedvelem ezt a helyet. Kosz van meg dzsuva, de emellett olyan élet van, hogy megirigyelhetnénk. Nápoly környéke kicsit olyan, mint itthon: ott is van Tapolca meg Lillafüred, így például Amalfi, Sorrento, történelemtanárként meg hát Pompei a szívem csücske, mindenek felett.
Mi az elsődleges szempont utazáskor? A helyi látnivalók felkeresése, a gasztronómiai élvezetek, esetleg a kultúra vagy új emberek megismerése…?
Városnéző vagyok, a természeti kincsekre annyira nem vagyok fogékony. Voltam én a Bükkben barlangászni ezer éve, ezen már szerencsére túl vagyok. Az épített környezetnek vagyok nagy barátja, azt szeretem nézni.
Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb nyaralása?
Azt kell mondjam, hogy kellemes élmények szempontjából mindenképp Nápoly, hiszen idén ötödik vagy talán hatodik alkalommal térek vissza oda, s ezúttal szeretném a gyerekeimnek is megmutatni a gyönyörű utcákat. Emellett Dombi kollégámmal nemrég jöttünk haza Amerikából, ahonnan szintén felejthetetlen élményekkel távoztunk.
Humor szempontjából pedig a horrorisztikus máltai utamat mondanám, amikor az ott tartózkodás alatt elvesztettem a személyimet, így nem volt mivel hazajönnöm. Az, hogy én nem beszélek semmilyen idegen nyelvet és úgy próbáltam Máltán útlevelet szerezni, hogy egyáltalán elengedjenek a szigetről, elég parádés volt. Végül egy három pontos, jól bevált szöveget használtam mindenhol:
Ich three problem. Problem one: my identity card is lost. Problem two: I not speak english. Problem three: I not swimming.
A bürokrácia útvesztőiben még az is felvetődött, hogy feleségül kellene vennem egy szőrös máltai nőt, hogy okmányokhoz jussak, ennek viszont az itthon rettegő feleségem, Kriszti, nem biztos, hogy örült volna. Végül több napnyi máltai veszteglés után hazajutottam, de senkinek nem kívánom azt az élményt.
Inkább az aktív vagy a passzív pihenés híve?
Inkább az aktív pihenés híve vagyok, szeretek jönni-menni a városban, nem vagyok nagy kedvelője a tengerparton fekvésnek. Az, hogy a három, vagy öt napból esetleg egyet egy medence partján töltsünk, belefér, de hogy én valahol két hetet feküdjek, abba belebolondulnék.
Az utazásokra ezért általában úti könyvvel is készülünk (az asszony könyvtáros, így ő töltögeti le ezeket), amit aztán együtt olvasunk el: a szállodában általában vagy Kriszti olvassa fel fennhangon, vagy én magamban megnézem, hova is megyünk holnap.
Általánosságban a nyáron előkerülnek-e régóta kiszemelt könyvek, újságok, amelyeket szívesen lapoz ilyenkor?
Igen! Ezeknek egy része történelmi témájú, a másik fele általában a Csillagok háborúja tematikájában íródott, ezeket előre megveszem, s akkor a pihenésre viszem magammal. Most például egy történelemkönyvet fogok befejezni, a Földrajz fogságában, az a címe, ebben leírják, miért és hogyan fejlődtek az országok, ahogy, hiszen a földrajz mindent behatárol, hiába gondoljuk, hogy nem. Most azt fogom befejezni. A Csillagok háborúja meg hát örök, ugyan már jócskán le vagyok maradva, de azért még mindig kapálózom.
Vannak-e bakancslistás helyei?
Finnországba szeretnék még eljutni. Ugye nekem speciális hobbijaim vannak, hiszen
a Csillagok háborúja mellett nagy tankrajongó is vagyok,
a finneknél pedig van egy Tankmúzeum, ahova nagyon szívesen elmennék. A németben egyébként már voltam, de ezen kívül a svédet is megnézném még szívesen. Nagyjából ennyi.
A világ melyik országában élne legszívesebben?
Spanyolországban és Olaszországban. Nagyon szeretem a latin alapú vidéket, a latin építészetet, hogy ott süt a nap, kedvesek a népek, ezért bármelyik helyen szívesen élnék.
Sztárok vakáción c. sorozatunkban még Csonka András, Sajgál Erika, Sydney van den Bosch, Tóth Janka, Gonda Kata, Iszak Eszti, Kamarás Norbi, Széphalmi Juliska, Köllő Babett, Szikra László, Dancs Annamari, Virág András, Danny Blue és Bruti osztotta meg velünk nyári terveit és korábbi utazási élményeit.
