Azt tapasztalon, hogy a mi generációnkon harmincas nőkön van egy nagyon kemény generációs nyomás, hogy legyél sovány, de ne túl sovány, legyél csinos, legyél formás, nézzél ki jól, de legyél okos is. Te mennyire érzed magadon ezt a megfelelési kényszert?
Abszolút erről van szó. Ma nőként a társadalomban kvázi az a feladatod, hogy tartsd fönn magad, mert sose tudod mikor üt be a menykő, és maradsz egyedül egy gyerekkel, ezért legyen önálló egzisztenciád, hogy ne legyél kiszolgáltatva a kapcsolatodban, ami ha véget ér, ne kelljen hazaköltöznöd vidékre a gyerekszobába a karonülőddel. De persze közben nézzél ki jól, de ne legyél dagadt, de legyél csinos, de legyél szép, de közben legyél vezető egyéniség, de ne túl határozott, mert akkor már nagyképű vagy, ha sírsz akkor hisztis vagy, de ha jól érzed magad és ezt meg is mutatod akkor az is baj.
Azt látom, hogy a férfiakkal mindig elfogadóbb a társadalom, teljesen mindegy, hogy mit csinál, vagy hogyan él, vagy mit tesz.
Nekünk a nőknek olyan, mintha sokkal kevesebb dolgot lehetne megtenni anélkül, hogy ítélkezzenek felettünk. Mondok egy példát: hogyha egy férfi nagyon durván lefogy és esetleg utána megműtteti magát, akkor őt ebben támogatják és biztatják a haverjai és a hozzátartozói. De ha egy nő szeretne nagyobb melleket, mert a lapossága zavarja a hétköznapjaiban, az edzőteremben, a szexualitásában, vagy ha fel kell vennie egy bikinit és mentálisan is megbetegíti ez az állapot, akkor rá azonnal rásütik, hogy szétplasztikáztatja magát. Az implantátum szó mellett csak akkor hunynak szemet, ha fog implantátumról beszélünk, egy mellimplantátum már pokolra való. Sajnos még mindig létezik a kettős mérce, szomorú, hogy itt tartunk 2024-ben, amikor egyébként minden arról szól, hogy legyünk elfogadók egymással.
A Glamshake kvázi az újjászületésed szerelemgyermeke. Mióta érlelődik benned a webshop az ötlete?
Igen, abszolút a testi és lelki változás hozta meg ehhez is a löketet, már legalább nyolc-kilenc éve érlelődik bennem ez a gondolat. Nem egy tagnapról mára kitalált dolog, de szeretek mindent megérlelni magamban, eltervezek valamit és aztán addig megyek, amíg össze nem jön. Ilyen volt a nyaralóm megvásárlása is, amiben senki nem hitt az elején.
Akkor most elmondhatod, hogy elégedett vagy magaddal az élet minden területén, és néha meg tudod veregetni a saját vállad?
Alapvetően elégedett vagyok az életemmel, de a siker megélését folyamatosan tanulnom kell. Tudatosan figyelnem kell rá, hogy, ha valami sikerült, akkor meg tudjam élni, ezt a sikert, esetleg tudjak ünnepelni és ne legyen alap. A sikert nem plakettekben, díjakban vagy jelölésekben mérem, hanem abban, hogy el tudom vinni a szeretteimet egy csodálatos külföldi nyaralásra, hogy minőségi időt töltök velük egy wellness hétvégén. Hatalmas megfelelési kényszer volt bennem, amit már sikerült elengednem és kidolgoznom magamból. Ez talán abból táplálkozott, hogy vidéki lány vagyok és egyáltalán nem származom gazdag családból. Nyaralni is csak két éve járok, előtte még akkor sem mentem sehova, amikor megtehettem volna, mert úgy éreztem, hogy minden forintomat félre kell tenni.
Hogyan töltődsz fel, mik azok a programok, amik kikapcsolnak és segítenek fenntartani ezt a mostani pozitív és kiegyensúlyozott állapotot?
A párommal rengeteget vagyunk a természetben, amikor csak tehetjük kimegyünk a parkba, az erdőbe, a tópartra. Ez számomra hatalmas feltöltődés az pedig csak hozzátesz, hogy életemben először olyan párom van, akivel azonos az értékrendünk és érdeklődési körünk. Most jöttem rá arra is, hogy egy normális párkapcsolatban nincs bántalmazás, nem kell mindig megfelelni vagy félni valamitől, hanem tényleg csak jó együtt lenni. Néha csak nézzük a csillagokat és órákig beszélgetünk.
Tavasszal pedig elkezdem a hegymászást, erre nagyon készülök. Ez egy új kihívás lesz számomra és egy olyan sport amit életemben először izgatottan várok, és nem túl lenni akarok rajta hanem minden lépését megélni.