Akiknek nem jut tágas, a nagykönyv szerinti méretekkel megáldott nappali, azoknak még mindig ott a lehetőség, hogy némi ügyeskedéssel és szemfényvesztő lakberendezési ötletekkel eszményi nappalit kerekítsenek hosszú és keskeny helyiségükből.
Osszuk zónákra a szobát
Akkor járunk a legjobban, ha fogjuk hosszúra nyúló nappalinkat, majd képzeletben egyszerűen ketté vágjuk – ezzel pedig nemcsak kellemesebbé válik a szoba tagolása, hanem mindjárt két funkcióval láthatjuk el. A szoba egyik végében berendezhetjük a pihenésünket szolgáló nappalit, míg a lecsípett részben kedvünk szerint kialakíthatunk egy olvasósarkot a kandalló előtt, vagy akár egy munkaállomást. Törekedjünk arra, hogy ne fele-fele arányban osszuk fel a rendelkezésünkre álló helyiséget, hanem egy nagyobb, hangsúlyosabb, valamint egy kisebb területre. De ne álljunk meg itt! Vessünk be mindkét részhez egy-egy varázserővel bíró szőnyeget, melyek szinte két kis különálló sziget illúzióját keltik majd.
Kígyózó útvonal
Félreértés ne essék – ez alatt nem egy túlélő akadálypályát kell elképzelni kihívásokra éhes anyukák számára. Viszont az ívelt útvonallal elkerülhetjük, hogy egy végtelenül hosszúnak tűnő folyosó terüljön el a nappalink közepén. Így ahelyett, hogy minden bútort rátolnánk a szoba egyik oldalára, próbáljuk őket egymáshoz képest átlósan elhelyezni. De ha erre valamiért nincs lehetőségünk, akkor csapjuk be a szemünket: elég lehet egy L-alakú kanapé benyúlás a térbe, vagy egy „útba állított” ebédlőasztal.
Ahol a látnivaló, ott a tekintet!
Senki észre sem veszi majd a kilométer hosszan elterülő nappalink előnytelen adottságait, ha a szoba pásztázása közben megakad a szemünk valami igazán lehengerlő dolgon! Egy színrobbanásként hasító olivazöld kanapé a hozzá társított keleti szőnyeggel minden figyelmet magának követel egy semleges fehér térben. De ugyanilyen jó figyelemelterelő képességekkel bír a szoba közepére belógatott impozáns csillár, ami úgyis elcsavarja mindenki fejét…
Tegyünk „pontot” a végére!
Ha látszólag se vége, se hossza a szobánknak, gyorsan menjünk elébe a dolgoknak és kezdjük azzal nappalink kialakítását, hogy máris lezárjuk a végét – persze, csak optikailag. Ugyanis a szoba rövidebbik oldalán figyelő galériafal, egy merész falszín, függöny, vagy akár egy téglafal minden erejükkel azon lesznek, hogy tágítsák a teret. Ezáltal pedig nemcsak szélesebbnek érezzük majd a szobát, hanem rövidebbnek is.
Amit csak lehet, rakjunk keresztbe!
A hosszú, keskeny szobánk alattomos módon próbál rávenni minket arra, hogy mindent a szoba hosszával párhuzamosan helyezzünk el – és még csak meg sem kell erőltetnie magát, mert mi is ezt gondolnánk logikusnak. De ne dőljünk be neki, hanem lázadjunk fel, és juttassuk érvényre a keresztirányú elrendezést. Már akkor megálljt parancsolhatunk, amikor még egyetlen bútor sincs a szobánkban: a keresztben letett padló, vagy a mennyezeten futó gerendák a mi kezünkre játszanak. Majd folytassuk a sort a kanapéval, amit helyezzük el keresztben a nappali közepén. Viszont ha erre nincs elég helyünk, ismét bevethetjük a szőnyegek erejét, ezúttal egy keresztben csíkos darabbal. Ugyanez pedig visszaköszönhet akár a függöny mintájában.
Használjunk térelválasztókat
Ezt a megoldást különösen egy amerikai konyhás nappalinál érdemes bevetni, ahol úgy választhatjuk szét egymástól optikailag a két helyiséget, hogy közben mégis átlátható és szellős marad a szobánk. Kedvünk szerint készíthetjük ezt falécekből, vagy beújíthatunk akár egy üvegfalat. Nem is kell ezt tovább ragozni – a kép magáért beszél!
És amit ne csináljunk…
Hiába klasszak a bútoraink, van drága szőnyegünk, és egy relatíve nagy konyhánk, ha úgy érezzük majd benne magunkat, mintha egy csőben laknánk. Mert a bútorok következetes egymás mellé/mögé pakolgatásával nemcsak unalmassá és statikussá válik otthonunk, hanem könnyűszerrel összetéveszthető lesz egy bútoráruházzal. Ezenkívül jobb elkerülnünk minden olyan lehetőséget, ami még tovább nyújtja egyébként is hosszú nappalinkat, mint például a hosszú falak kihangsúlyozása telibe festéssel, vagy méteres polcokkal.
