Számos ismert magyar írók van. Sokuk írásait kívülről ismerjük, ám nem tudjuk, hogy ők maguk mit olvasnak.
Jenei András – író
Imádok olvasni. Ha időm engedi, sokat és gyorsan is. Ezer szerzőt le lehetne írni, meg címet, stílust, műfajt is, amelyeket már olvastam. Általánosan akkor olvasok többet, ha éppen kutatok egy íródó kézirathoz, mert ahhoz amit csak tudok, olvasom. Így volt ez a lovagoknál, a törökös témánál, de most a vikingeknél is.
Mivel a nyomtatott könyv nekem nem megoldható, leginkább az e-book amit nyomatok, és így nehezményezem, ha egy kötet így nem elérhető, de nem vagyok szívbajos, és felkeresem a kiadót, de még a szerzőt is, ha kell.
Gárdonyi Géza, Jókai Mór, de egy kicsit jöhet Rejtő Jenő is. Hölgyek közül Szabó Magda, mindenképp. Újabb, kortársak közül Bán Mór feltétlen, Bíró Szabolcs és Szélesi Sándor egyértelműen ott van a top-on, és előre elnézést, de név nélkül több kortársat nem írok le, mert elfogultsággal gyanúsítanának.
Akár akaratlan is átvehetünk apróbb dolgokat egy-egy regényből. Az első, amit megemlítenék, hogy nekem a Triannita sorozatom elindulásában – és leginkább az epikus fantasy vonalban- G.R.R. Martin adott inspirációt, aztán őt követett minden hasonló szerző, aki szabadon írt és mégis igyekezett a vonalak megtartására az epikus vonalban.
Bódai-Soós Judit – írónő
Könyvek: majdnem bármi. Na, jó, a horrort határozottan nem szeretem.
Egyébként időszakok vannak az életemben, amikor „rákattanok” egy-egy műfajra. Nemrég hetekig krimiket olvastam, elsősorban Agatha Christie könyveket, illetve Conan Doyle-tól Sherlock Holmes kalandjait, de egy-egy újdonságot is bevállalok ilyenkor a témában. Agatha Christie és Doyle krimijeinek zömét már ismerem, mert többször is olvastam őket, de sokadszorra is ugyanolyan élvezhetőek számomra, mint első olvasatra.
Máskor romantikus könyveket falok, szinte válogatás nélkül. Ebben a műfajban viszont nagyon kevés olyan könyv van, amit többször is hajlandó vagyok elolvasni. Azok leginkább a klasszikus „lányregények” (a régi pöttyös és csíkos könyvek).
A kedvenc műfajom mégis leginkább a sci-fi, klasszikusok (Asimov, Clark, Sztrugackij testvérek, Nemere) és újak egyaránt jöhetnek, csak ne forduljanak át horrorba. Ezen belül a leg-leg az időutazós téma. Szintén sci-fin belül, vagy inkább annak határmezsgyéjén állnak az utópiák és disztópiák – ritkán futok bele újabb könyvbe ebben a műfajban, de ha mégis, akkor kíváncsian vetem rá magam, a klasszikusokat viszont rendszeresen újraolvasom.
Történelmi és életrajzi regényeket is szívesen olvasok, ha az a hangulat ragad magával éppen. Ebből is van néhány újraolvasós kedvenc, pl. Dallos Sándor Munkácsy Mihályról szóló kétkötetes regénye (Aranyecset, A nap szerelmese), de Nemere István történelmi regényeit is nagyon kedvelem.
Juhász Judit – írónő
Irodalom szempontjából belekerültem a változó korba. Húsz hónapos lányom születésével nem csak a hormonok változtak meg, de bizonyos tekintetben az ízlésem is. Korábban az ifjúsági regényeket preferáltam, de egyre inkább előtérbe kerülnek a pszichológiai regények, a thriller és a horror.
A nyomtatott könyveket kedvelem, gyakran járok könyvtárba, szeretem lapozgatni a könyveket, szeretem az illatukat, a tapintásukat, de emellett szoktam elektronikusan is olvasni.
Szintén lányom születése óta vettem észre, gyakran belekezdek egy-egy jó ajánlással rendelkező regénybe, aztán pár fejezet után félreteszem, mert rájövök, nem az én világom, vagy maga a cselekmény tetszik, de én nem így írnám meg, nem így dolgoznám ki érzés kerít hatalmába, így ettől kezdve élvezhetetlenné válik. Könyvet, egyetemi jegyzeten kívül soha nem olvastam kétszer. Ha tetszik, akkor figyelmesen olvasom, akkor bennem marad a cselekmény, ha pedig nem jön be, akkor úgy sem olvasom végig már elsőre sem.
Korábbi olvasmányaim jórészt helyesírásom fejlesztésére és fogalmazási készségem csiszolására szolgáltak, nem annyira ötletszerzésre. Akitől vettem át bármit, az Szabó Magda. Nagyon tetszett, ahogy az írónő a Disznótor vagy a Freskó című regényeiben több szereplő nézőpontjából láttatja ugyanazt az eseményt és egymást. Ez a szemléletmód rendkívül színesen láttatja a szereplők világát, érzéseit, társadalmi státuszukat.
K. Kormos Noémi – írónő
Olvasás terén mindenevő vagyok. Szó szerint. Hangulatomtól függően jöhet a romantika, humor, krimi (elsősorban orvosi krimi), lélektani, állattörténetek, történelmi regények. Szóval, tényleg minden. Egy a lényeg: lekösse a figyelmemet.
Az az igazság, hogy elég nehezen jutottam el a „mindenevésig”. Az első könyv, amit elolvastam „A két Lotti” volt Erich Kästnertől, már túl a kilencedik életévemen, az rákaptam az olvasás ízére, és jött Fekete István Tüskevára, majd a Téli berek. Ezt követte az Egri csillagok. Ezeknek a könyveknek az olvasását nem apróztam ám el! Gyakorlatilag annyiszor vettem kezembe őket, hogy végül már kívülről fújtam mindegyiket. Szabó Magda Abigélje is bekerült a salátára olvasott könyvek közé.
Tinikoromban megőrültem az indiános könyvekért, amiket a nővéremmel el is játszottunk. A női szereplőket mi alakítottuk. a férfiakat odaképzeltük. Aztán jött a Verne-korszak, majd Agatha Christie. Észre sem vettem, és hipp-hopp, felnőtté cseperedtem. Közben megismerkedtem a klasszikusokkal, akik közül Gárdonyi, Mikszáth műveire bármikor vevő voltam.
Mára Robin Cook és Stephen King összes eddig megjelent könyve is ott sorakozik a polcomon, ahogy Szabó Magdáé is, Jókaié vagy Shakespeare-é.
Ha választanom kellene, hogy melyik a kedvenc könyvem: tényleg nem tudnék.