Az utókor sok mindent tudni vél a hollywoodi ikon, Marilyn Monroe életéről, azt azonban eddig nem is sejtettük, milyen tragédiák és pokoli fájdalmak szegélyezték a színésznő útját a vörös szőnyegen. Fajsúlyos perspektívát választottak a Szöszi című film készítői, ám nem sikerült maradéktalanul megugraniuk a feladatot.
Az elmúlt hónapok „nyüglődését” elnézve ideje volt, hogy a Netflix előrukkoljon egy olyan kaliberű filmmel, mint a Szöszi (Blonde), amely Marilyn Monroe életét veszi górcső alá. Ugyan nem tudni, mi volt a készítők eredeti célja, de a streaming szolgáltató sikerfilmje sokkal inkább Norma Jeane Mortenson (Monroe polgári neve, – a szerk.) pszichológiai gyötrődését, semmint a Marilyn Monroe-jelenséget veszi górcső alá, ennek pedig egy végtelenül szívfacsaró, nyomasztó film lett az eredménye.
Ha nem vigyázunk, a Szöszi képes, és agyonnyom
Andrew Dominic nagyjából tíz éve határozta el, hogy készít egy filmet Hollywood ikonikus színésznőjéről, Marilyn Monroe-ról, s a hosszú időt elnézve nem csoda, ha a szerep kapcsán már számos művész neve szóba került: többek között Naomi Watts és Jessica Chastain is, míg végül a kubai származású Ana de Armas kapta meg a lehetőséget.
Armasnak nem kevés idejébe került felkészülni a szerepre, főképp, ha figyelembe vesszük azt az alapvető problémát, hogy erőteljes akcentussal beszéli az angolt, így rengeteg munkába került, amíg Monroe-hangján szólalt meg a filmben. Armas végül parádésan megoldotta a feladatot (a premier után percekig tartó, álló ovációval ünnepelték a színésznőt) arról nem is beszélve, mennyire eltalálta Monroe jellegzetes, filmekből ismert „sztár allűrjeit”: mozgását és stílusát.
Szükség is van rá, hogy Armas lüktető sziluettje összetartsa a filmet, mivel a forgatókönyvíróknak nem igazán sikerült megugraniuk ugyanezt: a film a 2000-ben Joyce Carol Oates által írt Blonde című regény alapján készült, de a 166 perces alkotást elnézve elmondhatjuk: nem sikerült tisztességesen feldolgozni a több mint hétszáz (!) oldalas könyvet.
A film ugyanis Monroe-mozaikok sokaságából áll: kezdve azzal, hogy mentálisan beteg édesanyja csaknem vízbe folytja a véletlenül megfogant Normát, egészen addig, hogy Monroe mintaszerűen kizárólag gazembereknek szavaz bizalmat partnerként. (Joe DiMaggio Yankees játékossal való házassága végül fizikai abúzusban csúcsosodott ki, Arthur Miller íróval ugyan úgy tűnt, rátalált a sírig tartó szerelem, de valami mégis félrecsúszott, a legelső férj, James Dougherty pedig szóba sem kerül az alkotásban, pedig érdemes lett volna megemlíteni, miért is ment hozzá a 16 éves Monroe egy rendőrhöz…)
Persze, végigkövethetjük a Kennedy-féle titkos kapcsolatot kibontakozását is, ám a sok férfi ellenére nem mondhatnánk, hogy szexuálisan túlfűtött filmre kell(ene) számítani, sokkal inkább Monroe reflektorfény mögött rejlő, belső énjébe kalauzolnak el minket, ahol már korántsem csillogással, hanem sötétséggel és mérhetetlen fájdalmak sokaságával találkozhatunk.
Az imdb-n 5,6-ra értékelt film szeptember 28-tól tekinthető meg a Netflix streaming szolgáltató kínálatában.
Borítókép forrása: Northfoto