A Netflix népszerű valóságshowjában, a Love Is Blindban a szereplők úgy keresik a szerelmet, hogy közben nem találkoznak.
Vajon beleszerethetünk-e olyanba, akit még sosem láttunk? Meggyőz-e minket egy kedves hang, a közös értékek, a hasonló humor, az érdekes hobbik anélkül, hogy megbizonyosodnánk arról, van-e köztünk fizikai vonzalom és tetszik-e nekünk a másik? Erre keresi a választ a Netflix immáron két évadot megért valóságshowja, mely a Love Is Blind, magyarul Vak szerelem címet viseli.
Az alapfelállás a következő: évadonként 15-15 nő és férfi indul, beköltöznek egy nagy luxusépületbe és mindannyiuk célja, hogy megtalálják Az Igazit – azonban nem a hagyományos párkereső realityről van szó, mert az ellenkező neműek csak fülkéken (podokon) keresztül találkozhatnak, beszélgethetnek, ismerkedhetnek. Így elképzelésük lehet arról, hogy hogy néz ki a másik, de ennél többet a külsejükről nem tudnak meg. Így viszont lehetőség van a külsőségeknél fontosabb(nak tartott) dolgokra helyezni a hangsúlyt. Mindenki beszélget mindenkivel, napi 30 percet, kialakulnak preferenciák, és egy-egy pár úgy juthat el a személyes találkozásig, ha az eljegyzés mellett döntenek. Természetesen a versenyzők közül nem mindenki jut el idáig, de akik igen, azokat a műsor elrepíti Mexikóba, ahol letesztelhetik, megvan-e köztük a kémia, majd hazautaznak családjaikhoz, végül pedig sor kerül az esküvőre.
A Love Is Blind társadalmi kísérletnek adja ki magát, kivonja az ismerkedés képletéből a felszínesnek tartott külsőségeket, de vajon igaza van? Nem álszent, aki azt állítja, nem fontos, hogy hogy néz ki a másik? Egyesek szerint az egész meg van rendezve, mások azt róják fel a műsornak, hogy kizárólag attraktív embereket válogatott be, így nem nehéz beleszeretni a másikba. A megosztó show azonban több milliós megtekintésnél jár, tegyünk mi is egy próbát, vajon mit üzen nekünk?