Love is Blind, avagy beleszerethetünk-e úgy valakibe, hogy fogalmunk sincs, hogy néz ki?

A Netflix egyik legsikeresebb valóságshowja, a Love is Blind (Vak szerelem) idén rukkolt elő a második évaddal, így sokakban újra felmerülhet a címbeli kérdés. Pszichológusok és párkapcsolati szakértők is beszálltak a vitába.

Szerelem első látásra. A szerelem vak. Nem minden a külső. A külső megfog, a belső megtart – csupa egymásnak ellentmondó, a párkapcsolatok és az ismerkedés milyenségén filozofáló idézet, mellyel alighanem mindannyian találkoztunk már. Aki volt már szerelmes, az tudja, hogy szerelemből is sokféle van, és maga az érzés is rengeteg mindenen múlik. Van, akinek rendkívül fontos, hogy hogy néz ki a párja, mások a közös érdeklődést, a testi vonzalmat, az intellektust, a humort előbbre rangsorolják, mint egy kisportolt testet vagy tökéletes frizurát – egyszóval nincs jó vagy rossz válasz. Azonban a mai, közösségi médiától átitatott világunkban rengetegen panaszkodnak arra, hogy szinte mindenki csak a külsőségeket hajszolja, a megfelelő filterrel ellátott képek és az öltözködés nagyobb hangsúlyt kap, mint ha valaki kedves, odaadó, figyelmes vagy vicces – hiszen utóbbi nem látszik a fotókon, ez pedig igazán megnehezíti az őszinte randizást. Ez járhatott a Love Is Blind, magyarul Vak szerelem című Netflix-valóságshow készítőinek fejében, na és persze a jelentkezőkében is.

Love Is Blind
Forrás: Netflix

Tényleg vak a szerelem?

Az említett műsor első évada 2020 elején debütált a streaming platformon, igazán magas, harmincmilliós nézettséget szerezve, ami nem csoda, hiszen újdonságnak tűnt egy olyan párkereső reality, melyben a “szerelem első látásra” élményét a szerelem sokadik hallásra váltja fel. A képlet egyszerű – 15 nő és 15 férfi költözik be egy építménybe, ahol az ellenkező neműek nem találkoznak egymással, csupán kis fülkéken (pod) át teremtenek kapcsolatot, ahol ugyan hallják a másik hangját, de látni semmit sem látnak belőle – csak mi, a nézők látjuk, hogy ki kivel beszélget épp. Mintegy vetésforgó-szerűen mindenki mindenkivel beszélgethet, és a játékosok mindegyikének az a célja, hogy megtalálja “Az Igazit” – de csak akkor találkozhatnak, ha megtörtént a lánykérés. Az arc nélküli ismerkedés során vannak, akik rájönnek, hogy semmi közös nincs bennük, mások pedig szerencsésebbek, és találnak valaki olyat, akivel közelebb érzik magukat egymáshoz. A frissen eljegyzett párokat a műsor elrepíti Mexikóba, majd az összeköltözésre, egymás családjainak megismerésére kerül sor, hat hét múlva pedig az esküvőre – már ha összejön, és eljutnak odáig. Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba, egyik évadban sem volt hiány drámából, happy endből és hatalmas veszekedésekből, a műsor által összehozott párok némelyike azóta is együtt él, mások az esküvőig sem jutottak el, és voltak, akik szakítottak, de manapság ismét randizgatnak egymással.

Couples,lovers,dinning,blind,date,in,silhouettes,on,white,background
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Tényleg így működne?

A Love Is Blind koncepciója nagyon erősen arra épül, hogy mindenkinek van egy “lelki társa”, csak meg kell találnia. Bármennyire is szeretnénk hinni abban, hogy létezik olyan vonzalom, amely teljesen függetleníthető a testiségtől és attól, hogy tetszik-e nekünk külsőre valaki, az emberi viselkedést tanulmányozó szakemberek kiábrándító eredménnyel szolgálhatnak. „Van ez az általánosan elterjedt felfogás, miszerint az emberek, akik sokat törődnek a külső megjelenéssel, sekélyesek” – mondja Viren Swami, az angliai Ruskin Egyetem szociálpszichológiai professzora.”De a valóságban a romantikus kapcsolatok részben azon a tényen alapulnak, hogy a másikat fizikailag vonzónak találjuk-e”. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen romantikus jellegű kötődést kialakítani anélkül, hogy valaha is láttuk volna a másikat, Swami szerint szoros kapcsolatok alakulhatnak ki apróságnak tűnő dolgok és interakciók alapján is. „Megítélhetjük az embereket a hangjuk, a humorérzékük vagy ehhez hasonló jellemzők alapján is” – mondja. “Azonban a legfontosabb kérdés az, hogy vajon hosszútávú kapcsolat lesz-e az olyan, aminél csak korlátozott mennyiségű információ állt a rendelkezésünkre a másikról?

A kulcs az eltökéltség

Ugyan az esélyek csekélynek tűnnek, nem állítja senki, hogy lehetetlen ilyen módon párra találni. Charly Lester párkapcsolati szakértő szerint van valami különleges abban az ötletben, hogy hasonló életfelfogással és célokkal rendelkező idegeneket összehozzanak, még úgy is, hogy tudják, milyen kétesélyes ez. Fontos az eltökéltség, az, hogy valaki készen legyen a megállapodásra, és így menjen neki a Love Is Blind vagy a Marriage At First Sight típusú műsoroknak. Ezek az emberek jellemzőbben idősebbek (bár én a showban látható 28-35 éveseket nem nevezném idősnek), kirajzolódott már bennük, hogy mit keresnek egy kapcsolatban, és valószínűleg már többféle módon próbálkoztak már a társkereséssel. Lester hozzáteszi, hogy természetesen sokan azért jelentkeznek egy ilyen műsorba, hogy szerepelhessenek a tévében, de azért nagy részük tényleg a szerelmet és az elköteleződést keresi.

Young,attractive,woman,flirting,with,a,man,on,the,street.flirty
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Számít a külső

Mint a legtöbb ilyen tévés párkereső reality, a Love Is Blind is tele van vonzó, csinos emberekkel, Swami szerint pontosan ezért nem lehet társadalmi kísérletnek nevezni – pedig előszeretettel hangoztatják ezt a kifejezést a reklámozásakor. A show azt állítja, hogy mintegy kivonja az ismerkedés egyenletéből a külsőségeket, ugyanakkor csak olyan szereplőket látunk, akik nagy eséllyel vonzódnak majd egymáshoz, mert mind jól néznek ki. Sőt, Swami tovább megy: szerinte nettó butaság úgy randizni, hogy nem mérjük fel, bejön-e a másik külseje. “A valóság az, hogy a vonzalom egy összetett dolog, ami mindig két ember, egyes esetekben akár több ember között jön létre. A fizikai megjelenés és a fizikai vonzalom az egyik kulcsfontosságú összetevő, és én, mint szociálpszichológus, úgy vélem, hogy ezt kivenni az egyenletből nincs értelme.

Lester optimistább ebben a kérdésben, úgy gondolja, hogy csak simán el kell engedni kicsit az elvárásokat, és ahogy fentebb is írtuk, ha valakinek eltökélt szándéka, hogy a Love Is Blind keretein belül párra találjon, akkor nem érdemes túlzottan specifikus kritériumokkal érkeznie egy ilyen műsorba, már ami a leendő partner kinézetét illeti. De azt ő is elismeri, hogy a műsor sokkal valóságosabbnak állítja be ezt az egészet, mint amilyen valójában lenne.

Nem lenne teljes a cikk anélkül, ha nem említenénk meg, hogy egyesek szerint az egész műsornak forgatókönyve van, és ezek az emberek nem véletlenszerűen kiválasztott játékosok, hanem feltörekvő influenszerek. Vajon mi lehet az igazság?

Forrás: CNBC

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Így épít a nemet mondás művészete – 3. rész