Arannyal teli bödön a szivárvány végén, Szent Patrik-nap, lóherék, sztepptánc, whiskey, koboldok és zenés-táncos mulatságok – mindenkinek ez ugrik be, ha Írországról szó esik.
Az írek katolikus védőszentje Szent Patrik, hozzá kapcsolódik a március 17-én tartott nemzeti ünnepük is, melyet a Smaragd-szigeten kívül még azokon a helyeken is megtartanak, ahol nagyobb ír diaszpóra él. Szent Patrik – akit eredetileg Maewyn Succatnak hívtak, és a Patrik nevet csak pappá szentelésekor vette fel – az ötödik században élt, és misszionáriusként érkezett Írországba, ahol aztán érseki rangig jutott. A legenda szerint az volt a küldetése, hogy a pogány íreket áttérítse a kereszténységre, ezt az igyekezetét a néphagyomány metaforikus alakban is megőrizte, ezért sokszor mesélik róla, hogy kiűzte a kígyókat a szigetről – holott Írországban akkoriban elvileg nem volt őshonos egy kígyófajta sem. Egy március 17-ei napon hunyt el, ezért lett ez a nap az ő emlékének szentelve, nagyjából a kilencedik-tizedik századtól kezdve ünnepelték egyházi ünnepként.
Az első Szent Patrik napi városi ünnepségre viszont Amerikában került sor, mely az 1700-as évek végén vált divattá az ott szolgáló ír származású katonáknak köszönhetően, akik honvágyuk miatt rendeztek díszmenetet és csak később honosodott meg az anyaországban. Ezek általában felvonulással kezdődnek, a résztvevők előszeretettel viselnek zöld színű ruházatot, háromlevelű lóheréket (állítólag ezzel a szimbólummal magyarázta el az érsek a szentháromságot annak idején a pogányoknak), egyes nagyvárosokban zöldre festik a folyók vizét, és zenés, skót dudás mulatságokat tartanak a kocsmákban.
Ez utóbbi nem volt mindig így, hiszen 1903-tól 1970-ig Írországban élt egy törvény, miszerint vallási ünnepeken zárva kell tartaniuk a kocsmáknak. 1970-ben azonban vallásiból nemzeti ünneppé lépett elő március 17-e, így attól kezdve a bártulajdonosoknak is volt mit ünnepelniük a megnövekedett forgalom miatt. A szigetországon kívül az USA-ban nagy hagyománya van még az ünnepnek, köszönhetően az éhínség miatt odavándorolt több millió írnek, de megemlékeznek róla Nagy-Britanniában, Kanada egyes tartományaiban, Montserratban, Brazíliában, Argentínában és Új-Zélandon is. Persze az is igaz, hogy a Halloweenhoz vagy a Valentin-naphoz hasonlóan a kereskedelem és a divat elvitte az ünnepet más országokba is, Budapesten is szerveztek már felvonulást és rengeteg cég rukkol elő ír témájú termékekkel ebből az alkalomból.
Híres írek a nagyvilágból
Irodalmároktól színészekig, sportolóktól énekesnőkig nagyon sok híres ember rendelkezik ír gyökerekkel. Ott van például az Eithne Pádraigín Ní Bhraonáin néven született Enya, akinek éteri hangját mind ismerjük, és aki négy Grammy-díjat, valamint hét WMA-t nyert karrierje során. A zenénél maradva: Írországból származik még Sinéad O’Connor, a U2 énekese, Bono (Paul David Hewson) is, ide köthető továbbá a The Pogues, a Thin Lizzy, a The Cranberries, és a Westlife is. Oscar Wilde és George Bernard Shaw drámaírók és James Joyce, akinek az Ulysses volt a legfőbb műve (és amely az egyik legnehezebb olvasmány a világon), mindhárman Dublinban születtek. Az 1986-os születésű Katie Taylor már azelőtt olimpiai aranyérmes bokszolóvá vált, hogy a professzionális boksz világába belépett volna, mára pedig a Föld legjobb női sportolója ebben az ágban. Ugyancsak küzdősportban, csak egy “kicsit” erőszakosabb változatában, az MMA-ban (mixed martial arts) vált ismertté Connor McGregor is, aki hol a ringbeli teljesítményével, hol pedig az azon kívüli incidenseivel kerül be a lapokba. Liam Neesont nem kell senkinek bemutatni – a Schindler listája, a Csillagok háborúja – Baljós árnyak, az Igazából szerelem, a Batman: Kezdődik!, az Elrabolva-filmek és megannyi mozi sztárja az északír Ballymenában jött világra.
Kollégája, Pierce Brosnan csakugyan ír, és bár a neve nem árulja el, a Németországban született, de Kerry megyében felnőtt Michael Fassbender is. Brendan Gleeson, akit egyesek a Harry Potter-filmek Rémszem Mordonjaként, mások az In Bruges (Erőszakik, de rémes ez a magyar cím) Kenjeként ismernek, szintén a szigetről származik, és persze fia, Domhnall is, aki Bill Weasleyt és az új Csillagok háborúja-trilógia Hux tábornokát játszotta. Jellegzetes nevetése és ragadós jókedve miatt vétek lenne kihagyni a felsorolásból Graham Norton műsorvezetőt, Saorise Ronant pedig azért említjük meg, mert a feltörekvő színészek közül ő az egyik legsokoldalúbb. Ugyan Amerikában született, de szülei írek és általa ismerte meg a világ a sztepptáncot, így a géppuskalábú Michael Flatleynek is itt van a helye. A lista szabadon bővíthető, de most egy (kettő) levegővel őket emelnénk ki.
Amit az írek adtak a világnak
Legyen szó gasztronómiáról, kultúráról vagy találmányokról, az írek sok területen nyomot hagytak a világban. Leghíresebb sörüket, a sötét Guinnesst százhúsz országban forgalmazzák, ez Írország legkelendőbb exportterméke, az ír whiskeyk pedig skót párjaik mellett világhírűek (Jameson, Bushmills, Tullamore Dew, Dead Rabbit). A Guinness Rekordok Könyvének neve nem véletlenül egyezik meg a sörmárkáéval, ugyanis a főzde egykori igazgatójához, Sir Hugh Beaverhez fűződik a létrejötte. Az ötvenes években Beaver a Slaney-folyó partján vett részt egy sportlövész eseményen, itt jutott eszébe, hogy vajon melyik lehet Európa leggyorsabb madara: a vörös nyírfajd vagy az aranylile? A vitát nem sikerült rendeznie társaival, és Beaver rájött, hogy igazából nincs is hivatalos dokumentáció erről – ahogy még nagyon sok minden másról sem. Felkért egy testvérpárt, akik mindketten újságírókként dolgoztak (Norris és Ross McWhirte-ot), hogy segítsenek rekordokat összegyűjteni, hogy könyvbe foglalhassák azokat. A legelső kötet 1955-ben jelent meg, mára több, mint százmillió példány kelt el belőle, és minden évben frissítik és újra kiadják.
A tengeralattjáró feltalálása John Philip Holland nevéhez fűződik, a világ legelső felfegyverzett tankja pedig Blackrockból, Dublin egyik negyedéből származik még 1991-ből. Ugyan a lepra a nyugati világból mára már teljesen eltűnt, de az elmaradottabb országokban ma is fenyegető veszélyt jelent a lakosságra. A betegség ellenszerét egy ír férfi, Vincent Barry találta fel, amikor az ország tuberkolózis-problémájára keresett megoldást. A hordozható defibrillátor is a szigetországban született meg, a prototípussal 1965-ben szerelték fel egy belfasti kórházat, az eszköz pedig azóta milliók életét mentette meg világszerte.
