Idén lesz 125 éve, hogy megjelent a Nyugat, melyen a korszak legnagyobb költői és írói dolgoztak. Hogyan zajlott a toborzás, a lap nevének a kitalálása és maga az írás? Ezt képzelte el szerzőnk, s vetette papírra egy ,,doku-novella” formájában.
Vajon hogyan hirdették a Nyugat első számának megjelenését 1907-ben? Rikkancsok kiabálták az utcán? ,,Megjelent a Nyugat című irodalmi folyóirat első száma, ajándék DVD-melléklettel!”
Mivel a Nyugat pályafutása elején csupán néhány száz példányt tudott megjelentetni, kordában kellett tartani a marketinget, ezért valószínűleg csak nyers hírként kezelték: ,,Megjelent a Nyugat. Az irodalmi lap olyan művészek írásait foglalja magában, mint Fenyő Miksa, Osvát Ernő és Ignotus. Az első szám a napokban jelent meg, a következőt az újév első napjára tervezik.”
Ennyit tud a nép, de az előkészületekről nincs fogalmuk, pedig egy lap készítésének okai vannak, és a huszadik század fordulója utáni években különös jelentése volt egy lap megjelenésének.
Az 1900-as évek eleje változást hozott, mind politikailag, mind irodalmilag. Új eszmék, új irányzatok születtek. A nép ki akart törni az őt fedő burok alól.
A Nyugat ebből az apropóból született meg. A két alapítótag, Fenyő Miksa és Osvát Ernő összeültek a Royal kávéházban, és feketét szürcsölgetve találták ki, hogy hogy is legyen ez.
– Tiszteletem Ernőm. Hogy szolgál az egészséged?
– Szervusz kérlek. Köszönöm kérdésed, jól, bár fáj a hátam, biztos az időjárás miatt! Ne ne, hagyd, már rendeltem magunknak egy-egy feketét.
– Kedves tőled, köszönöm, de a következő kör az enyém! Gondolkodtál az új lapon, amiről beszéltünk?
– Igen, igen, eszembe jutott tegnap este, és össze is írtam néhány gondolatot…
(Két óra múlva…)
– Jó, akkor ez rendben van. Akkor meg kéne beszélni ezt az illetékes írókkal.
– Hát, nem tudom, lehet, hogy Hatvanyval kéne kezdeni.
– Lajossal? Miért pont vele? Jó, nem mondom, remek kritikái vannak…
– …igen, de ő a legbefolyásosabb mind közül, és jó lenne, ha nem a bizonytalanra kérnénk fel a többieket!
– Igen, igazad van. Jó, akkor menjünk el hozzá! Mindig otthon van, különösen ebben az évszakban. Ki se mozdul. Tényleg, kint voltál a tegnapi meccsen…?
Hatvany Lajos egész életét az irodalomnak szentelte, publicisztikáival, kritikáival igyekezett a magyar irodalmat minőségileg befolyásolni. Felkarolta a kezdő írókat, költőket, és ahol tudta erkölcsileg és anyagilag is támogatta a fiatal generációt, így örömmel vett részt a lap készítésében.
A megbeszélés folytatódott, kiegészülve Hatvany Lajossal.
– Remek, akkor már csak a szerzőket kell felkérni! Vegyük át még egyszer kik is lesznek: Ignotus, mint főszerkesztő, Schöpflin Aladár, és… ki volt még?
-Ööö… ja, hát az Ambrus Zoli!
– Persze, tényleg Ambrus Zoli! Másvalaki? Lajos, szerinted?
– Szerintem Ady Endrét ebből nem szabad kihagyni! Gondoljatok bele! Olyan versei vannak… hát nem olvastátok a Nekünk Mohács kell című versét? Akkora erő van benne, hogy az nem igaz!
– A Nekünk Mohács kell-lel vigyázz! Ez a verse kifejezetten ostorozza a magyar népet. A versei jelentős részében lemond arról, hogy a magyarság fennmarad. Nem tudom, hogy ezt értékelné-e az olvasóközönség…
– Figyelj Miksa! Irodalmi lapot akarunk, nemde? Olyan lapot, amivel újat szereténk hozni az emberek életébe! Újat, amivel kitörhetünk a korlátaink mögül! Nekünk – ha nem is Mohács – Ady kell!
Első nap a szerkesztőségben
– Hát akkor lássunk neki! – kezdi a napot Fenyő Miksa. – Először is be szeretném mutatni önkéntes munkatársainkat: Kaffka Margit, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Gellért Oszkár, aki jelezte, hogy késve érkezik és Kosztolányi Dezső, aki szintén érdeklődik a lap iránt. Külön kiemelném a lap főszerkesztőjét: Ignotust. Ernő, megkérlek, hogy röviden összegezd a lap létrejöttének okát, céljait és amit még fontosnak tartasz!
– Köszönöm a szót Miksa. Nos, a lap létrejöttének azon egyszerű oka van, hogy a politikai helyzet egyre elavultabb lesz. Ferenc József immáron negyven éve uralkodik, ennek ellenére, nem ért el komoly változásokat az országban. Természetesen nem a világ megváltása a célunk, csupán felhívni az emberek figyelmét valami újra, és az új nem feltétlenül jelent rosszabbat! Mondja Margit!
– Tehát ez nem hírlap lesz, hanem kizárólag irodalmi témájú lap?
– Miért, nem azért jött, hogy írjon?
– De, de, csak gondoltam, hogy ha már újság, híreket is kellene közölnünk, mert az embereknek fontosak a hírek.
– Így van, de éppen ez különbözteti meg a mi lapunkat a hagyományostól, hogy nem lesznek benne hírek. Maguk írók, költők! Mind tudjuk, mi mindent lehet kifejezni egy verssel! Nem az a célunk, hogy újat osszunk meg az emberekkel, hanem hogy a múltat, és a jelent dolgozzuk fel! Á, Oszkár, nem is vettem észre, hogy megjöttél. Mondd!
– Igen, láttam, hogy nagyon belemerültél a szónoklásba, nem is akartalak megzavarni, de ha már így kérdeztél, engedjék meg, hogy feltegyek egy alapvető, és – számomra – fontos kérdést. Mi lesz a lap címe?
Csend a teremben. Osvát Ernő válaszra nyitja száját, de ugyanazzal a lendülettel be is csukja. Mi legyen a címe? – ez a közös gondolat, bár Fenyő Miksa még éppen feldolgozza, hogy ez az alap dolog nem jutott eszébe. Hisz egy lapnak kell, hogy címe legyen! Cím, ami megjelöli a lapot, amit az emberek a nevén tudnak nevezni. Mi is legyen a cím?
– Lássuk csak – veszi át a stafétát Miksa – a címnek mindenekelőtt tükröznie kell a lapot.
– Versek? – dobja be az ötletet Csáth Géza.
– Nem jó… Ady már ellőtte a verseskötete címeként.
– Vártam, hogy kinek jut az eszébe – jegyzi meg Ady nevetve.
– Különben is, nem csak versek lehetnek benne! Irodalmi folyóirat, ami tartalmazhatja az irodalmi műfajok bármelyikét! Tehát valami olyan kellene, ami tükrözi a lap szellemiségét.
– Lázadás! – jön a hátsó sorból.
Csend lesz úrrá az írókon, hogy hova is akar Cholnoky Viktor kilyukadni. Talán még ő maga sem tudja.
– Végül is, ha nyitni akarunk, – folytatja – és magunk mögött hagyni a rendszert, lázadunk, nem?
– Hova akarsz lázadni?
– Nem tudom. Nem lenne jó, ha túl feltűnő lenne a dolog. Lázadás…lázadás a Bounty-n!
– Ugyanmár, annak nincs semmi értelme! – inti le Csáth Géza.
– Nyugat! – áll fel Osvát.
– Nyugat? Miért pont Nyugat? – teszi fel a kérdést Gellért Oszkár.
– Hát nem egyértelmű? Ki akarunk törni! Hát hova, ha nem nyugat felé? Nyissunk keletre, az ázsiaiakhoz? Nem, nyugat felé megyünk!
Kosztolányi feláll, és színpadias mozdulatokkal, lelkesen adja elő ötletét.
– Igen, elindul a lap, aztán egyszercsak megáll a statisztikai mutató és mondhatjuk, hogy ,,Nyugat felé félúton”. Meg is zenésíthetnénk! Szólok az egyik zeneszerző cimborámnak, hogy komponáljon egy dalt ezzel a címmel: ,,Nyugat felé félúton”. Most hétvégén megy le Balatonföldvárra, legalább lesz szórakozása a vonaton.
Kosztolányi Dezső ötletét a társaság nevetve fogadja, ám Osvát lelkesedését ez nem rontja el.
– Gondoljatok bele! Franciaországban és Angliában tevékenykednek Európa legismertebb irodalmárai! Rudyard Kipling, Victor Hugo, sőt maga Winston Churchill is kiadta a műveit! Európai szintre kell emelni a magyar irodalmat, és ki tegye ezt meg, ha nem mi?
A társulat együntetűen szavazta meg az ötletet, és így születik meg a Nyugat.
A Nyugat folyóirat szerkesztése
Kedd reggel van, hivatalosan is elindult a munkaidő, és a lelkes szerkesztőség már lázasan dolgozik. Késve érkezik Ignotus, papírt lobogtatva kezében.
– Emberek, figyelem, megtaláltam az ideális címlapot!
– Na mutasd!
– Felsoroljuk a tartalmat, az árat – Ernő, ezt majd külön megbeszéljük! – a kiadót, a megjelenési időt, egyszóval mindent, ami hivatalos, és mindemellett egy képet is feltüntetünk! Úgy gondoltam, hogy a kép lehetne a Beck Ö. Fülöp tervezte, Mikes-emlékérme. Idális, nem? Gondolataiba mélyedő, asztalra támaszkodó ember, az asztalon penna és pergamen!
– Jó, nekem tetszik – adja beleegyezését Fenyő Miksa.
– Igen, szerintem is jó – erősíti meg Osvát Ernő. – És minden szám elején ez lesz?
– Azt még meglátjuk – válaszol félvállról Ignotus. Ernő, akkor nézzük az anyagiakat!
– Igen, már készültem rá! Szóval arra gondoltam, hogy egy szám ára lehetne egy korona. Az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha bevezetnénk az előfizetés rendszerét.
Ne nézzetek ilyen kétségbe esve, mindjárt elmagyarázom! Tehát: a lap minden hónap elsején, és 15-én fog megjelenni, igaz? Namármost, ha valaki rendszeres olvasó, megéri neki előfizetni…
– De miért éri meg neki? Attól még ugyanannyit kell fizetni, nem? Legalább könnyítsük meg azzal, hogy elküldjük neki postán!
– Kérlek Dezső, várd meg, hogy végigmondjam, bár ez a posta-dolog nem rossz ötlet. Tehát, arra gondoltam, hogy ha valaki éves szinten érdeklődik a lap iránt, és előre befizeti az évi 24 lapszámot, fizethetne csupán 20 koronát, ezzel pénz megtakarítva. Sőt, továbbmegyek! Féléves előfizetésre is adhatnánk kedvezményt. Mondjuk, ha valaki fél évre fizet, tíz koronát kérünk érte, így ő is megtakarítana némi pénzt. Szóval, tetszik az ötlet?
– Igen, szerintem így jó lesz. Ignotus, te mint főszerkesztő mit gondolsz?
– Csakis ,,a nép nevében” nyilatkozom, és mivel mindenki így akarja, legyen így!
A Nyugat szerkesztőse a következő hónapokban gyorsan gyarapodott. Többek között Juhász Gyula, Babits Mihány, Tóth Árpád és a szerkesztőség által felfedelezett tehetség, Móricz Zsigmond. Ők alkották a Nyugat első nemzedékét.
A folyóirat az első világháborút és a Tanácsköztársaságot is átvészelte. Az 1910-es évek közepére az emberek előtt feltárult a valóság, így nőtt az igény a Nyugat kiadására. Ebben az időben az írások között nagyrészt háborúellenes versek kerültek be a lapba.
1919-ben Ady halálával a Nyugat szerkesztősége megrendítve folytatta munkáját, és Osvát Ernő lemondott a szerkesztőségről.
– Lemondasz a szerkesztőségről? De miért?
– Így döntöttem Miksa! Nagyon sajnálom.
– Nem, nem! Nem úszod meg ilyen könnyen! Mi az, hogy így döntöttél? Mi okod van rá? 22 éve vagy ebben a szakmában, nem lehet, hogy csak úgy lemondasz róla? Lehet-e sasnak nem horgas a csőre? Lehet egy oroszlán hamuszínű?! Nem! A szerkesztés a véredben van!
Ám Osvát hajthatatlan volt, helyébe Babits lépett. Az új szerkesztő összetartotta íróit, megválogatta kik léphetnek be a Nyugat szerkesztői közé. Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Tamási Áron és Gelléri Andor Endre belépésével megalakult a Nyugat második nemzedéke. A gazdasági világválság idején a lap a csőd szélén állt, ám Móricz Zsigmond törlesztette az adósságokat, így lett szerkesztő, Babits oldalán.
1933-ban Móricz a lap elhagyására kényszerült, így Babits egyedül vitte tovább a lapot, egészen haláláig, ami a Nyugat megszűnését is jelentette. A háború után voltak szárnypróbálgatások egy, a Nyugathoz hasonló irodalmi folyóirat megjelentetésére, de nem volt sikeres, így hamar megszűnt.
Fenyő Miksa szerint annak, aki hosszú idő távlatából dolgozza fel a Nyugat szellemiségét, tisztán kell látnia a múltat. A múltat, és a társadalom életét …,, még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes valósággal a Nyugat alapítói előtt”.
