Van, aki a földön érzi jól magát, és van, aki a hullámokban találja meg, amit keresett. Bódi Sylvi mindkettőben otthon van. A szörf számára nem csupán sport, hanem életfilozófia, amely alázatra és jelenlétre tanít, míg a kertészkedés a teremtés csendes örömét adja számára. Két látszólag ellentétes világ, mégis ugyanarról szólnak: kapcsolódásról, nemcsak a természethez, hanem önmagunkhoz is.
Coloré/Karsa Tímea: Olvastam, hogy nálad a szörfözés a minden. Mikor találkoztál először ezzel a sporttal?
Bódi Sylvi: Közel húsz éve, Balin vettem az első szörfórámat. Azóta végigkíséri az életemet, és mára sokkal több lett, mint puszta sport.
A sport veszélyes sportnak minősül?
Nem érzem veszélyesebbnek, mint mondjuk biciklivel közlekedni egy nagyvárosban. Persze extrém sport, benne van a kockázat, de meg lehet tanulni, és én kifejezetten szeretek a komfortzónámon kívül lenni. Eleinte voltak necces helyzetek, de ezek tanulási folyamatok, és amit ad, az mindenért kárpótol.
Mit ad ez neked, amit más sport nem tudott megadni?
Sok sportot kipróbáltam, de a szörf teljesen más. A szörf egy együttműködés a természettel. Nem gépeken állsz, hanem saját erőből lovagolod meg a természet adta hullámot. Rengeteg mindent tanultam a szörfözésből! Alázatot, türelmet, az alkalmazkodás módját és fontosságát. Az óceán tiszteletet követel, és ezáltal képes arra, hogy formálja az ember személyiségét. Rengeteg élményt ad, de az legkülönlegesebb, amikor hajnalban kimész, végignézed, ahogy felkel a nap, csend van, és bármerre nézel, csak a természetet látod. Ez inkább életérzés, annak minden velejárójával együtt. Teljes jelenlét kell hozzá, ott kell lenni fejben, különben hibázol. Én is úgy kezdtem, hogy na majd én megmutatom az óceánnak, de végül ő mutatta meg, ki az úr. Egyszerre veszélyes és gyönyörű, és segít, hogy közben megtanulj jelen lenni. A szörfözés egy soha véget nem érő tanulási folyamat; bármennyire tudok is szörfözni, egy folyamatos fejlődés, ami mindig képes adni.
Annyira szépen beszélsz róla, és közben arra gondolok, hogy a mai világban már mindent lefényképezünk, de tényleg mindent. A szörfdeszkán viszont nem tudsz fényképezni, tehát ahogy most leírtad nekem, az inkább a lelked emléke is, nem csupán a szemedé.
Igen, a szörfben vannak profi vízi fotósok, és sokan próbálják GoPro-val rögzíteni, de az nem adja vissza az érzést. Amikor ott vagy, és eggyé válsz az óceánnal, az teljesen más, mint ahogy a felvételek visszaadják. Ez nem egy „izomból megcsinálom”-dolog, hanem közös munka a vízzel. Van is egy mondás, hogy „Only a surfer knows”, azaz ,,csak a szörfös tudja”. Ezt nehéz elmagyarázni, ezt át kell élni. Ráadásul ez az egyik legösszetettebb sport: nincs két egyforma hullám, minden folyamatosan változik. El kell engedni a kontrollt, és alkalmazkodni ahhoz, amit diktál.
Kíváncsi vagyok, a szörf esetében mi a helyzet, mert például focistáknak a labdarúgáson túl is kell kondizni és futni. A szörfhöz kell olyan sport, ami megalapozza? Lehet rá edzeni?
Részben igen. Az erőnlét és az egyensúly segít, de a valódi tudást csak a víz adja. A szörf kilencven százaléka evezésből áll, és mivel az óceán egy élő dolog, ezért folyamatosan evezni kell. Egyfajta tánc az óceánnal, és neked kell alkalmazkodni őhozzá. A legjobb természetes hullámokon gyakorolni, mert a Balaton vagy a Duna vizei nem alkalmasak erre, és az itthoni hullámmedencék sem olyanok, hogy ténylegesen éreztessék az óceán erejét.
Kicsit olyan ez, mint egy távkapcsolat, nem? Az óceán ott te pedig itt. Az állandó vágyakozás inkább feltüzel, vagy szomorúvá tesz?
Jó itthon lenni, de ha sokáig nem szörfözöm, rettentően hiányzik. Volt, hogy három évig nem tudtam menni, és szó szerint fájt a szívem. Olyan volt, mint amikor az ember reménytelenül szerelmes. Most már úgy alakítjuk az életünket, hogy rendszeresen eljussunk. Már a párom is szörfözik, együtt járunk hullámokat lovagolni, így ez közös életforma lett.
Táborokat is szervezel. Miben mások ezek, mint a többi szörftábor?
Ezek nem ,,hardcore edzőtáborok”, hanem inkább élményközpontúak. A szörfözés mellett felfedezzük a környéket, kirándulunk, megismerjük a helyet. Voltunk Balin és Tenerifén is, és mindig hagytunk arra időt, hogy ne csak a vizet lássuk. A szörf maga nem kötelező, nem verem fel az embereket reggel hétkor, hogy márpedig jöjjenek. Mindenki azt csinál, amit szeretne, mi lehetőséget biztosítunk arra, hogy minden nap szörfözhessenek, akár kétszer is.
Úgy tudom, hogy a másik szenvedélyed a kertészkedés.
A kert egy más módja az elmélyülésnek. Nagyon szeretek a magokkal bíbelődni. Van benne alkotás és teremtés, ahogy az apró magból életképes növény lesz. Egyfajta szeánsz maga az is, hogy a magok a földbe kerülnek. A mai napig nagyon izgatott tudok lenni, ha megjelennek az első levélkék a paradicsomon. Az is nagyon fontos számomra, hogy tudjam, mit eszem. Amit csak lehet, megtermesztek, befőzök, elteszek, passzírozok, megfőzök, dunsztolok. Ez számomra nem munka, hanem öröm és egyfajta meditáció.
Honnan jött ez a kötődés?
Leginkább a nagyszüleimtől. Mindkét ágon jelen volt a földművelés és a kertészkedés, én pedig gyerekként sok időt töltöttem velük a kertben. Nem tanítottak, egyszerűen bevontak: ott voltam, figyeltem, később kisebb feladatokat is kaptam. Már kicsiként ismertem, mi hogyan terem, sőt saját kis kertem is volt, ahol ültetgettem! Ezek az élmények mélyen megmaradtak bennem. Később, amikor lett rá lehetőségem, magamtól tértem vissza ehhez az életformához, mert mindig is közel állt hozzám a természet és az önellátás gondolata. A jövőnket is ebben a szellemiségben tervezzük.
Olyan, mintha a szörf és a kert valahol ugyanarról szólna.
Igen, valahol nagyon hasonló a kettő. Mindegyik a természettel való kapcsolódásról szól, csak más formában. A szörfben az óceán erejéhez kell alkalmazkodni, a kertben pedig a természet ritmusához. Egyiknél sem irányítasz igazán, inkább együttműködsz. Mindkettő tanít, leginkább türelemre, alázatra és jelenlétre. A szörf inkább intenzív, dinamikus élmény, a kertészkedés nyugodtabb, elmélyültebb, de ugyanúgy feltölt. Mindkettőben benne van az, hogy figyelsz, alkalmazkodsz, hogy elfogadod, amit a természet ad, és hogy együtt tudsz élni benne, vele.