Fehérvári Gábor Alfréd, azaz Freddie a Mary Joe, a Csodák és a Pioneer előadója nem a rocksztárok életét éli, hanem családapaként és kávézótulajdonosként tevékenykedik, amibe a zene is belefér. Álmokról, új turnéról és persze a kávékról is kérdeztük az énekes-dalszerzőt.
Coloré/Karsa Tímea: A nagypapád labdarúgó volt. Soha nem volt benned olyan késztetés, hogy kövesd a pályáját? A családban nem volt ilyen elvárás?
Fehérvári Gábor Alfréd – Freddie: Nem, a nagypapám sem várta el. Sokáig úgy éreztem, hogy kötelességem lenne, és fontosnak is tartottam, hogy megmutassam a Papának, hogy van érzékem a focihoz, és volt is, de nem volt meg az a fajta támogatás a családban, hogy az ember elhiggye magáról, hogy érdemes lenne foglalkoznia valamivel, amiben jó. Egy idő után elengedtem a focit, és úgy gondoltam, hogy a tanulásé lesz a főszerep, de ehhez túl rebellis voltam.
Az éneklésben támogatott a család?
A szüleinknek megvolt a maguk problémája, és persze, hagyták, hogy csináljam, ami jólesik és amit szeretnék, de olyan tekintetben nem volt meg a támogatás, hogy ösztönözzenek, hogy jobb legyek. Ettől még nem hibáztatom őket, de a saját gyerekeimnél máshogyan szeretném csinálni.
2015-ben lettél Freddie. Nem féltél attól, hogy a név miatt az emberek esetleg túl sokat várnak el tőled?
Nem voltak ilyen félelmeim. Szerintem ez csak józan ész kérdése. Persze, voltak olyanok akik megkérdőjelezték, hogy milyen alapon viselem Freddie Mercury nevét, de ezeket próbáltam felhomályosítani, hogy ha annyira istenítik őt, legalább annyi lehetne bennük, hogy az igazi nevét is ismerik, mert semmi köze nem volt a Freddie-hez, nekem viszont tényleg Alfréd a nevem. Egyébként egy bődületesen jó énekesnek tartom őt, és hihetetlen karizmatikus színpadi jelenségnek, de nem miatta lettem Freddie, és nincs is különösebb kötődésem nincs az együttessel. Még a főiskolán kaptam ezt a nevet, amikor egy ír angoltanárom volt, és neki kellett segítség, hogy hogyan szólítson bennünket, így lettem Fred.
Mondod, hogy a Queen zenéje nem áll közel hozzád. Milyen zene az, amit szívesen hallgatsz?
Sajnos kevés lehetőségem van a zenehallgatásra, mert leginkább a kocsiban lehetne, de akkor is igyekszem telefonokat intézni és a napi teendőket koptatni. Ha van rá lehetőség, rockot, blues-t, vagy folkos, country-s zenét hallgatok.
Bár több díjad van, és ismert vagy, egy tavalyi interjúban mégis azt mondtad, hogy ,,nekem a láthatóságon kell dolgozni”. Ez mit jelent pontosan, és milyen lépéseket teszel ezért?
A marketingben nagyon komoly hiányosságokat szenvedek. Önmagában nem elegendő, ha az ember új dalokat ad ki, hanem láthatóvá is kell tenni őket, hogy minél szélesebb körhöz eljusson, és rátaláljak azokra, akik hasonlóképpen gondolkodnak a világról, mint én, úgy zeneilag, mint gondolatiságban. Az embernek folyamatosan bizonygatnia és küzdenie kell.
2018-ban azt mondtad, hogy még nem tartasz ott, hogy beülj egy zenei tehetségkutató zsűrijébe. Most már elfogadnál egy ilyen ajánlatot?
Eltelt nyolc év, de továbbra sem érzem azt, hogy megalapozott lenne a helyem egy ilyen műsorban, mert nem tartozom azok közé az előadók közé, akiket a szakma a tenyerén hordozna, ráadásul ahhoz, amilyen irányba mennek a tehetségkutatók, nem is adnám a nevemet.
Ennek ellenére a tévében feltűntél, többek között a lottósorsolás házigazdájaként. Szerinted az emberek hogyan tekintenek rád elsősorban, énekesként vagy műsorvezetőként?
Ha valaki nem néz utána, inkább műsorvezetőként tart számon, pedig én elsősorban énekesként és zenészként tekintek magamra. Én zeneileg csak egy árnyékvilágban létezem, de abból nem adok alább, hogy a saját értékeim mentén tudjak érvényesülni. Csak azt tudom csinálni, amivel egyetértek, nem vagyok képes arra, hogy meghasonuljak. Nem fogok beállni a sorba.
Viszont most turnéra indulsz! A legújabb koncertsorozatod a Lélekbúvár – A belső tűz nevet kapta. Mi számodra a belső tűz, mi táplálja a lángot?
Az én belső tüzem mindenképpen a zene. Sokszor az lett volna a megalapozott döntés, ha abbahagyom, de nem tudok létezni nélküle. Próbálok kitartani, és hinni abban, hogy előbb-utóbb megtalálom a saját közönségemet. Nem tudom elképzelni az életemet zenélés nélkül, még akkor sem, ha néha kínszenvedésnek élem meg.
Az éneklés mellett vállalkozó is vagy, tiéd a Rádai Kézműves Fagylaltozó & Specialty Kávézó. Miért pont ebbe az irányba nyitottál?
Ennek semmi köze nem volt a médiához vagy a színpadhoz, és egyáltalán nem bántam meg, hogy erre indultam. Most dolgozunk a második kávézón, ami Budán fog megnyílni, folyamatos nyitva tartással. Kell valami, ami egzisztenciális biztonságot nyújt, hogy a zenei oldalamon ne legyen akkora a gazdasági nyomás. A zenéléssel lényegében semmi pénzt nem keresek, és megélhetést kell biztosítanom a családomnak.
A kávézó csak kötelesség, vagy ebben is van bizonyos szenvedély?
Sosem voltam nagy kávés, de ebbe beleszerettem. Bele tudok helyezkedni a vendéglátásba, ráadásul az egyik legjobb barátom, Fazekas Ádám a világ elsőszámú fagylaltkészítő mestere, és én akartam lenni az egyetlen, aki az ő fagylaltját árulja a Dunakanyarban. Ha pedig a világ legjobb fagylaltjáról beszélünk, nyilván a legjobb minőségű kávék kellenek mellé, amit ki kellett tanulnom. Ma már pontosan tudom, milyen a legjobb specialty kávé, aminek egy edukációs vonulata is van, mert már arra tanítjuk az embereket, hogy hogyan kell kávézni, és hogy hogyan ismerjék fel azt, hogy hol verik át őket akár a boltokban akár az automata kávéfőző-gépekkel. Egyfajta küldetéstudat alakult ki bennem ezzel kapcsolatban, és nagyon élvezem. Egyelőre falakat bontunk, de bízom benne, hogy a Lövőház utcai üzletünket egy-két hónapon belül megnyithatjuk.