Hogyan legyünk empatikusak a munkahelyen? Olyan kérdés ez, amire szeretnénk megtalálni a választ, hiszen röviden fogalmazva az empátia jelenti szoros szociális kapcsolataink alapját, melyek nélkül pedig a boldog és teljes élet elképzelhetetlen.
Az empátia szuper dolog, hiszen segítségével egyrészt könnyebben megérthetjük a másik érzelmeit, szándékát, de azért is, mert megteremti az együttműködés, az alkalmazkodás alapját, ezáltal segítségünkre van abban, hogy képesek legyünk a családi, közösségi, társadalmi együttélésre. A tévhitekkel ellentétben az empátia fejleszthető, és mindenképpen megéri a befektetett energiát, mert a általa a karrierünkben is új ajtók nyílhatnak.
Mert mi kell ahhoz, hogy feljebb léphessünk azon a bizonyos karrierlétrán? Nos, persze, technikai, elméleti tudás is, de a személyes készségek legalább ilyen fontosak. Gondoljunk csak azokra a menedzserekre, akik hiába vannak szakmailag topon, ha az emberekkel nem tudnak bánni, akkor jó eséllyel egy projektet sem vihetnek sikerre. Szóval ha szeretnénk jobb menedzserek, vagy jobb munkatársak lenni, érdemes rágyúrni kicsit az empátia fejlesztésére. Az alábbiakban megmutatjuk, hogyan.
Hogyan legyünk empatikusak a munkahelyen?
Hallgassunk aktívan
A legközelebbi meetingen hallgassuk nagyon figyelmesen kollégáinkat, és ne csupán a fülünkkel, hanem nyitott szívvel és lélekkel, mert csak így érthetjük meg a teljes üzenetet. Figyeljük partnereink hangszínét és testbeszédét. Érezzük át, amit mondanak nekünk. Mi az, ami számít nekik? Képzeljük magunkat a helyükbe, és próbáljuk megérteni a nézőpontjukat. Ez nagyon hasznos lehet, különösen akkor, ha a beszélgetés tárgya megosztó. Nem kell mindenben egyetértenünk, de fontos, hogy olvassunk a sorok között. Ez elsőre talán nehéznek tűnik, de néhány alkalom után már könnyen megy. Fejezzük ki aktív érdeklődésünket, ha a másik beszél, éreztessük, hogy figyelünk, hogy meghalljuk, amit mond.
Bánjunk jól környezetünkkel
Közhelyes, de igaz, hogy bánjunk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Legyünk kedvesek és mosolyogjunk környezetünkre. Ne feledjük, hogy a jó modor és a kedvesség mindig kifizetődő. Ha így kezelünk másokat, hamar észrevesszük, hogy ők is ugyanígy fognak bánni velünk, és ezzel egészséges kapcsolatot építhetünk ki.
Egyszerű példa, ha mondjuk közeledik egy számunkra kedves kollégánk születésnapja, mi pedig szeretnénk meglepni őt, akkor ne vegyük meg az első szimpatikus holmit. Helyette próbáljuk beleélni magunkat munkatársunk helyzetébe, és ennek megfelelően vásárolni valami igazán személyeset.
Használjuk a fantáziánkat
Legközelebb, mielőtt kritikával illetnénk munkatársunkat, képzeljük el, milyen lehet az ő cipőjében járni, majd ennek megfelelően hozzunk döntést. Vegyünk például egy állásinterjút, ahol mi vagyunk az interjúztatók, az álláskereső pedig szemmel láthatóan nagyon ideges, és nehezen találja a szavakat. Ilyenkor ne becsméreljük – se nyíltan, se magunkban -, inkább idézzük fel, hogy annak idején mi mit éreztünk abban a székben, ahol most ő ül? Izgatottak voltunk? Vagy esetleg idegesek?
Lényeg a lényeg, a kedvesség itt is falakat dönthet le, ezért a jelölt megnyugtatása érdekében indítsuk az interjút könnyű, bevezető kérdésekkel (meséljen magáról, az eddigi munkatapasztalatairól), majd fokozatosan térjünk át a nehezebb, technikai kérdésekre. Egyszerűen képzeljük el tehát, hogy milyen érzés lehet a másik bőrében lenni, hogyan éreznénk magunkat az ő helyében. Ez nemcsak az empátiát segíti elő, de azt is megelőzi, hogy kritizáljuk, hibáztassuk, lekezeljük a másikat.
Mi is pontosan az empátia?
Ahogy bevezetőnkben írtuk, az empátia voltaképpen egy adottság, melynek birtokában érzékeljük mások érzéseit, sőt el is tudjuk képzelni, hogy milyen gondolatok, érzések játszódnak le bennük egy adott helyzetben. Az empátiának ennélfogva két fajtáját különböztetjük meg: az érzelmi empátia a másik érzéseinek tükrözése, a partner érzelmeire adott hasonló érzések, míg a kognitív empátia a másik nézőpontjának átvétele, gondolatainak, érzelemvilágának megértése.
Az, hogy mennyire vagyunk empatikusak, több tényező együttes eredménye, így például az öröklött génjeinké, vagy, hogy hogyan működik az agyunk, pontosabban az empátia idegi alapját adó tükörneuronok. Ezek a biológiai adottságok. A másik lényeges tényező az empátiás készség kifejeződésében, hogy milyen közegben nevelkedünk, milyen hatások érnek bennünket, mit tanulunk a szüleinktől, a közvetlen környezetünkben élőktől, valamint mennyit teszünk később azért (vagy az ellen), hogy empátiánkat fejlesszük. Merthogy, amint már írtuk, egy tudatosan fejleszthető készségről beszélünk.
Empátiafejlesztési gyakorlatok a mindennapokba
Az érzelmi empátiát csecsemőkorunkban tanuljuk, méghozzá vagy az anyától, vagy az elsődleges gondozóval való interakciókból. A kognitív empátia valamivel később, három-négy éves kor körül alakul ki, amikor a gyerek rájön arra, hogy mindannyian mást tapasztalunk a világból, így eltérőek az elképzeléseink, szándékaink vágyaink. Vagyis az empátia tanulása nagyon korán elkezdődik, majd később az élethelyzetünk, életeseményeink hatására formálódhat. Amennyiben pedig szeretnénk, és igényünk van rá, tudatosan is fejleszthetjük, például az alábbi egyszerű, a hétköznapokban is jól használható módszerekkel Emiliana R. Simon-Thomas, a Greater Good Tudományos Központ igazgatójának ajánlásával:
Keressünk közös pontokat: ha nagyon nehezen értjük meg partnerünket, és úgy érezzük, két teljesen külön világ vagyunk, akkor érdemes listát írni arról, mégis mi a közös bennünk. A szakértők szerint ez segíti a megértést.
Gyakoroljuk a tudatos jelenlétet: a tudatos jelenlét megélésével megláthatjuk, illetve befogadhatjuk mások érzéseit, emellett abban is segít, hogy úgy tudjunk a nézőpontjukba helyezkedni, hogy közben a negatív érzéseik nem nyomasztják túlságosan a lelkünket. A tudatos jelenlét gyakorlásával könnyebben elfogadhatjuk, hogy a negatív érzésekkel együtt is élhetünk boldog életet.
Olvassunk sokat: a regényolvasás hozzásegít ahhoz, hogy könnyebben beleképzeljük magunkat mások helyzetébe, ezáltal jobban megértsük szándékaikat, érzéseiket.
Társasozzunk, kártyázzunk: minél gyakrabban játszunk olyan játékokkal, melyekben nem nyerhetünk anélkül, hogy képesek lennénk a másik fejével gondolkodni, annál inkább fejlődik az empátiás készségünk a mindennapokban is.
Zenéljünk: a közös zenélés szintén megköveteli, hogy folyamatosan figyeljünk egymásra, és észleljük azt, hogy mi zajlik éppen a másik fejében.
Miért éri meg fejleszteni?
Amellett, hogy az empátia boldogulásunk – és boldogságunk egyik lényeges – kulcsa, a kutatásokból kiderült, hogy életünk számos területére jó hatással van. Egyrészt csökkenti az előítéletet, a rasszizmust, boldogabbá teszi a házaséletet azáltal, hogy erősíti a felek közötti intimitást, növeli a segítőkészséget. Ami pedig a munkahelyeket illeti, egy empatikus főnökkel sokkal jobban érezzük magunkat, és kevesebbet hiányzunk.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix