Előfordult, hogy a feltalálók a puszta véletlennek, esetenként saját hanyagságuknak köszönhették találmányaikat, s azok későbbi sikerét.
Penicillin, érzéstelenítés, pacemaker: véletlenek a gyógyításban
Penicillin
A középiskolai biológiaórákon tanultak közül a baktériumkutató Alexander Fleming és a penicillin véletlen felfedezése lehet leginkább ismerős. Amikor a tudós 1928-ban vakációra indult, (hanyag módon) elfelejtette letakarítani munkaasztalát. A nyaralásból hazatérve aztán arra lett figyelmes, hogy a tenyészetein olyan gomba nőtt, amellyel korábban még nem találkozott. A használhatatlannak tűnő minták végül a szemétben végezték, ám Fleming később felfigyelt arra, hogy számos, gombát növesztett tenyészetén nem tudtak megtelepedni a Staphylococcus baktériumok, s ez már felkeltette az érdeklődését. Megfigyeléseit egy év múlva publikálta, viszont az eleinte nem keltett nagy visszhangot tudós berkekben, a zajos siker még pár évig váratott magára. Fleminget 1945-ben végül orvosi Nobel-díjjal jutalmazták, találmánya pedig a mai napig az egyik leggyakrabban használt antibiotikum.
Viagra
A viagra felfedezése is hasonló véletlennek köszönhető, mint a penicilliné. 1992-ben egy szildenafil nevű gyógyszerhatóanyagot kezdtek el tesztelni egy walesi falu férfi lakóin, eredetileg vérnyomáscsökkentés céljából. Ugyan a férfiak vérnyomása nem változott a hatóanyag hatására, mégsem akartak megválni tőle, hiszen, mint utóbb kiderült, a szildenafil inkább a potenciazavar kezelésében jeleskedik. Az azóta viagrának keresztelt gyógyszerre óriási kereslet alakult ki, eleinte az amerikai piacon, később pedig globális szinten is jelentős igények mutatkoztak iránta.
Pacemaker
Az amerikai származású Wilson Greatbach eredeti célja az volt, hogy létrehozzon egy olyan eszközt, amellyel akusztikusan rögzíthetővé válnak a szívzörejek. Tervébe viszont (a kivitelezés során) hiba csúszott, mivel véletlenül egy rossz elemet cserélt ki az áramkörben. Ennek következtében egy olyan készüléket hozott létre, amely 1,8 miliszekundumig impulzust bocsát ki, majd egy másodpercig várakozik, s a művelet újra és újra megismétlődik. Greatbach tehát lényegében eltalálta a tökéletes szívritmust, s létrehozta a ma pacemakernek nevezett eszközt. Találmánya 1950-től vált beültethetővé, mivel ekkor találták fel a nagy méretű elektroncsöveket leváltó, apró tranzisztorokat. A pacemaker segítségével napjainkban már teljes életet azok is, akik szívproblémáik miatt az eszköz beültetésére szorulnak.
Érzéstelenítés
Az érzéstelenítéssel kapcsolatban a mai napig megoszlanak a vélemények, valójában pontosan kinek tulajdoníthatjuk a szerencsés véletlent. A közvélekedés szerint Horace Wells volt az, aki rájött, hogy a dinitrogén-oxid, azaz a kéjgáz nem csak nevettető, hanem fájdalomcsillapító hatással is bír. Wells egy kiállításon volt szemtanúja annak, hogy az egyik látogató lába súlyosan megsérült, de mivel az kéjgázt szívott előtte, a sérülés súlyossága ellenére nem érzett nagy fájdalmat. Később az orvos saját magán tesztelte elméletét, amikor egy fájdalmas fogászati beavatkozás előtt szívott nevetőgázt. Miután rájött, hogy a szer kiváló fájdalomcsillapító, felfedezését megosztotta William Morton és Charles Jackson aneszteziológusokkal, kollégája, Crawford Long pedig műtéti beavatkozások során kezdte alkalmazni a fájdalomcsillapító gázt.
Önkéntelen gasztronómiai élvezetek
Tea
Kevésbé múlt századi történet a tea feltalálása, hiszen a forró ital története évezredekkel korábbra nyúlik vissza. A legenda szerint a kínai Shennong császár a szabadban forralta ivóvizét, s mivel aznap szeles idő volt, egy közeli teacserjéről levelek hullottak az üstbe, majd abban áztak egy darabig. Mivel a császár gyógynövényszakértő hírében állt, ahelyett, hogy kiöntötte volna a főzetet, megkóstolta azt. Így kezdődött a britek kedvenc italának, a teának a története…
Burgonyachips
Kevésbé klasszikus történettel büszkélkedhet kedvenc ropogtatnivalónk, a burgonyachips. 1853-ban a New York állambeli Saratoga Springsben található Moon Lake Lodge egyik vendége folyamatosan visszaküldte George Crumszakács sült krumpliját a konyhára, mondván, hogy az túl vastag. Ebből kifolyólag a szakács egyre vékonyabb hasábburgonyát sütött, míg végül papírvékony szeleteket küldött ki a vendégnek, hogy azt jól felbosszantsa. Terve végül nem úgy alakult, ahogy eltervezte, mivel a válogatós vendégnek nagyon ízlettek a papírvékony szeletek, csakúgy, ahogy a szálló többi vendégének is.
Coca-Cola
Hasonlóképp a véletlen műve John Pemberton kísérletének eredménye, a napjainkban Coca-Colaként ismert ital receptje. Pemberton eredetileg fejfájás elleni gyógyszert akart létrehozni. Vizsgálatai során egymással is vegyítette az összetevőket, és ennek folyományaként jött létre a máig is népszerű, sötét színű ital. Érdekesség, hogy a kólát az első nyolc évben kizárólag a patikában lehetett megvenni, majd ezután kapta csak meg az engedélyt arra, hogy kis palackokba töltve boltokban is megvásárolható legyen. A Cola receptje a mai napig hétpecsétes titok, hiszen a cég marketingjének fontos része a misztikum keltése az összetevők körül. Jelenlegi tudásunk szerint a hozzávalók pontos listáját csak a cég felsővezetőinek szűk köre ismeri, s Pemberton kézzel írt, eredeti receptjét egy páncélszekrényben őrzik a vállalat atlantai központjában.
Hétköznapi csodák
Tépőzár
Kevésbé övezi titok George de Mestral svájci feltaláló munkáját, aki egy otthona körül tett séta után bosszankodva vette tudomásul, hogy ruháját mindenütt bogáncsok borítják. Eszeveszett tisztogatás helyett azonban szemügyre vette a növényt mikroszkópja alatt is, s felfedezte, hogy a bogáncsok tüskéinek végén kampók találhatók, amelyek könnyen beleakaszkodnak a szövetbe. Felfedezését kísérletezés követte: hogy utánozza a természetet, mesterségesen létrehozta a tépőzárat.
Bakelit
Az 1900-as évek elején a sellak volt a leggyakrabban használt szigetelőanyag az elektromos eszközökben. A sellak hátránya viszont, hogy csak Délkelet-Ázsiában élő rovarok páncéljából tudták elkészíteni a 20. század elején, így importja és feldolgozása nehézkesnek, s igen költségesnek bizonyult. Leo Hendrik Baekland dán mérnök a fenti okokból kifolyólag igyekezett a sellakhoz hasonló anyagot létrehozni. Kísérletei során egy hőre lágyuló anyagra számított, végül mégis olyan anyaggal gazdagodott, ami ellenáll a magas hőmérsékletnek, s közben nem is deformálódik. Az anyag a feltalálója után a bakelit keresztnevet kapta, s mai napig előszeretettel alkalmazzuk szigetelőanyagként és burkolatként is.
Vulkanizált gumi
Charles Goodyear kísérletei legfőképp arra irányultak, hogyan tudja rugalmasan tartani a nyersgumit melegben és hidegben egyaránt. Hiába kísérletezett azonban különféle adalékanyagokkal, egyik sem bizonyult kellően alkalmasnak a feladathoz. Munkája közben (akárcsak Fleming) egyszer véletlenül gumit, ként és ólmot hagyott a forró tűzhelyen. Amikor észrevette hibáját, ki akarta önteni az elegyet, ám szerencsére időben felfigyelt arra, hogy noha a keverék elszenesedett és megkeményedett, továbbra is használható maradt. Ez jelentette az áttörést, így a vulkanizált gumi előnyeit azóta is élvezhetjük.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
