Noha a mindenkori történetírók azt sugallják, nem volt mindig felhőtlen a viszony a néhai II. Erzsébet királynő és fia, Károly herceg (ma már III. Károly) között, mégis, az elmúlt években nem lehetett nem észrevenni, ahogy anya és fia egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mondhatni meghitten osztoznak közös sorsukban, amely nem más, mint a korona súlya.
Mire 1952-ben II. Erzsébet fejére került a korona, már feleségként, mi több, kétgyermekes anyaként állt a nem mindennapi kihívások elé. A korona című sorozat is nagyjából ezzel a felütéssel indul, s nem véletlenül, hiszen a készítők nagyon jól tudták, hogy a munka versus család konfliktussal azonnal odaültetik a nézőket (a nőket legalábbis) a sorozat elé. Claire Foy mindenesetre gyönyörűen hozza a királynő vívódásait: egy emlékezetes jelenetben az ablakon belülről nézi, ahogy Fülöp herceg a két kicsivel futkározik a parkban, ő viszont – ahelyett, hogy csatlakozna hozzájuk – visszafordul a munkájához.
A jelenet tökéletesen felvázolja, miért is volt kevésbé szoros Erzsébet kapcsolata első két gyermekével (különösen Károllyal): egyszerűen nem jutott rá ideje. A királynőnek 1952-ben, mindössze 25 évesen kellett apja nyomdokaiba lépnie (Károly herceg 1948-ban született, míg húga, Anna két évvel később, 1950-ben látta meg a napvilágot), s uralkodásának első néhány éve bizony ráment arra, hogy bizonyítsa az ellene szurkoló férfiaknak: alkalmas a feladatra. Különösen az első időszakban nyomta súlyos teherként a vállát a rászakadt felelősség, s valószínűleg ennek köszönhető, hogy igen későn tudta csak kibontakoztatni anyai érzéseit, pláne, ami a trónörökös Károlyt illeti.
Károly, a megfejthetetlen puzzle
A királynőhöz közeli források és a történészek egybehangzó véleménye szerint II. Erzsébet „megfejthetetlen puzzle”-nek tartotta elsőszülött gyermekét. Persze, nehéz úgy összerakni a kirakóst, ha az ember keveset tartózkodik csak otthon, így nem is igazán ismeri a saját fiát. Erzsébettel és Károllyal ugyanis ez történt.
Ahhoz, hogy a királynő megszilárdítsa hatalmát, emberfeletti munkára volt szükség. Nem véletlen, hogy a királyi pár a koronázást követően nagyjából végigutazta a brit nemzetközösség stratégiai pontjait, gyermekeiket viszont ilyenkor dadák gondjaira bízták. (Később egyébként rendre össze is zördültek ezen Diána hercegnével, mivel az nem volt hajlandó elutazni a gyermekei, Vilmos és Harry herceg nélkül, pláne nem hónapokra.)
A sok távollétnek aztán meg is lett az eredménye: a királynő olyannyira elhidegült a gyermekeitől, hogy a visszatérésekor az egyik alkalommal kézfogással üdvözölte az alig tízéves Károlyt. Ugyanilyen árulkodó lehet, hogy csak nagyon ritkán látogatta meg a fiát a bentlakásos iskolában, holott tudta, hogy Károly gyűlöli az apja által neki kijelölt kadétiskolát: sokkal érzékenyebb gyermek volt ő annál, hogy ilyen helyre járjon, oktatásáról viszont mindenáron katona apja akart gondoskodni. Fülöp herceg viszont nem járt sikerrel: Károly rosszul muzsikált az intézményben, emellett nehezen viselte a távolságot közte és családja között.
Károly és Diána, az örök tüske
Nem titok, hogy ugyan a királyi pár igyekezett türelmesen kivárni Károly fiatalkori kicsapongásainak végét, egy idő után mindketten elvárták a trónörököstől, hogy valamelyik barátnőt végre feleségül is vegye. Diána minden szempontból tökéletesnek bizonyult, egyetlen dolgot kivéve: Károlynak nem igazán volt ínyére, hiszen már régóta foglalt volt a szíve: Camilla Shanddel már bőven a walesi hercegné előtt, a hetvenes években is egy párt alkottak, s ahogy a későbbiekből tudjuk: szerelmük az évek előrehaladtával sem múlt el. Szülei azonban nem engedélyezték a házasságkötést: eleinte Kamilla „pedigréjére hivatkoztak”, később, miután hozzáment Andrew Parker-Bowles-hoz, szóba sem jöhetett, hogy Károly egy elvált asszonyt vegyen nőül.
A királynőről írt számos portré mind megemlékezik arról, hogy 1992 pokoli évként ragadt meg az uralkodó emlékezetében, hiszen négy gyermekéből három (Károly, Anna és András) házassága is ekkor ért véget. A birodalomra nézve különösen Károly válása volt a leginkább kínos, hiszen a világ összes sajtóorgánuma Diána és Károly válásától, egymás kölcsönös megcsalásáról és azok szaftos részleteitől volt hangos.
Diána 1997-es balesete, s az azt követő nyomozás szintúgy megtépázta a família, különösen anya és fia kapcsolatát, ám visszatekintve úgy fest, ez lehetett a legmélyebb pont, amelyet valaha megértek együtt, hiszen innentől kezdve megváltozott a viszonyuk: a megpróbáltatások ellenére nem széthúztak, hanem összezártak.
Humor és elkötelezettség, a közös vonal
Diána halála után nyolc évvel (2005-ben) végre megtörtént az, amire Kamilla és Károly régóta vágytak: összekötötték az életüket, méghozzá a királynő áldásával. Sőt, az uralkodó olyannyira megenyhült a „végére” irányukba, hogy idén februárban nyilvánosan is bejelentette:
Őszinte kívánságom, hogy – amikor Károlyt királlyá koronázzák – felesége, Kamilla, Cornwall hercegnéje az uralkodó hitvese (queen consort) címet viselje.
Károly és Kamilla sajtósa szerint a párt „mélyen meghatotta a királynő beszéde, s megtisztelve érzik magukat általa.” Erzsébet az utóbbi időben érzékelhetően igyekezett mind jobban kihansúlyozni a közvélemény előtt Károly jó tulajdonságait. Többször összehasonlította kettejük éles humorát – amely szerinte elengedhetetlen lesz majd az uralkodáshoz, – emellett számtalanszor megdicsérte fiát a környezetvédelem iránti elkötelezettségéért (Károly herceg az elsők között igyekezett felhívni a figyelmet a globális felmelegedésre), s azért is, hogy buzgóságát fiának, Vilmos hercegnek is sikerült átadnia.
Károly sem maradt adós a válasszal: év elején rendkívül szellemes és érzelmes beszédet idézett édesanyjához a jubileumi eseménysorozat zárásaképp. Már csak szónoklatának indítása („Mommy-nak”, azaz anyának nevezte a királynőt) is hatalmas ovációt váltott ki a tömegből, egyúttal elmondta, mennyire fontos támasz az egész család számára az édesanyja.
Velünk nevetsz és sírsz, s ami a legfontosabb, mellettünk voltál ezen a hetven éven át. Családunk immár négy generációt ölel fel, s te vagy ennek a feje: te vagy az anyánk, egyben az uralkodónk. Köszönjük!
Akárhogy is: bízunk benne, hogy Erzsébet királynő és III. Károly kapcsolata nemcsak látszólag, hanem ténylegesen is „kisimult a végére”, hiszen az új királynak szüksége lesz a szép emlékekre és anyja tanításaira ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az előtte álló kihívásokkal. Akárcsak Erzsébet tette ezt egykor.
