Korhű részletekből, elképesztő helyszínekből és zenei aláfestésből nincs hiány a francia sztárrendező, Maiwenn új filmjében, ezeken kívül viszont a Jeanne du Barry nem sokat ad a nézőknek. Egyedül Johnny Depp sokak által várt visszatérését.
Történelmi hűség: pipa. Egy nagynevű sztár (jelen esetben Johnny Depp) szerepeltetése: pipa. A nagynevű sztár miatti médiafelhajtás: pipa. A történet: nem olyan fontos. Nagyjából ez lehetett a Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmjeként debütáló Jeanne du Barry receptje, kifelejtve belőle azt a (nem elhanyagolható) tényt, hogy a történelmi filmek lényege, hogy újra definiáljon bizonyos karaktereket. Különösen nőket. Pláne akkor, ha egy elismert, női művész (jelen esetben Maïwenn) a rendező.
Jeanne du Barry felemelkedése
A filmkészítők világában egyáltalán nem szokatlan, hogy az alkotók egymástól inspirálódnak. Különösen igaz ez akkor, ha egy olyan izgalmas történelmi korszakról és helyszínről van szó, mint a 18. századi Franciaország, amelyben ugyan virágzott még a régi rendszer, ám elindultak már rajta a repedések. Ennek tudatában korántsem véletlen, hogy Maïwenn (akárcsak sokan mások) beleszerelmesedett Sofia Coppola 2006-os Marie Antoinette című filmjébe, s annak egy konkrét karakterébe, Madamme du Barry-ba, aki jócskán megmozgatta a fantáziáját.
Maïwenn közel tíz éven keresztül kutatott du Barry után, lényegében mindent elolvasott, amit csak talált a témában. Három év írói munkát követően alkotása végül a tízes évek vége felé konkretizálódott: a film a munkásosztályból származó Jeanne du Barry felemelkedésének története, aki intelligenciáját felhasználva egyre gyorsabban lépked felfelé a társadalmi ranglétrán.
Szerepe akkor válik igazán jelentőssé, amikor XV. Lajos kedvenc szeretőjévé válik és mindenféle etikettet és erkölcsi szabályt félredobva beköltözik az udvarba. Helyzete ugyanakkor, – ahogy akkoriban a nőké általában – még ekkor sem stabil, hiába találta meg azt, amit eddig keresett: a biztonságot és a szerelmet. „Sokkal inkább szerelmi történet ez, mint a társadalmi szintek konfliktusáról szóló film. Utóbbi inkább csak a cselekmény kereteként van jelen” – mondja történetéről Maïwenn.
Johnny Depp: áldás vagy átok?
Ugyan Maïwenn projektje dinamikusan haladt előre, XV. Lajos szerepe valahogy kezdettől nem talált gazdára. Miután két francia színész is durván elutasította a forgatókönyvet (egyikük arra hivatkozott, hogy a mozi halott és csak a Netflixé a jövő, másikuk egészségügyi problémái miatt dobta vissza a lehetőséget), a forgatókönyvíró-rendező-főszereplő készített egy listát a lehetséges színészekről, Johnny Deppel az élen, 2019-ben.
Az évszám azért is lehet fontos, mert azóta sok víz lefolyt a Dunán: Depp 2020 óta nem szerepelt nagyjátékfilmben, utolsó, nagyobb horderejű alkotásait 2018-ban mutatták be (Legendás állatok – Grindelwald bűntettei, Hazugságok városa). Hírnevét ugyanis jócskán megtépázta a volt feleségével, Amber Hearddel való jogi hercehurca, (ennek apropóján több szereptől, így például a Karib-tenger kalózai– és a Legendás állatok folytatásától is elesett) amelyből ugyan összességében ő került ki győztesen, korántsem mondhatnánk azt, hogy tisztára mosta magát. Hiába azonban a megtépázott hírnév, Maïwenn mindennek ellenére kitartott mellette.
Depp a Jeanne du Barry Cannes-i sajtótájékoztatóján a következőképp értekezett az őt ért kirekesztésről: „Éreztem-e, hogy Hollywood bojkottált?… Ha felkérnek arra, hogy állj fel egy projektből olyasvalamiért, ami korántsem bizonyított, csak pletykaként terjeng a levegőben, akkor az ember bojkottálva érzi magát.” A történtek ellenére óriási öröm övezte Depp visszatérését a mozikba. A Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmjeként debütált Jeanne du Barry a teljes közönséget levette a lábáról: hétperces álló ovációval fogadták Depp „feltámadását”. (A színész egyébként ezen könnyekig meghatódott.)
Deppnek tehát rendkívül kapóra jött, hogy XV. Lajos szerepét több francia színész is visszadobta, hiszen a rendezőnek égető szüksége volt egy húzónévre, ahogy a Deppnek is egy új projektre. Érdekesség ugyanakkor, hogy a színész nem sokat beszél a filmben, sokkal inkább nonverbális kommunikációjával játszik: mimikája és gesztusai beszélnek helyette.
„Írhatsz te akármilyen csodás szöveget, de az nem biztos, hogy kimondva is ugyanúgy hat, mint a papíron. Bizonyos esetekben az számít igazán, mi történik a szavak »alatt«. Ez is egy ilyen eset!” – fogalmazott Depp. A rossz nyelvek szerint viszont ennél sokkal profánabb okokból „hallgattatták el a készítők” a színészt: állítólag azért ilyen kevés a filmben a szövege, mert nehezen tudott volna hosszabb monológokat elmondani tökéletes francia kiejtéssel.
Szöveg ide vagy oda, Depp visszatért a mozivászonra. Tény viszont, hogy a Jeanne du Barry-ban nyújtott teljesítménye korántsem a legjobb alakításai közé tartozik, arról nem is beszélve, mennyire nincs kémia közte és a filmet jegyző Maïwenn között. Ez viszont eltörpülni látszik amellett a tény mellett, hogy a filmnek semmi mondanivalója nincs azon kívül, hogy egy partizán és egy király egymásba szeret egy olyan a korban, amikor ez botrányosnak titulálandó.
Hogy ez mennyire befolyásolja majd a film megítélését, azt majd a néző eldönti, az viszont tény, hogy Johnny Depp visszatérésén kívül nem igazán van más fontos mondanivalója az alkotásnak. Akárcsak a forradalom előtti időszak királyaiból, úgy a Jeanne du Barry-ból is hiányzik az igazi tartalom.
Források: TheGuardian.com, Variety.com,
Borítókép forrása: Samir Hussein/Getty Images