Púderes, szálas, fluffy… Ismerősen csengő szavak, ám sok mindent nem értünk és nem tudunk a szemöldöktetoválásról. Leginkább azt, hogy kell-e féljünk tőle.
„Nem vagyok elégedett vele, de nincs reggelente 10 percem csak arra, hogy új szemöldököt varázsoljak magamnak, pláne azért, mert nem is tudom hogyan kéne csinálni, hogy egyáltalán jól nézzen ki. Úgyhogy általában úgy marad, ahogy van.” Íme egy gyakran emlegetett mondat a sminkoktatásokon.
Amikor a vendégeimmel ehhez a témához érünk, a legritkább eset az, hogy tökéletes elégedettséget tapasztalok. Kivétel csak akkor akad, amikor az illető hölgyet jó sok szemöldökszállal áldotta meg az ég, így akkor is jól néz ki, ha nem csinál vele semmit (bár ilyenkor inkább az a gond, hogy zabolátlanul nőnek azok a fránya szálak).
Hol rontottuk el?
Megannyi elkeseredett történettel találkoztam, amikor a vendégeim felidézték tini koruk horrorisztikus emlékeit, vagyis azokat a perceket, amikor megszaladt az a fránya csipesz. „Ha már beleszedtem ezt az egy szálat, akkor már kiszedem az egész sort, hogy ne nézzen ki hülyén” alapon megannyi nő szabadult meg akaratán kívül a fél szemöldökétől a történelem során.
A gond akkor lép fel, amikor ezek az akaratunkon kívül kiszedett szálak soha nem nőnek vissza. Innen indul a kálvária, a pótlásra tett megannyi, néhol sikeresebb, máskor sikertelennek titulált kísérlet, és az elégedetlenség állandó érzése.
Milyennek „kéne” lennie?
A tankönyv szerint, ha az orrunk szélét (kb. az orrcimpa vonala mellől indulva) összekötjük a belső szemzugunkkal egy képzeletbeli vonal segítségével, akkor nagyjából annak a vonalnak a meghosszabbítása az a pont, ahol a szemöldökünk ideálisan kezdődik. A végét is hasonlóképpen lehet meghatározni: kössük össze az orrunkat a külső szemzuggal, ennek a vonalnak a meghosszabbítása lesz a szemöldök ideálisnak mondható végpontja. Ezt megtehetjük egy ecset vagy egy ceruza segítségével is.
Az ideális ebben az esetben nem egy mások által eszményinek tartott formát jelent, ami csak keveseknek adatik meg, hanem azt, hogy a mi arcformánkat milyen szemöldök keretezné a legjobban. Természetesen lemérhetjük az ideális ívet is: az orrot az íriszünkkel összekötő szakasz a szemöldök – ideálisan – legmagasabb pontja.
Ne mondjunk le róla! Hozzuk helyre!
Ha a fenti paramétereknek nem felel meg a szemöldökünk, akkor ahhoz, hogy betölthesse legfontosabb szerepét, és keretet adhasson az arcnak, érdemes kipótolnunk. Ezt megtehetjük sminkkel, és megtehetjük tetoválással. A smink könnyű megoldás, ha csak az elejét, vagy a végét kell kipótolnunk, esetleg a nem egyenletesen növő szőrszálaknál a „lukas” részeknél kell csak némi sűrűséget pótolni. Ezt megtehetjük ceruzával, szemhéjpúderral, vagy kifejezetten erre a célra kitalált spirállal is (utóbbi a rakoncátlan szálak, és csak kevés helyen pótlást igénylő szemöldök esetén a leggyorsabb és igen gyönyörű megoldás).
Ám mi a helyzet akkor, ha szinte új szemöldököt kellene rajzolnunk reggelente? Van, aki annyira elhivatott, hogy megteszi. Ebben az esetben a tusok és filcek adhatják a legtöbb segítséget, ugyanis minél többet kell pótolnunk, annál inkább a bőrön is tartósan fennmaradó textúrával kell dolgoznunk. Na és mi a helyzet akkor, ha ehhez semmi kedvünk nincs?
Ciki vagy nem ciki az a tetoválás?
Ha tíz évvel ezelőtt kérdeztek volna arról, hogy mit gondolok a szemöldöktetoválásról, akkor azt válaszoltam volna, hogy jobb távol maradni tőle. Az elmúlt években viszont hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez a terület is, és merem állítani, hogy most már kezdhetünk búcsút inteni a bekékült „egyenszemöldököktől”, aminek oly sok nő esett áldozatul annak reményében, hogy végre megoldást talál a problémájára. Most már színben, formában, és technikában is annyi lehetőség létezik a piacon, amiből egészen biztosan megtalálod, amelyik a leginkább a tiéd. Szóval a válaszom: nem, a tetoválás nem ciki. Egyszerűen csak könnyebbség.
Viszont fontos, hogy olyan szakembert válassz, akinek van referenciája, sőt: akinek a munkáját nemcsak fényképen, hanem élőben is láthattad. Nem szükséges attól félned, hogy odatartod az arcod egy számodra ismeretlen ember kezei közé, és legközelebb csak akkor látod magad viszont, amikor már megmásíthatatlanul részed lett a tetoválás. Az előrajzolás abban segít, hogy megnézhesd, miként fog festeni a végeredmény, hol vannak azok a pontok, ahol még finomítanál – úgy képzeld el ezt, mint egy konzultációs folyamatot, ami a szakember és közted zajlik. Nem történhet semmi anélkül, hogy te jóvá nem hagynád. Külön jó hír, hogy a mai minőségi festékekkel nem fordulhat elő az, hogy mást színt ölt az egész néhány év elteltével.
A szemöldöktetoválással kapcsolatos tévhitek megmaradtak még a 90-es évekből, de a helyzet azóta sokat változott. Ne félj tőle, egyszerűen csak járj utána, mert sok nőnek, aki bele mert vágni, valódi megváltást és magabiztosságot jelent minden egyes nap.
Borítókép forrása: Pexels.com