Még mindig hihetetlen népszerűek a Tinderhez hasonló társkereső alkalmazások, de az emberek jelentős része kezd belefáradni a végeláthatatlan swipingba.
Az elmúlt több, mint két évben nehéz időket éltek át azok az emberek, akik abban reménykedtek, hogy személyesen találkozhatnak lelki társukkal. A koronavírus miatti lezárások és a rendezvényekkel, tömeggel, társasági eseményekkel kapcsolatos bizonytalanság sok embert arra késztetett, hogy a társkereső alkalmazásokhoz forduljon segítségért. A Tinder, az OKCupid, a Bumble és társaik azelőtt nem látott rekordokat döntögettek új felhasználók és az app használatával töltött órák számában, hiszen mindenki otthon ragadt a pandémia idejére.
Azonban persze nem mindenki járt szerencsével, így azok, akik úgy érezték, hogy hónapokat vagy éveket veszítettek “randiéveikből”, alig várták, hogy elkerüljék a randevúzási alkalmazások veszélyeit – a ghostingot, a “backburner” kapcsolatokat, vagy csak a hozzájuk nem passzoló emberekre való időfecsérlést. Sokak vágya, hogy személyesen találkozzon a másikkal, és ennek megfelelően bővül a társkereső alkalmazások kínálata is. A Tinder, a Hinge és a Bumble mellett vannak olyan appok, amelyek a felhasználók személyes ismerkedésére összpontosítanak.
Élőben jobb?
Ezek egyike a Thursday nevű, egyre népszerűbb alkalmazás, ami hetente egyszer (csütörtökönként) él, és mindössze 24 órát ad a felhasználóknak arra, hogy leszervezzenek egy randit. Ez csökkenti a megterhelő jobbra-balra húzogatást (swiping) és a hetekig tartó üzenetküldözgetést, és valószínűleg azt is megakadályozza, hogy az emberek pusztán önigazolásra vagy szórakozásra használják az alkalmazást.
Számos oka lehet annak, hogy a való életbeli randevúzás vonzóbb lehet egyesek számára, mint a társkereső alkalmazások . Az online profilokból gyűjtött információk nem sokat segítenek abban, hogy magasabb szintre lépjen egy kapcsolat. A személyes találkozás sokkal gazdagabb és részletesebb képet alkot a másikról, mint az online találkozó, ahol csak egy fényképet és általában egy rövid bemutatkozást látunk. Emellett a társkereső alkalmazások vagy -oldalak jelenlegi vagy korábbi felhasználóinak 45%-a arról számolt be, hogy az élmény frusztrálttá tette őket.
Az online társkereső ismeretlenekkel köt össze minket, így a Tinder-csalóhoz hasonló bűnözők könnyen kihasználhatják a gyanútlan felhasználókat. Ettől eltekintve maguk a felhasználók is gyakran hamisan ábrázolják önmagukat, ami csalódással jár, ha az élő randin a másik egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogy a fotóival elhitette velünk. Miközben úgy tűnik, hogy a társkereső app bőséges választási lehetőséget kínál, a kutatások azt sugallják, hogy a neten általában rosszabb döntéseket hozunk a randevúzással kapcsolatban. Egyszerűbb módszereket alkalmazunk, amikor a potenciális “kérők” nagy sorából választunk, mint amikor személyesen választunk.
Mi lesz az appok sorsa?
Az Egyesült Államokban az online ismerkedés a legnépszerűbb módja a párok találkozásának, persze ez a világ nagy részében így van, ezért vitathatatlan a befolyása napjaink ismerkedésére. Vonzerejük egyik része az egyszerűségük: az ember egy profilt, és percek alatt elkezdheti a másokkal való ismerkedést. Ennek ellenére a társkereső alkalmazások használata időt és erőfeszítést igényel. A Badoo egy felmérése szerint az Y-generációsok átlagosan napi 90 percet töltenek párkereséssel, társkeresőn való jobbra-balra húzással, lájkolással, párbaállással és csevegéssel.
Viszont tény, hogy gyakran előfordul, hogy az egyik fél üzeneteire a másik nem válaszol, és még ha van is válasz, a beszélgetésből soha nem lesz randi. Ez a megterhelő folyamat egyesek számára az online társkeresőkbe való belefáradáshoz vezethet. Ha nem kapunk pozitív visszajelzést a végtelennek tűnő próbálkozásaink során, vagy nem érkezik válasz az üzeneteinkre, akkor randevúzási erőfeszítéseink végül kifulladnak. E sorok írója is többször telepítette majd törölte le az egyik ilyen alkalmazást a telefonjáról, mert belefáradt a parttalan beszélgetésekbe – hogy aztán végül happy enddel záruljon a Tinder-története, de ez egy másik cikk témája lesz.
Ez is érdekelhet:
A németek értékelik a pontosságot, míg a kolumbiaiaknál akkor is korán érkezünk, ha két órát késünk. A japánok a csoportos randevúk hívei, ellenben a spanyolok kedvelik a romantikus, privát ismerkedést. Ilyen és ehhez hasonló útravalókkal látnak el a Dating Beyond Borders videói, amelyekkel felkészülten vághatunk neki a külföldi partnerrel való kapcsolatnak. Olvasd el a csatornáról szóló cikkünket itt!
A hagyományos társkereső alkalmazások ennek ellenére továbbra is hihetetlenül népszerűek, különösen a fiatalok körében. 2021-ig a Tindert több mint 450 millió alkalommal töltötték le – a Z generáció (az 1995 után születettek) az alkalmazás felhasználóinak 50%-át teszi ki. A Lendedu kutatása 3852 Y generációst kérdezett meg, találkoztak-e valaha a Tinder “matcheikkel” – csak 29%-uk mondott igent. Ez sokkal kevesebb, mint az a 66%, aki legalább egy randevúról számolt be az olyan, hagyományosabb társkereső oldalakon, mint például a Match vagy az OKCupid.
De ne felejtsük azt sem, hogy a Tinderen nem mindenki párt keres. A holland Tinder-felhasználók körében végzett kutatás azt találta, hogy sokan használják az alkalmazást önigazolásra, a párbaállásokat és lájkokat pusztán saját vonzerejük felmérésére. Emiatt a társkereső alkalmazások végül elveszíthetik azokat a felhasználókat, akik valódi kapcsolatokra vágynak, különösen akkor, ha ők inkább először a szemtől-szembe lehetőségeket keresik. De amíg képesek alkalmazkodni a randevúzók változó igényeihez, az alkalmazások bizony velünk maradnak.
Forrás: The Conversation
