A házasság és a monogám párkapcsolat a legtöbbünknek az egy emberrel való együttélést jelenti. Csakhogy vannak, akik ezt a zárt világot kinyitják, és mást is beengednek abba. A nyitott házasságról lesz most szó.
Sokan vagyunk sokfélék, és még a kulturális egyezés ellenére is sokszínű családokból származunk, más-más hatással találkozunk, amelyek mind befolyásolják azt, ahogyan majd felnőttként éljük az életünket. Ennek egyik legfontosabb formája a házasság és azon belül is a hűség! A legtöbb embernek azonban ott a kísértés az életében, és bizony sokan megbotlanak… egy férfiban vagy egy nőben (vagy többen) a kapcsolatuk alatt. Felmerül a kérdés: elítéljük a nyitott házasságot, vagy abban élünk?
Nyitott házasság, mint kapcsolati forma
A házasság legtöbbünk fejében egy monogám kapcsolatot jelent, amelyben az elköteleződés, a bizalom és a szeretet játszik központi szerepet. Éppen ezért a nyitott házasságról nem mindenki gondolja úgy, hogy ugyanezen elvek mentén élik az életüket a felek. Merthogy vannak, akik nem hisznek a monogámiában. A kulcs ebben az esetben nem az egyénen, hanem az egyéneken van. Ehhez a kapcsolati formához (is) ketten kellenek. Kettő embernek kell akarnia, mert ha csak az egyik fél vágya ez, a másik mindig szenvedni fog. Aki mégis ebben a kapcsolati formában gondolkodik, az tegyen fel magának hét kérdést (a kérdéseket ITT olvashatod el), amelyek megválaszolásával kiderülhet, hogy tényleg a nyitottságra vágysz vagy mégsem.
Ha azonban a nyitott házasságról kell a gyakorlatban is beszélni, azt tegye meg helyettem egy hozzáértő. Dr. Hevesi Kriszta hazánk egyik legismertebb szexuálpszichológusa. Pirner Alma beszélgetett vele a nem monogám házasságról.
Mondják, hogy a kapcsolatok – legyen az monogám vagy nyitott – hétévente változnak. Ahogy a szakember megfogalmazta, az ősidőkben olyan rövid volt az emberi élet, hogy nem tervezhettek kapcsolatukban sem hosszú távra. Éppen ezért a monogámia sem volt igazán létező fogalom.
A mai kis modern, jól fésült, szépen sminkelt koponyánkban azért egy kőkori elme lakozik, vagyis akarva akaratlanul, de bennünk van a kísértés, a vágy vagy a vadászösztön, hívjuk ahogy szeretnénk.
Az evolúció olyan hatással volt azonban az emberiségre, hogy az ősember koponyájához képest a csapott homlokot domborúbbá tette, amelynek hála a frontális lebenyünk is fejlődött, és ezáltal képesek vagyunk döntéseket hozni akár a magánéletünk vagy a kapcsolati formákat illetően is. Tehát a monogámia sokkal inkább döntés következménye, mintsem igényszint. Na, de lapozzunk, és nézzünk valódi példákat a nyitott kapcsolatokra!
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: