Létezik hét tulajdonság, amiket ha megtanítunk a gyermekünknek biztosak lehetünk benne, hogy felnőttként majd minden helyzetben megállja a helyét. Önbizalom, empátia, önuralom, tisztesség, kíváncsiság, kitartás és optimizmus, elengedhetetlenek a boldog és sikeres élethez.
Egyes tulajdonságok ugyanúgy megtaníthatók a gyerekeknek, mint az, hogy hogyan kell késsel és villával enni, vagy bekötni a cipőfűzőjüket. Amikor gyermekünk szellemi képességiről van szó gyakran eszünkbe sem jut, hogy a magánórák mellett mi is rengeteget segíthetünk nekik. Hét tulajdonság ugyanis minden gyerek számára megtanítható annak érdekében, hogy boldoguljon és jól teljesítsen az életben.
Mindenki azt szeretné, hogy a gyereke boldogan éljen, sikeres legyen abban amit csinál és sokra vigye. De ezt nem mindig sikerül elérni – sőt az elvárásainkkal sokszor agyonnyomjuk és boldogtalanná tesszük a gyerekeinket, akik nehezen birkóznak meg a felgyorsult tempójú, kiszámíthatatlan világ nehézségeivel. De vajon mi különbözteti meg a szárnyaló gyerekeket azoktól, akik nehezen boldogulnak? Lehet, hogy mi magunk mutatunk nekik rossz viselkedési formákat?
Mi az oka annak, hogy egyes gyerekek küzdenek, míg mások gond nélkül veszik az akadályokat?
Dr. Michele Borba kutatásai és tapasztalatai alapján hét olyan tulajdonságot talált, amelyek a szárnyalókat megkülönböztetik a társaiktól – és szerencsére ezek olyan jellemvonások, amelyeket bármelyik életkorban segíthetünk kifejleszteni. Könyvében a pszichológus a kutatási eredmények mellett az életből vett példákkal mutatja meg, hogyan lehetünk olyan szülők, amilyenek lenni szeretnénk, és gyakorlatias, megvalósítható módszereket ajánl, amelyekkel segíthetünk a gyerekeinknek abban, hogy növekedjen az önbizalmuk és az empátiájuk, képesek legyenek uralkodni magukon, becsületesek, kíváncsiak, kitartók és optimisták legyenek.
Sorait olvasva megtanulhatjuk, hogy miként fejleszthetjük ezeket a tulajdonságokat a gyerekeinknél óvodástól középiskolás korig, és mit kell megtanítanunk a felnövekvő generációnak ahhoz, hogy ma talpon maradjon, holnap pedig a képességeit maximálisan kiaknázva szárnyaljon.
A hét tanítható tulajdonság
Borba hét tanítható tulajdonságról ír, amik a következők: önbizalom, empátia, önuralom, tisztesség, kíváncsiság, kitartás és optimizmus. A Szárnyalóka „ki”-re összpontosítanak nem pedig a „mi”-re, az „én” helyett a „mi” körül forognak, célratörően gondolkodnak, és fékezik az indulatiakat. Erős az erkölcsi értékrendjük és ragaszkodnak is ehhez, rendhagyó módon gondolkoznak, befejezik amit elkezdenek és nincs szükségük kitüntetésre. A Szárnyalók mindennek meglátják a jó oldalát.
Ezt a tanítói, nevelési módszert alkalmazva felnőttként, szülőként mi magunk is koncentráltabbak és sikeresebbek lehetünk az egyéni életünkben. Ugyanis a felsorolt hét tulajdonságot minden nap gyakorolnunk kell nekünk is, hogy jó példával szolgáljunk gyermekünk előtt.
Dr. Michele Borba neveléstudományra szakosodott pszichológus, több mint húsz nagy sikerű könyv szerzője. Dolgozott tanárként, foglalkozott mozgássérült, tanulási, illetve viselkedési nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Tevékenysége fókuszában az empátia fejlesztése, a gyerekek közötti bántalmazás tanulmányozása és a személyiségfejlődés áll. Három felnőtt fia van, férjével a kaliforniai Palm Springsben él.
Idézet a könyvből:
„Üdvözöljük az „üresre járatott” generáció világában! Eva és társai egy okos és szeretet övezte korosztályba tartoznak, amelyet Z-generációnak hívunk, így jelölve az 1990-es évek közepe után születetteket. Befogadók és nyitottak („Mi vagyunk az első generáció, akiknek olyan babái vannak, amelyek lehetnek fiúk, lányok, egyik sem, vagy mindkettő – mutatott rá Eva. – Ez csak jó lehet, nem?”), képzettek, nagy ambícióik vannak a továbbtanulással és a jövőjükkel kapcsolatban.
Ugyanakkor kevésbé boldogok, és minden korábbi generációhoz képest feszültebbek, magányosabbak, depressziósabbak, és nagyobb bennük a szuicid hajlam – ráadásul mindezt még a Covid-19 és a járványhelyzetből fakadó szorongás előtt állapították meg.
Néhány havonta felhívtam Evát, hogy megkérdezzem, mi van vele, mígnem egy nap meglepődve hallottam, hogy az édesanyja vette fel a telefont. A hangjából éreztem, hogy valami nincs rendben. Zokogva mondta, hogy a lánya súlyos depresszióban szenved, és kórházban van.
– Nem is sejtettem, hogy ennyire szomorú és levert – zokogott az anya. – Azt hittem, hogy mindent megadtam neki, amire szüksége van, hogy boldog és sikeres legyen, de tévedésben éltem! Nem tettem semmit azért, hogy jól érezze magát.
Nagyon sok hasonló, szívszorító történetet hallok a szülőktől, de mindig csak akkor, amikor rádöbbennek, hogy a gyerekeiknél nem alakulnak jól a dolgok. Miért küzdenek ezek a gyerekek a körmük szakadtáig, amikor látszólag annyi mindenük van? Miért van az, hogy ez a generáció törekszik, de nem sikerült szárnyra kapnia?”
