Bródán Zsanett nem ijedt meg a – mások számára talán – lehetetlennek tűnő feladattól, és új életet lehelt a viharvert lábas kádba. Most pedig elárulja, hogyan csinálta!
Minden egy hirdetéssel kezdődött…
Zsanett régi vágya volt egy lábas kád, és amikor egy nap rábukkant az interneten, egyből meglátta a lehetőséget abban a szebb időket is megélt, ütött-kopott példányban, amelyet más régen kidobásra ítélt volna.
„Szolnok kertvárosában van egy telkem, rajta egy kis házzal, ahova leendő fotó stúdiómat álmodtam meg – benne egy gyönyörű, patinás lábas káddal. Nagyon régóta bújtam az internetet a kád után kutakodva, mígnem egy napon szembe jött velem egy hirdetés a Jófogáson, ahol potom 5000 forintért kínálták a kádat. Ekkor mondtam a páromnak, hogy készülődjön, mert megyünk Siófokra. A 200 kilométeres út után egy fiatalember, és az évek óta malter keverésére használt lábas kád fogadott minket. Megkötöttük az üzletet, és már robogtunk is hazafelé a zsákmánnyal” – mesélte Zsanett lelkesen.
De hogy lett ebből ámulatba ejtő lábas kád?
„Két hétig csak kerülgettem a kádat és gondolkoztam, hogy is álljak neki a felújításnak. Végül spaklival és egy vésővel kezdtem el a kád oldalára ragadt cementet és betont eltávolítani. Amikor a nagyját leszedtem, egy rezgőcsiszolóval felcsiszoltam az egészet, először durvább, utána apróbb szemcséjű csiszolópapírt használva, majd portalanítottam. Az alapozóm egy kétkomponensű festék volt, ebből egy réteget kapott. Száradás után gitteltem a lyukakat, és ismét átcsiszoltam, ezúttal finom szemcséjű csiszolópapírral. Festéshez szivacsos lakkhengert, és a Supralux vizes bázisú zománcfestékét használtam, melyből négy réteget vittem föl, minden réteg között finoman átcsiszolva, hogy jobban megtapadjon a festék. Külön pikantériája a dolognak, hogy a kádnak hiányoztak a lábai, melyeket végül egy régiségboltból pótoltam. Ezek pedig – természetesen egy csiszolás után – Hammerite arany festéket kaptak. Ezután már csak a mindent eldöntő tesztelés volt hátra: egy hétig állt benne a víz, és a kád kiállta a próbát, mert sehol nem hólyagosodott föl, vagy pattogott le róla a festék.”
Három és fél nap görnyedés, kaparászás és festés nem tűnik túl nagy áldozatnak egy ilyen ámulatba ejtő eredményért. Arról nem is beszélve, hogy az összköltség – a káddal együtt! – belefért 15 ezer forintba.
Borítókép forrása: Bródán Zsanett
