Valaha Isten háza volt az álmos spanyol városkában álló templom – de miután Isten fogta magát és elköltözött, Tas Careaga vette szárnyai alá a szebb napokat is megélt, romos épületet, és lélegzetelállító otthont teremtett belőle.
Így történt, hogy a templomból otthon lett
Most induljunk el képzeletben Észak-Spanyolország kanyargós útjain, és meg se álljunk a hegyek lábai közt megbúvó, festői szépségű Sopuerta községig. Látszólag semmiben sem különbözik a többi spanyol kisvárostól: macskakövek, cukrászda, és a város fölé magasodó ódon templom – mely valójában Tas Careaga otthonát rejti vaskos falai között. A Venezuelából származó fotós, grafikus, belsőépítész, és nem utolsósorban gördeszkás Tas 2016-ban egy internetes hirdetésben figyelt fel a 16. században épült templomra. És habár az épület romokban állt, Tas meglátta benne egy nem mindennapi otthon lehetőségét.
Múlt és jövő találkozása
A nagyszabású felújítás három éven át tartott, melyben Careaga barátja, az építész Carlos Garmendia volt segítségére. Jól szemlélteti az épület akkori állapotát, hogy mire belefogtak volna a renoválásba, a templom teteje magától beomlott – így csak a törmelék elszállítása hónapokat vett igénybe. De Tas hajthatatlanul ment tovább a víziója felé, hogy egy, a múltat és a jelent is magában hordozó otthont hozzon létre. Így a lehető legnagyobb mértékben szerették volna megőrizni az épület eredeti szerkezetet, a kopott kőfalakat, freskókat, egészen a legapróbb stukkókig és a falon figyelő szent szoborig. Viszont az üdítően friss látványt az nyújtja, ahogy mindezzel szöges ellentétbe helyezik az újonnan bekerült elemeket: mintha a romantikus kőfal közé beépített modern, fekete fém nyílászáró ajtót nyitna a múltból a jövő felé. A padló csiszolt beton burkolata, és az új tető, valamint a galéria natúr fa szerkezete pedig szintúgy drámai kontrasztban áll a templom patinás finomságaival. Tas nemcsak a lelkét adta bele a felújításba, hanem minden tudását is. Ő volt a motor, aki rendületlenül tervezett, rajzolt, bontott és kalapált, ha éppen arra volt szükség. Ezért nem véletlen, hogy Garmendia csak úgy írja le a projektet, hogy „két kéz tervezte”.
Az elkészült mű
Végül 2019-ben az egykori templom pátoszos otthonná reinkarnálódott, mely mégis meleg és hívogató lett. Helyet kapott benne egy egybenyitott terű konyha, ebédlő és nappali, egy iroda, valamint három hálószoba és ugyanennyi fürdőszoba. A konyha – mint az otthon lelke – nem is kaphatott volna máshol jobb helyet, mint a templom egykori apszisában, ahol eredetileg az oltárt őrizték. A grandiózus boltív, és a kékben, terrakottákban úszó kopott freskó alatt egy végtelenül egyszerű, már-már kommersz fehér konyhabútor teszi a dolgát csendesen, meghagyva a rivaldafényt az őt körülölelő miliőnek. Jól megférnek itt az apró színrobbanásokként hasító kortárs műalkotások, neonfények, és falra szegezett gördeszkák az áhítattal imádkozó szobrokkal. Tas 10 év gyűjtőmunkája van a berendezésben.
„Ebben az otthonban minden megtalálható: 150 éves darabok, melyek a dédnagyanyámé voltak, vagy a nagynénémtől örökölt Roche Bobois asztal. De sok bútort én magam terveztem és készítettem, vagy használtan vettem.” – mesélte Careaga az Architectural Digestnek.
Fel, fel a magasba!
A földszintről induló lebegő lépcsőn lépkedve mintha csak a mennyország felé tartanánk – és nem is járunk nagyon messze az igazságtól, mert Tas fő hálószobája maga a földi paradicsom! Ugyanis a tetőtérbe épített hálószobából, akár egy színházi páholyból, belátni szinte a teljes alsó teret. Még a vörös függöny sem hiányzik, melyet belibbentve Tas máris eltűnhet a színfalak mögött, ha némi intimitásra vágyik. Innen visz tovább az utunk Tas stúdiójába, valamint a 18. században épített harangtoronyban lévő vendégszobába – ahol szerintem bárki szívesen vendégeskedne néhány éjszakát, csak hogy magába szívhassa ennek a helynek az áldott atmoszféráját.
Borítókép forrása: Instagram/@tascareaga
