Nagyjából 65 regény fűződik a nevéhez, ezek 400 millió példányban keltek el, s több mint 40 nyelvre fordították le őket az elmúlt ötven év alatt. Legtöbb könyvét ugyan megfilmesítették, ám esetében szentül igaz: az írott szót nem veri kenterbe a mozgókép. A mai napon ünnepli 75. születésnapját a horror és thrillertörténetek koronázatlan királya, Stephen King, akinek élete ugyanolyan furcsaságokkal van teli, mint hátborzongató kötetei.
Valószínűleg nem meglepő, hogy a horror koronázatlan királya, Stephen King megannyi furcsaság között éli mindennapjait. A hétköznapi nyelven szimplán „bogarasnak” titulálható King persze nem véletlenül olyan, amilyen: hányatott gyermekkora s írói szárnypróbálgatásainak kezdeti, problémákkal terhelt évei erőteljes lenyomatot hagytak személyiségén.
Apja „leugrott egy cigiért”, de sosem tért vissza
Stephen King kétéves korában lett félárva, amikor az édesapja, Donald Edwin King „leugrott egy cigiért” a boltba, ám sosem tért vissza. Édesanyja, Nellie Ruth Pillsbury saját erejéből tartotta el két gyermekét: alkalmi munkákkal igyekezett biztosítani számukra a napi betevőt, ám erőfeszítései sokszor hiábavalók voltak, hiszen gyakran éheztek. A nehéz anyagi körülmények a lakhatásukat is megnehezítették: egyik lakásból a másikba költöztek, ritkán voltak huzamosabb ideig egy helyen.
A vér viszont nem válik vízzé: King egy róla szóló önéletrajzi írásban elmondta, hogy 13 éves korában rátalált egy dobozra, amely édesapja befejezetlen történeteit tartalmazta. (Ezek nagyrészt a horror- és fantasy műfajában íródtak.) Mint mondta, ez az élmény erősen befolyásolta abban, milyen irányt vesz az élete, ennek köszönhető, hogy a Maine-i Egyetem angol nyelv és irodalom szakán végezte tanulmányait 1966 és 1970 között.
A Carrie című alkotás első vázlata a kukában landolt
King méltán egyik leghíresebb regénye a Carrie című kötet, amely a tizenhat éves, telekinetikus képességekkel „megáldott” Carrie White viszontagságairól szól, s azalatt az idő alatt jött létre, amíg King angoltanárként tevékenykedett Hampdenben.
A sors fintora, hogy a később rekord összegért (a New American Library négyszázezer dollárt fizetett a szerzői jogokért) elkelt kötet csaknem a kukában végezte: King nem találta elég jónak, ezért kidobta a szemétbe. Szerencséjére felesége, Tabitha észrevette a kihajított kéziratot, amit magához vett, majd egy alkalmas pillanatban visszaadta a férjének, s bátorította, hogy fejezze be az alkotást. Tabitha ténykedése bevált és kifizetődött, hiszen ez a regény repítette Kinget az írói nagyságok közé.
Tévedésből egyszer halottnak nyilvánították
Az író élete önmagában jó regény-alapanyag lehetne: 1999-ben elgázolták, s a sérüléseibe (összeomlott a tüdeje, eltört a medencecsontja és a lába, emellett a fejét is károsodás érte) csaknem belehalt. A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy az egyik helyi lap véletlenül halottnak is nyilvánította, mivel nem gondolták, hogy King túléli a traumát. Szerencsére így történt, ám keserves volt a felépülés: tíz nap alatt öt műtéten esett át, s a lábadozás is igen hosszú időt vett igénybe. Az író szerint viszont a legjobb fájdalomcsillapító az írás, ezért a kórházi ágyon is folyamatosan dolgozott, ennek köszönhető, hogy megírta A golyó című regényét, ezen kívül 2001-ben megjelent az Álomcsapda című kötete is.
A történet azonban itt nem ért véget: gázolója, Bryan Edwin Smith pontosan a baleset után egy évvel öngyilkosságot követett el, előtte viszont eladta Kingnek azt a Dodge márkájú autót, amivel elütötte. King elmondása szerint egyrészt azért vette meg a kocsit, hogy egy baseball-ütővel terápiás cselekedetként szétverje (erre egyébként nem került sor), másrészt pedig azért, nehogy az az eBay-en kössön ki, egyfajta kegytárgyként…
Véletlenül találkozott John Lennon gyilkosával
Az írással töltött csaknem ötven év alatt King többmillió rajongót szerzett magának és persze köteteinek. Pályájának elejéhez köthető az a nevezetes eset, amikor egy Mark David Chapman nevű férfi autogramot kért a horrorkirálytól, szóba elegyedett vele, sőt, még egy közös fotót is készítettek együtt. King később az utána indított hajtóvadászat során, a tévéből felismerte rajongóját, Chapman gyilkolta meg ugyanis a legendás énekest, John Lennont 1980-ban.
King bogarai: retteg a 13-as számtól, de irtózik a bohócoktól és a pókoktól is
A legtöbb forrás egyöntetűen megemlékezik Stephen Kingről és sajátos „bogarairól”. Van is mit felemlegetni, hiszen legendás, hogy King például képtelen sötétben aludni: elmondása szerint tart attól, mik bukkanhatnak fel az ágya körül éjszaka. Emellett retteg a 13-as számtól, ettől viszont olyannyira, hogy írás közben sosem hagyja abba az alkotást a 13. oldalon, sem pedig olyan oldalszám esetében, amelynek összege 13-at ad ki. (Ugyanez vonatkozik egyébként az olvasásra is: nem hagyja abba az olvasást, ha az oldal alján található számok összege 13.)
Hasonlóan a 13-as számhoz irtózik például a pókoktól és a bohócoktól (ez az élmény inspirálta egyébként az AZ című kötet megírásában), sőt, attól is retteg, hogy egyszer beleesik a wc-be és képtelen lesz onnan kijutni.
