Ugyan a legfiatalabb generáció bizonyára a Harry Potter-filmek Sirius Blackjeként vagy a Batman-trilógia Jim Gordonjaként ismeri őt, a színészi pályát nemsokára elhagyó Gary Oldman szerepek tucatjaiban mutatta meg az évtizedek során, hogy mennyire sokszínű, tehetséges művész.
Volt már Winston Churchill, Beethoven, Poncius Pilátus, Lee Harvey Oswald és maga az ördög is – Gary Oldmannek karrierje során gyakran kellett különböző akcentusokat használnia, sőt, bevallása szerint sajátját egy időre el is vesztette. „Olyan régóta élek Amerikában… a gyerekeim amerikaiak, és ezt hallom magam körül nap mint nap. Egy ideig dolgoztam egy beszédtanárral, mert kellett frissítenem az angoltudásomat” – mesélte Graham Nortonnak 2014-ben. Tanára segítségével újratanulta a brit hanglejtést és igyekezett megszabadulni azoktól a hangzóktól (például a kemény r-hang), ami az amerikaiakra jellemző.
Az 1958-as születésű színész egy sor negatív karaktert játszott már el a vásznon és a színpadon is, mintha sportot űzött volna abból, hogy őrülteket, zavart elméjű, furcsa figurákat alakít – de ha így volt, akkor élsportoló lett a műfajban, az tuti. Színészkörökben több évtizeden át felháborítónak tartották a tényt, hogy egy Oldmanhez hasonló zseni még csak a közelébe se jut soha az akadémiai jelöléseknek. Szerencsére 2012-ben megérkezett az első jelölés A suszter, szabó, baka, kémért, majd 2018-ban végre megkapta az aranyszobrot Winston Churchill megformálásáért Az utolsó óra című filmben.
Tavaly novemberben sokak bánatára azt nyilatkozta, hogy épp forgó sorozata, az Utolsó befutók (Slow Horses) befejezése után kész visszavonulni a színészettől. Az eddig két évados széria alkotói tavaly zöld utat kaptak még két etap elkészítésére, így a búcsú nem most azonnal fog eljönni, de ha Oldman ragaszkodik kijelentéséhez, alighanem két-három éven belül elköszönhetünk az átváltozómestertől. „Jövőre 65 leszek, a 70 már a sarkon van és nem akarok aktív lenni, mire 80 éves leszek. Nagyon boldog lennék és megtisztelve érezném magam, ha Jackson Lambként [sorozatbeli karaktereként] búcsúzhatnék, és aztán letenném a lantot.” – mondta a „nyugdíjról”.
Közel száz filmjéből igazán nehéz kiválasztani a legjobbakat, így következzen egy szubjektív hatos lista.
Sid és Nancy (1986) – Sid Vicious
A legendás punkegyüttes, a Sex Pistols nem kevésbé híres-hírhedt basszusgitárosáról szóló életrajzi film hozta meg Gary Oldman számára az áttörést 1986-ban. A film nagyon jól visszaadja, mitől punk a punk, miközben megismerhetjük Vicious és Nancy Spungen (Chloe Webb) szenvedélyes szerelmének történetét és tragikusan rövidre zárt életüket. Alex Cox rendező eredetileg Daniel Day-Lewist szemelte ki a gitáros szerepére, meggondolta magát, miután megnézte Oldman alakítását A pápa esküvője című produkcióban. Annak ellenére, hogy a brit kétszer is visszautasította szerepet, a rendező kitartásának köszönhetően végül elfogadta a felkérést. „Nem igazán érdekelt Sid Vicious és a punk mozgalom, sosem követtem” – indokolta az első két nemet. Aztán igent mondott, és a szerepre való készülés során kizárólag párolt halat és dinnyét evett, hogy kellően sovány legyen.
Drakula (1992) – Drakula
Lugosi Béla nyomdokaiba lépett a vámpírok vámpírjának eljátszásával, amikor igent mondott Francis Ford Coppola felkérésére. A szereplőgárda többi tagja sem volt kisebb név, hiszen a további főszerepekben (a szörnyű brit akcentussal beszélő) Keanu Reevest, Winona Rydert és Anthony Hopkinst láthattuk. A gótikus horror meglepő választás volt A keresztapa rendezőjétől, de a színészek összeválogatása annál kevésbé, és az eredeti műhöz is kellő érzékenységgel, odafigyeléssel nyúlt. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik leghűbb adaptációja Bram Stoker 1897-es regényének még úgy is, hogy néhány dologban eltér tőle. Gary Oldman Drakulája viszont hibátlan, ez a tehetségén túl annak is köszönhető, hogy a tőle megszokott módon teljes mellbedobással készült a szerepre – például egész végig koporsóban aludt.
Leon, a profi (1994) – Norman Stansfield
A Leon, a profiban egy azóta is sokszor ismételt filmes motívum körül forog a történet (de ez cseppet sem baj), melyben a mogorva, érzelmileg elérhetetlen, a szeretteitől megfosztott férfikarakter szárnyai alá vesz egy (kezdetben) ártatlan, elárvult gyermeket, és kvázi apjává válik. Manapság a The Last Of Us, a Stranger Things és A mandalóri című sorozatokban is ez a sztori középpontja, nem véletlenül, hiszen ez a felállás igen népszerű. Na de kanyarodjunk vissza Gary Oldmanhez, aki Jean Reno visszafogott bérgyilkosának tökéletes ellenpólusát játssza a Kábítószer-ellenes Hivatal drogfüggő, korrupt dolgozójaként. Norman Stansfield nem riad vissza a gyilkolástól sem, sőt, gyermekeket is öl, igazi báránybőrbe bújt farkas, hiszen a törvény embereként teszi mindezt. A brit nagyon jól hozza a kiszámíthatatlan gonoszt, és nemcsak a karakter személyiségének jellemzői, hanem mimikája, hirtelen mozdulatai is szembenállnak a megfontolt, lassú Leonnal. Érdekesség, hogy Stansfield szereti Beethovent, Gary Oldman pedig egy ízben ugyebár eljátszotta a zeneszerzőt a Halhatatlan kedves című filmben.
Az ötödik elem (1997) – Jean-Baptiste Emanuel Zorg
Az 1997-es galaktikus kultfilmben Oldman egy excentrikus, over-the-top gonoszt alakít, Bruce Willis ellenfelét, akivel azonban egyszer sem találkoznak a film során. A brit azért vállalta el a Luc Besson rendezte mozi egyik főszerepét, mert nagyon jó barátok a rendezővel, mert már dolgoztak együtt a Leon forgatásán, és mert vissza akarta fizetni adósságát Bessonnak, aki korábban anyagi segítséget nyújtott egy filmjéhez. Így anélkül mondott igent a szerepre, hogy elolvasta volna, mit kell tennie Zorgként. Willis Korben Dallasa – mint a színész karakterei általában – sztoikus, macsós, miközben Zorg egy különc figura, aki egy kisebb színész kezében könnyen nevetségessé, kínossá válhatott volna, de Gary Oldmannek sikerült úgy megformálnia, hogy kellően félelmetes legyen. Néhány évvel ezelőtt mégis azt nyilatkozta a Playboynak, hogy nem szereti a filmet, „Jaj nem, nem bírom elviselni”, hangzott el a sokakat felháborító megjegyzés.
Harry Potter és az azkabani fogoly (2004) – Sirius Black
A milliós rajongótábort magáénak tudó Harry Potter-univerzum szinte az összes valamirevaló brit színészt beszippantotta az évek során, hiszen a könyvsorozat írónője, J.K. Rowling ragaszkodott ahhoz, hogy a karaktereket csak brit születésű művészek alakíthatják. (Egyébként ezért nem lett annak idején Robin Williamsből Hagrid, a szerep a tavaly elhunyt Robbie Coltrane-nél landolt.) Sorsszerű volt, hogy a negatív szerepekbe a kétezres évek közepére beleunó Oldman egy olyan figurát játsszon el, akiről szinte végig azt hiszi a néző, hogy a rossz oldalon áll, majd aztán persze kiderül, hogy az egyik legjobb, legtisztább ember a főhős életében. A brit, mint előtte annyiszor, ismét teljesen eltűnt a karakterben, és Sirius Blacket nézve eszünkbe se jut, hogy Sid Vicious és Drakula megformálóját látjuk a vásznon.
Utolsó befutók (2022) – Jackson Lamb
Eddig két évada jelent meg az AppleTV+-n az Oldman főszereplésével készült fekete humorú kémthrillernek, melyben a brit színész Jackson Lamb MI5 ügynök bőrébe bújik. De nem ám valamilyen fényes James Bond-produkcióra kell itt gondolni, ugyanis Lamb az MI5 egy eldugott osztályát (a Slough House-t) vezeti, ahová olyan bukott, lúzer ügynököket száműz a vezetés, akiket nincs igazi indok kirúgni, de soha többet nem akarják őket igazi ügyek közelébe engedni. A különc, kiégett Lamb által irányított osztály aztán belekeveredik egy olyan sötét ügybe, amit még elismert kollégáik sem szívesen vennének a vállukra. Oldman lubickol a szerepben, hiszen nem egyszer kellett már furcsa figurákat eljátszania, így most sem esik nehezére megutáltatni velünk a lyukas zoknis, láthatóan áporodott szagú főnököt, aki persze csak elsőre tűnik lúzernek, valójában nem az. A sorozatban feltűnik még Kristin Scott Thomas, Jack Lowden és a Sárkányok házával nemrég nemzetközi népszerűségre szert tett Olivia Cooke is.
