Noha Barbra Streisand neve hallatán a Duck Sauce 2011-es dala ugrik be egy generációnak, szerencsére többen vannak azok, akik a színész-énekesnőt munkásságáról ismerik.
2013-ban, amikor a New York-i Lincoln Center Filmtársaságának életműdíjában részesült, megkérdezték tőle, hogy mit gondol a róla elnevezett diszkóslágerről, azt felelte: “Hízelgő!” Valószínűsítem, hogy más sztárok kevésbé örültek volna egy ilyen “megjelenésnek”, Barbra Streisand azonban mindig humoránál volt, ez az egyik védjegye.
Újraformálta a hatvanas és hetvenes évek nőideáljának képét, mellette pedig ő volt az első meghatározó női híresség, aki zsidó származását mindig büszkén hangsúlyozta, a vásznon és azon kívül is. Hiába hallotta mindenhonnan, hogy túl csúnya a sztársághoz, ő sosem műttette meg az orrát – és nicsak, mégis sztár lett belőle.
A munkanap végén mindenkinek az édesapja hazatért. Az enyém nem.
A különleges arcú, lengyel és orosz felmenőkkel is rendelkező művésznő alig volt egyéves, mikor édesapja elhunyt egy epilepsziás roham következtében, így édesanyjára iszonyatos teher hárult. Alig tudott figyelni gyerekeire, Barbra (eredetileg Barbara) nemhiába lett fegyelmezetlen, miközben arról álmodott, hogy híres lesz. A szomszédság, ahol éltek Brooklynban, énekhangjáról ismerte őt, elkezdték esküvőkre, nyári táborokba hívni, hogy ott énekeljen. Mire kamasz lett, eldöntötte, hogy színésznő lesz belőle, ebben pedig a Broadwayen látott darabok is megerősítették, úgyhogy rengeteget gyakorolt és mindent elolvasott a témában – Sarah Bernhardt életrajzától egészen Sztanyiszlavszkij módszereiig. A középiskola alatt színpadi darabokban is szerepet kapott, majd édesanyja minden tiltása és kérlelése ellenére érettségi után egyetem helyett Manhattanbe költözött. Nem ment könnyen a showbizniszbe való bejutás, sokszor barátai kanapéján aludt és sokféle munkát végzett, egy ízben a Lunt-Fontanne Színházban volt ajtónálló, miközben A muzsika hangja próbái folytak. Jelentkezett is egy szerepre, és ugyan nem válogatták be, az élmény bátorította arra, hogy énekhangjával kezdjen „házalni”. Később bárokban és klubokban énekelt, fellépett stand-up komikusok előtt, így egyre jobban elkezdte felfedezni magának a közönség. Egy Lion nevű melegbárban megnyert egy tehetségkutatót, ekkor hagyta el a második A-betűt a nevéből és lett belőle Barbra.
A feltörekvő Barbra
Végső soron Martin Erlichmann-nak köszönheti a világ Barbra Streisandot, ő fedezte fel és egyengette, kísérte útját közel ötven évig. Erlichmann szerződtette le őt az elegáns Blue Angel klubba is, itt szúrta ki egy színházi rendező, így első Broadway-szereplése az I Can Get It for You Wholesale volt. A legendák úgy szólnak, hogy szólóénekét háromperces álló ováció kísérte – amikor pár éve erről kérdezte egy riporter, így felelt:
Nem számoltam, így nem tudnám megmondani. De azt tudom, hogy a fizetésem 175 dollár volt, ami másnap 350 dollárra ugrott.
A darab főszereplője az akkor még ismeretlen Elliot Gould volt (akit sokan például Monica és Ross apukájaként ismerhetnek a Jóbarátokból), a férfi aztán később Barbra férje lett. Fellépés fellépést követett, hamarosan pedig a tévéképernyőn is megjelent, a Jack Paar műsorvezető által igazgatott The Tonight Show-ban tűnt fel először, énekesnőként. Néhány ilyen tévés szereplés után, amikor még mindig csak 21 éves volt, szerződést kötött a Columbia Recordsszal, és 1963-ban kiadták a The Barbra Streisand Album-ot. A kiadó mondjuk nem így akarta hívni a lemezt, de leleményes, az énekesnőnek nagy szabadságot biztosító szerződésének hála sikerült megvétózni a „Sweet And Saucy Streisand” címet, ami szabadfordításban nagyjából Édes és Szaftos Streisand lett volna.
Ez a Barbra Streisand album. Ha látsz engem a tévében, egyszerűen elmehetsz a lemezboltba és elkérheted „a Barbra Streisand albumot”. Egyszerű józan paraszti ész.
mesélte a névválasztásról egy interjúban.
Több, mint huszonhárom évvel és tizenhárom toplistás (összesen legalább ötven) lemezzel később a mai napig ugyanez az eredeti szerződés védi őt, így arról énekel és úgy, amiről szeretne. A három Grammy-díjat begyűjtő lemez után csupán hat hónappal megjelentette a The Second Barbra Streisand Albumot, a következő évben pedig visszatért a színpadra.
A vicces lány, aki sztár lett
A magyar felmenőkkel rendelkező, 1891-es születésű Fanny Brice volt az USA első női komikus-szupersztárja, az ő életén alapult a Funny Girl című darab 1964-ben, szintén a Broadwayen, Streisand főszereplésével. Akkora siker lett, hogy még a Time címlapjára is felkerült, ő pedig igazi sztár lett. Ugyanebben az évben Tony-díjra jelölték, de azt végül a Hello, Dolly! musical Carol Channingje kapta meg – a sors iróniája, hogy később az azonos című filmben Barbra Streisand játszotta a főszerepet.
A mozivásznakon a Funny Girl filmadaptációjával mutatkozott be, a főszerepért Oscar-díjra jelölték, amit aztán haza is vihetett. Ugyan a film Brice és nem Streisand életét dolgozta fel, sok áthallásos történetszál és mozzanat volt benne, kezdve a csúnya kiskacsából gyönyörű nővé változó főszereplőtől egészen a zsidó gyökerekig és az állhatatosságig, amely mindkettejüket jellemezte. A produkciónak 1975-ben készült egy folytatása is, Funny Lady címmel, melyben James Caannal és Omar Shariffal játszott. Yves Montand és Jack Nicholson oldalán megjelent az Egy tiszta nap szembenézhetsz az örökkévalósággal című vígjátékban, és eljátszotta a Csillag születik harmadik adaptációjának főszerepét 1976-ban
1983-ban a Yentl rendezéséért Golden Globe-díjat vihetett haza, ezzel ő lett az első nő, aki rendezőként nyerhetett Arany Glóbuszt, és elég menő ez, hiszen a film volt rendezői debütálása (közben meg ő volt a főszereplő is). A romantikus moziktól kezdve (Ilyenek voltunk, A bagoly és a cicababa, Mi van, doki?) a drámaibb szerepeken át (Call girl ötszázért, Hullámok hercege, Tükröm, tükröm…) egészen a poénosabb, lazább produkciókig terjedt repertoárja (Vejedre ütök, Utódomra ütök és Szeka-túra).
Végigénekelte az életét
A színjátszás és színészkedés mellett egy percre sem hagyta abba az éneklést. Filmjei, melyek sokszor Broadway-feldolgozások voltak, bővelkedtek saját dalaiban, a People, a Don’t Rain On My Parade (Funny Girl), vagy az Evergreen (Csillag születik) nem csupán betétdalok voltak, hanem folyamatosan a toplistákat ostromolták. Olyan előadóművészekkel duettezett együtt az évtizedek során, mint Donna Summer, Bryan Adams, Céline Dion, Tony Bennett vagy Neil Diamond. Barry Gibb-bel való munkakapcsolata több évtizedre nyúlik vissza, a Bee Gees énekese többször volt producere albumainak, és legsikeresebb lemezét, a Guilty-t is ő jegyzi. Az elmúlt hatvan évben 36 stúdióalbumot, kilenc élő felvételeket tartalmazó lemezt, tizenegy válogatást és tizenöt filmzenei albumot jelentetett meg. Legutolsó stúdiólemeze a Walls, ami 2018 őszén debütált, válogatása pedig a Release Me 2, ami tavaly augusztusban jelent meg. Többszörös platina- és aranylemezes előadó, sikeresebb, mint az összes többi, valaha élt női énekesnő, teljesítményét Elvis Presleyéhez szokták hasonlítani
Nem gondolkozom sokat a hangomon. Az első albumom dalait nightclubokban adtam elő, így jól ismertem őket. A mostanában rögzítettek közül pedig jó néhányat csupán a felvételen éneklek először.
nyilatkozta egyszer, alátámasztva azt a pletykát, hogy nem sok próba áll a lemezfelvételei mögött.
Egyike azon keveseknek, akik a szórakoztatóipar négy legnevesebb díját birtokolják, vagyis az EGOT–ot. A mozaikszó az Emmy- ,Grammy- , Oscar- és Tony-díjak kezdőbetűiből tevődik össze. Barbra kicsit kivételt képez a díjazottak között, ugyanis Tony-díja nem a „hagyományos” elismerés, mert nem egy konkrét darabban nyújtott teljesítményéért kapta, hanem úgynevezett „Special Tony Awardot” adtak át neki 1970-ben, „Az évtized csillaga” indoklással.
Magánélete
Ahogy írtuk fent is, első házasságát Elliot Goulddal kötötte, akivel 1971-ig voltak házasok, a frigyből született Jason fiuk. Több hosszabb-rövidebb kapcsolat után másodjára 1998-ban, ötvenhat évesen ment férjhez, mégpedig James Brolin színészhez, Josh Brolin édesapjához, az esküvői vendéglista pedig tele volt hírességekkel, például Tom Hankssel, John Travoltával, Quincy Jonesszal és Sydney Pollack-kal. Férjéhez szóltak az 1999-es A Love Like Ours című album dalai, a pár pedig már több, mint két évtizede él boldogságban Malibuban, amiért jócskán megdolgoztak, bevallásuk szerint nem féltek terápiára járni.
Húsz év Hollywoodban olyan, mint ötven év Chicagóban.
mondta egyszer, amikor házasságukról kérdezték.
Élete nagy részét jótékonykodással tölti, szívén viseli a zsidó közösség, a zsidó-arab kapcsolatok és az AIDS-fertőzöttek sorsát. Nyíltan demokrata nézeteket vall, és nem egyszer fellépett már kampányrendezvényeken, hogy az amerikai politikai jelölteket támogassa, így például Al Gore-t, Bill Clintont és Barack Obamát is. 1994 előtt huszonhét éven át nem állt színpadon énekesnőként, és amikor visszatért, a koncert teljes bevételét a számára fontos, fentebb említett ügyek támogatására fordította.
