Tom Hanks annyi viszontagságon ment keresztül a filmkarakterei által, hogy néha csodálkozunk, miért ilyen jó kedvű mindig. Volt számkivetett, ragadt két ország között egy reptéren, járt az űrben és harcolt a második világháborúban is. Ma pedig 65 éves lett, nézzük hát meg ezt a kivételes karriert.
Nektek is van olyan filmetek, amit mindegy, hogy hányadik alkalommal néztek meg, mindig megkönnyeztek benne egy jelenetet? Nekem a Forrest Gump ilyen, őszintén szólva az évek során egyre bővült a sírós jelenetek listája, de az első helyen még mindig a Jenny sírjánál elhangzó monológ áll. Nem tudom elképzelni, hogy Tom Hanksen kívül bárki más el tudta volna játszani ilyen jól az együgyű futóbolond-pingpongjátékos-veterán szerepét, pedig más nevek is felmerültek a casting során. De nem csak Forrest volt az életében, hiszen Hanks, aki valószínűleg Hollywood egyik legkedvesebb, legjobb fej színésze, lassan negyven éve van a pályán.
A kezdetek
Szülei ötéves korában elváltak, ő pedig két idősebb testvérével az édesapjánál maradt, és sorozatos költözések vették kezdetét. A válás ellenére szülei úgy nevelték, hogy minden nap törekedjen a világ jobbá tételére – úgy tűnik, Hanks megfogadta, hiszen egész lényéből és cselekedeteiből, jótékonykodásából ez sugárzik. Bevallása szerint ő volt az osztály mókamestere, így talán nem olyan meglepő, hogy a színészi pályát választotta. Huszonhárom évesen Kaliforniából New Yorkba költözött, ahol a következő évben megkapta a Bosom Buddies nevű, itthon nem igazán ismert sorozat egyik szerepét. Első felesége Samantha Lewes volt, akitől Colin nevű fia és Elizabeth nevű lánya született. Colin, aki édesapja nyomdokaiba lépve maga is színész lett, egyszer azt nyilatkozta, hogy minden felhajtás ellenére ő nem úgy tekint Hanksre, mint egy világsztárra, inkább mint egy férfira, aki jó döntéseket hozott az élete során.
A kölyökarcú színész első filmfőszerepét Ron Howard rendezőtől kapta 1984-ben – a Csobbanás (Splash) című filmben szerepe szerint a Daryl Hannah által alakított sellőlányba szeretett bele. Első Oscar-jelölését pedig a Segítség, felnőttem! (BIG) című vígjátékban nyújtott játékáért kapta. A jelölésből nem született aranyszobor, de a médiafigyelem egy csapásra sztárt csinált Hanksből. Ugyanebben az évben (1988-ban járunk), feleségül vette Rita Wilsont, aki a mai napig együtt él, és akitől két fia, Chester és Truman született.
Azok a kilencvenes évek!
Tom Hanks 1994-ben és 1995-ben is elnyerte az Akadémia legjobb színészének járó elismerést, először a Philadelphia- Az érinthetetlen majd a Forrest Gump főszerepeiért. A Philadelphia című filmben Antonio Banderas oldalán egy AIDS-szel küzdő ügyvédet alakított, ami mai szemmel nézve már nem annyira kirívó filmtéma, de akkor, 1993-ban nagyon is ritkának, épp ezért úttörőnek számított. 1994 után Hanks neve összeforrt Forrest Gumpéval, ő pedig nem bánja, ha felemlegetik neki a szerepet, ami meghatározta karrierjét. Mindig humoránál van, ezt jól tanúsítja például a Graham Northon Show egyik jelenete is, amiben több, mint húsz év után a kamerába szavalta a film híres mondatainak egyikét – zseniálisan aranyos, főleg amikor szól, hogy mutassák meg a szövegtáblát tartó nőt, nehogy azt higgye bárki is, hogy fejből tudja a sorokat:
Az itt hallható akcentust egyébként Hanks nem teljesen magától találta ki. A fiatal Forrestet alakító színész, Michael Conner Humphreys beszélt ilyen egyedi déli nyelvjárásban, és a forgatás alatt úgy okoskodtak, hogy inkább Hanks igazítsa az ő beszédét hozzá, mintsem fordítva.
A kilencvenes években játszott szerepeit több újság szerint is úgy lehetne összefoglalni, mint „átlagos emberek átlagon felüli szituációkban”, és ebben lehet is valami. Hanks egyébként nemcsak ekkor, hanem egész karrierje során úgy tudott egyensúlyozni a vígjátékok és a komolyabb alkotások között, hogy egyik javára sem billent a mérleg, és mégis minden műfajban hiteles volt. Megállta a helyét a romantikus filmekben (A szerelem hullámhosszán, A szerelem hálójában), a drámákban (Halálsoron, A Pentagon titkai, A terminál), a krimikben (Kapj el, ha tudsz), a vígjátékokban (Egyik kopó, másik eb) és akciófilmekben is (Phillips kapitány, a Dan Brown-filmadaptációk, Ryan közlegény megmentése).
Színészként kilencvenhárom szerepet jegyez, emellett producerként is tevékenykedett az évek során. Nem csak arca, hanem a hangja önmagában is fontos szerepet töltött be megannyi ember életében, ugyanis ő a Toy Story-rajzfilmek Woody-ja, akit itthon Stohl András szinkronizált éveken át. Sok kortársával ellentétben szakmai útja nem fújt ki a kétezres, kétezer-tízes évekre, hiszen folyamatosan jelennek meg új, a nevével fémjelzett alkotások – ilyen például A kapitány küldetése, A Greyhound csatahajó, és az IMDB szerint készülőben van egy Pinokkió film, melyben Geppettot játssza majd, illetve egy egyelőre cím nélküli Elvis Presley-projekt is.
A szakmán túl
Az Arizonai Egyetem kutatói 1996-ban egy aszteroidát Asteroid 12818 Tomhanks névre kereszteltek, de persze nem „csak úgy”, hanem tisztelgésként a színész egy évvel korábbi, az Apollo-13 című filmben nyújtott alakításáért, mint Jim Lowell. Felesége, aki maga is a filmszakmában dolgozik, egy ízben elmesélte, hogy férje nem csinál nagy ügyet abból, hogy mi a foglalkozása és mennyien ismerik. Nem vagyunk meglepve, hiszen ha valakit visszafogott, hencegéstől mentes embernek képzelünk el a magánéletében, akkor az Hanks.
A hírességek közül elsőként számolt be arról, hogy elkapta a koronavírust, méghozzá egy ausztrál forgatás során tavaly márciusban, valószínűleg a fent említett Elvis-film munkálatai során – szerencsére szövődmények nélkül felépült belőle feleségével együtt. Nem marad távol a politikától sem, ugyanis ő volt Joe Biden amerikai elnök beiktatásának házigazdája, ami a koronavírus-járvány miatt kis létszámmal, online zajlott. Ha már elnökök: állítólag nagyon távoli rokona az USA 16. elnökének, Abraham Lincolnnak, valamint Barack Obamától 2016-ban megkapta Medal of Honort (Becsület érdemérem). Az átadón zajló jelenet pedig kísértetiesen hasonlított arra, amikor Forrest Gumpként „Lyndon elnök” akasztotta a nyakába a kitüntetést.
