A domestic thrillereknek nevezett történetekben szinte mindig egy felső középosztálybeli fehérbőrű nővel történnek megmagyarázhatatlan dolgok – ezt dolgozza fel a Netflix minisorozata zseniális érzékkel.
Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban – ezt a magyar címet kapta a Netflix „The Woman in the House Across the Street from the Girl in the Window” című alkotása, amely nemrég jelent meg a streaming felületen, és aminek Kristen Bell a főszereplője. A sorozat elkészültének apropóját az adta, hogy az emberek egy része már kevésbé vevő a vérfagyasztó, természetfeletti erőkről szóló thrillerekre.
Sokkal jobban mennek mostanában azok a sztorik – könyvek és filmek is – amelyben hozzájuk hasonló hétköznapi (általában felső-középosztálybeli fehérbőrű nőkkel) történnek szörnyű dolgok, akiknek ezek hatására például tévképzeteik támadnak és mentális problémáik lesznek, vagy épp tudatmódosító szerekhez nyúlnak miattuk. Azonban az efféle domestic thrillerek némelyike sokszor annyira túlzásba esik, hogy a mű nevetségesbe csap át.
Ez a minisorozat pedig szándékosan lett ilyen, csak sokaknak fel sem tűnt, hogy műfajparódiáról van szó. A cím egyébként a „Lány a vonaton” és a „Nő az ablakban” című, hasonló témájú, de önmagukat komolyan vevő filmekre utal, és szerintem már a mulatságosan hosszú mondatból ki lehetett volna találni, hogy miről van szó.
Adott egy magányos festőművész, Anna (Bell), akinek alkoholproblémái vannak – legalábbis folyton iszik, de sosem látjuk szétcsúszva vagy ittasan – és aki egy hatalmas házban éldegél egy Lila akác köz-szerű környéken. Napjait azzal tölti, hogy az utcát bámulja kedvenc foteléből, miközben – láss csodát – vörösbort iszik egy akkora pohárból, amelyben elfér egy egész üvegnyi ital. Lassacskán kiderül, hogy volt egy kislánya, aki nemrég halt meg szörnyen abszurd körülmények között – az FBI-nál dolgozó apja bevitte őt a munkahelyére egy „vidd a gyereket munkába” napon, és otthagyta kettesben egy sorozatgyilkossal. Tehát Anna emiatt van padlón, és ezért ül naphosszat a fotelben, onnan kukkolva a szemben lévő házat, és annak jóképű tulajdonosát, Neilt – akiről aztán kiderül, hogy barátnője van, a nőről meg kiderül, hogy valamit rejteget.
Talán azért nem derült ki mindenkinek első blikkre, hogy ez egy szatíra, mert a sorozat annyira ügyesen zsonglőrködik a műfaj jellegzetességeivel és dob be közben lehetetlen eseményeket – mint például a kislány halálának körülményei, vagy hogy Anna fél az esőtől -, hogy a néző nem tudja, mit gondoljon. Mindenesetre lebilincseli az embert, és kíváncsian várja, mi lesz a végkimenetel, és minden „ez mekkora marhaság” – gondolatra jut egy „na jó, most már tényleg érdekel, mi fog történni”-gondolat.