Még csak két epizód ment le, de máris sokan temetik az Eufória harmadik évadát. A közösségi médiában egyre hangosabb a kritika, mintha már eldőlt volna a sorozat sorsa. De lehet, hogy ezúttal túl gyorsan mondunk ítéletet.
Ha az elmúlt hetekben akár csak futólag is végignéztél a közösségi médián, valószínűleg találkoztál azzal a véleményhullámmal, amely már most ítéletet mond a Eufória harmadik évada felett. Pedig a nyolcrészes szezonból eddig mindössze két epizód került adásba.
Ennek ellenére a kritika hangos és gyakran kifejezetten elutasító: túl sok stílus, kevés tartalom, karakterárulás, öncélú túlzás. Egy olyan sorozat esetében, amely korábban szinte egyöntetű elismerést kapott, a backlash gyorsasága és intenzitása feltűnő. Mégis, miközben hétről hétre követem az új részeket, egészen más élmény rajzolódik ki, hogy a felháborodás helyett inkább kíváncsiságot és fokozódó bevonódást érzek.
Tudatos váltás, nem hiba
Az első, ami szembetűnik, hogy a sorozat vizuálisan és hangulatában is gyökeresen megváltozott. A korábbi évadok visszafogott, melankolikus tónusait most élénk, már-már túlzó színek váltják fel. Neonfények hasítanak bele a napégette sárgákba, a tenger felszíne szinte mesterségesen csillog, a sötétebb terek pedig furcsa, izzó fényben úsznak. Ez az esztétika egyértelműen emlékeztet Quentin Tarantino filmjeinek stilizált világára, különösen a Once Upon a Time in Hollywood napfényes, mégis ironikus látványvilágára. Az Eufória univerzuma így kevésbé zárt és belső, inkább kitett, performatív és kiszámíthatatlan. Sok néző számára ez idegen. Mások számára viszont – köztük számomra is – frissítő. Egy alkotónak joga van fejlődni, kockáztatni, új irányokat keresni. Sam Levinson pontosan ezt teszi, vagyis tudatosan eltávolodik attól, ami eddig működött, és egy új hangot keres. Ez még nem kiforrott, de egyértelműen szándékos.
A karakterek kérdése: valódi probléma vagy túlreakció?
A kritikák jelentős része a karakterek ábrázolását éri. Különösen Rue Bennett kapcsán merül fel, hogy továbbra is a történet érzelmi középpontja, miközben sok néző nehezen tud azonosulni vele. Rue egy összetett figura: függő, dealer, és gyakran árt azoknak, akik közel állnak hozzá. A sorozat tragikus hősként keretezi, de ez a nézői azonosulás nem mindenkinél működik. Az önpusztító körforgása inkább ismétlődőnek, mint revelatívnak hat.
Cassie és Nate: a valóság tükröződése
A harmadik évad egyik legtöbbet vitatott szála Cassie Howard története. Az, hogy online platformokon – például OnlyFans-szerű felületeken – keres megerősítést és anyagi biztonságot, sokaknál kiverte a biztosítékot. Pedig ha őszintén nézzük, ez a viselkedés nem annyira sokkoló, mint inkább ismerős. Egy olyan kultúrában élünk, ahol az identitás, a vágy és az érték egyre inkább digitális térben formálódik. Cassie döntései kényelmetlenek, néha abszurdak, de teljesen következetesek a karakterével: érzelmileg sérülékeny, bizonytalan, és folyamatos visszaigazolásra vágyik. Nate Jacobs esetében sokan azt érzik, hogy a karakter eltűnt vagy jelentéktelenné vált. Ez azonban valószínűleg korai következtetés. Nate mindig is a kontrollról és az elfojtásról szólt. Nem robban azonnal, hanem lassacskán építkezik. Amit most látunk, az inkább feszültségfelhalmozás, mint hiány.
Maddy és Jules: finom, de jelentős változások
Az egyik legérdekesebb fejlődés Maddy Perez esetében figyelhető meg. Kevésbé impulzív, sokkal tudatosabb és stratégiaibb lett. Nemcsak túlél, hanem elkezd irányítani. Ezzel szemben Jules Vaughn még mindig rejtély. Rövid megjelenése és az utalások egy potenciálisan komplex történetszálat vetítenek előre, de egyelőre túl korai lenne bármit kijelenteni.
Ami igazán zavaró lehet: a morális szürkezóna
Az Eufória sosem volt könnyű sorozat. Nem kínált tiszta válaszokat vagy megnyugtató tanulságokat. Mindig is a túlzásról, a káoszról és a morális bizonytalanságról szólt. A jelenlegi kritikák egy része talán nem is a minőség romlásáról szól, hanem arról a kényelmetlenségről, amit ezek a történetek kiváltanak.
Túl korai ítélet
Két epizód után végleges véleményt mondani egy nyolcrészes évadról nemcsak elhamarkodott, hanem félrevezető is. Az, amit most látunk, egy folyamat eleje. Lehet, hogy nem minden döntés működik majd. Lehet, hogy a kockázat nem térül meg. De az is lehet, hogy pontosan ezek a merész lépések adják meg a sorozat új erejét.
Forrás: Medium / Képek: Getty