Sodró lendületű időszakba csöppenünk László Boglárka új kötetében: az 1867 című alkotás a Párizsi Világkiállítás forgatagába repít minket, ahol az elit politikai játszmái mellett az emigránsok és munkások mindennapi küzdelmeinek is szemtanúi lehetünk. Persze, a romantikus szál sem marad el: Laura és Tordai András szerelme nyomán az író felteszi a kérdést: vajon mi alakítjuk a saját sorsunkat, vagy hagyjuk, béklyóba kössenek minket a társadalmi szokások?
Mintha az utóbbi időben másodvirágzásukat élnék a kosztümös lányregények: Karády Anna Zserbójával és Huszti Gergely Villa Abbáziájával párhuzamosan László Boglárka 1867 című kötete is a Monarchia időszakának díszletei közé repíti az olvasót, hogy nekiszegezze a kérdést: vajon mi határozzuk meg a sorsunkat vagy a társadalom, esetleg a történelem alakítja azt?
László Boglárka és a nevezetes 1867-es esztendő
„Mindig az egyensúlyt keressük… A magán-és közügyeinkben egyaránt. Mindenki. Mindig. Néha meg is találjuk. Rövidebb-hosszabb időre.” Ezzel az elgondolkodtató felütéssel indul A Bánlaky-örökség írója, László Boglárka új kötete, az 1867. Az évszám több szempontból is ismerős lehet: Johann Strauss ebben az évben publikálta a Kék Duna keringő című alkotását, ezzel párhuzamosan Alfred Nobel eladta a dinamit jogait az Egyesült Királyságnak, s április 1-től november 3-ig ebben az évben rendezték meg a Párizsi Világkiállítást.
Az esemény III. Napóleon egyértelmű kísérlete volt arra, hogy nemcsak háborúk és újabb elcsatolások révén szilárdítsa meg hatalmát, hanem a kultúra és ipari fejlődés elképesztő mértékét is az európai uralkodók orra alá dörgölje. (A rendezvénysorozaton többek között megfordult az orosz cár, Otto Von Bismarck, a Német Birodalom kancellárja és Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója is.) Ebbe, azaz a világkiállítás pezsgő ritmusába csöppenünk bele László kötetének kezdetén, amikor megismerkedünk Ferenc József nagykövetével, Richard von Metternichhel és feleségével, Pauline-nal, akik egy-kettőre a párizsi elit közismert alakjaivá válnak.
Noha rajtuk kívül még számos ismert politikus megfordul III. Napóleon udvarában, újra rá kell jönnünk, hogy a politikai játszmák ebben az időben nem zárt ajtók mögött, hanem óriási pompa között, a bálokon zajlottak: a taft, selyem és permelinek suhogása mögé bújtatott, elpusmogott alkuk és ígéretek kíséretében.
Ugyan László kötete az I. világháború előtt formálódó történelem kiváló látleleteként is megállja a helyét, igazi ínyenc információkat tartogat a divatrajongóknak is. A politikai elit hölgy tagjai ugyanis megismertetnek minket Catrier csodálatos óráival, Louis Vuitton elképesztő táskáival és Guerlain parfümőr aprólékos munkásságával, akik egy-egy fejezet erejéig mind megelevenednek az író kötetében. Neki köszönhetően rájövünk: a máig fennmaradt divatházak mögött ugyanolyan hús-vér emberek álltak egykor, mint mi, magunk.
Romantika a 19. század díszletei között
Persze, a (divat)történelmi események mit sem érnek az egyéni sorsok forgandó alakulása, s főképp némi romantika nélkül. A történet elején kiderül: Metternich nagykövet és felesége, Pauline egy örökbe fogadott kislány útját is egyengetik, akit ugyanolyan neveltetésben részesítettek, mint saját utódaikat.
Ahogy Laura felnő, egyre inkább foglalkoztatni kezdi származása: vajon ki lehetett az édesapja, s mi történt valójában a szülei között? A fiatal lányt a véletlen sodorja egy magyar származású bécsi tudósító, Tordai András útjába, aki ugyan a Világkiállítás miatt érkezett Párizsba, mégis az érdekli leginkább, ki az a vörös hajú szépség, akit a Metternich-rezidencia előtt, egy hintóban láthatott.
Laura és András sorsán keresztül két, egymástól jócskán távol álló társadalmi szint találkozásának lehetünk szemtanúi: általuk betekintést nyerünk az elit és a munkásosztály között lévő, áthidalhatatlannak tűnő különbségek sorába. Románcuk révén László Boglárka újra felteszi a kérdést: vajon saját sorsunk kovácsai vagyunk, vagy a származás, osztály és rang határozzák meg életünk alakulását?
László Boglárka kötete a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, s 5.299 forintért vásárolható meg a könyvesboltokban.
Borítókép forrása: a szerző saját fotója