Ha meghallom a tinidráma kifejezést, általában becsukom a fülem, azonban az Outer Banks címet viselő sorozat a műfaj kiemelkedő darabja. Csak annyi igaz rá, hogy tinédzserekről szól és tele van drámával – de még hogy!
Adott egy négyfős baráti társaság (John B, JJ, Pope és Kiara), akik az USA délnyugati részén található, Outer Banks nevű szigetcsoporton irigyelnivalóan szabadon élnek – bár néha azért felmerül a nézőben, hogy hol a csudában vannak a szüleik, és miért engedik meg nekik, hogy egész nap szörfözzenek, csónakázzanak és úszkáljanak. Később szerencsére ezeket a kérdéseket megválaszolja a széria, ahogyan azt is, hogy milyen erőviszonyok uralják az OBX-et a főszereplők szerint: vannak ugyanis a snecik (angolul pogue-ok), akik a sziget egyik oldalán élő szegényebb réteget jelentik, ide tartoznak főhőseink is, és vannak a flúgosok (kooks), a gazdag nyaralótulajdonosok, akik az Államokból járnak oda pihenni villáikba, és a két társaság között folytonos ellentét feszül. Na de miért is kezdjétek el nézni?
Mert minden van benne, ami egy modernkori kincskeresős, felnőtt-gyerek viszályt feldolgozó, társadalomkritikus történethez kell, és meseszép helyszíneken játszódik – na meg mert tényleg tizenéveseknek látszó fiatalokat castingoltak. Van benne tiniszerelem, féltékeny kakaskodás, történelem, tengeri vihar, csempészek, és két évadon át tartó nyomozás méghozzá, jelentős mennyiségű, elveszettnek hitt arany után. Ugyan a Netflix még nem erősítette meg, hogy berendelné a harmadikat, olyan cliffhangerrel zárult az utolsó évad, és akkora népszerűségre tett szert a széria az egész világon, hogy vétek lenne itt abbahagyni a történetet, ráadásul még bőven van benne potenciál.