Olykor a halál árnyékában tanulunk meg igazán élni. Különösen igaz ez Gárdos Péter szüleire, akiket a holokauszt borzalmai után az édesapa kalandor vágya hozott össze, több ezer kilométerre saját hazájuktól, fiúk pedig több mint ötven évvel a nevezetes egymásra találás után megörökítette mindezt egy kordokumentum értékű regényben.
Uramisten, Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire. Gárdos Péter rendező neve sokak számára inkább e nevezetes filmek kapcsán lehet ismerős, ám akárcsak afféle 21. századi Michelangelo, ő is számos fronton, így például az írás területén is remekel. De még hogy! Gárdos első kötete, a Hajnali láz 2010-ben jelent meg, s azonnal a sikerlisták élére került, nem véletlenül: regényében saját szülei szerelmének történetét dolgozza fel ötven évvel korábbi levelezésük alapján.
Hajnali láz – Dióhéjban
Ne tévesszen meg senkit a cikk címe: a Hajnali láz nem a Sorstalanság pepitában, sokkal inkább arra fókuszál, ami a holokauszt borzalmai után, a lábadozás hosszú hónapjaiban történt. A negyvenes évek második felében íródik a történet, amikor Gárdos szülei kiszabadulnak a haláltáborokból, s (még) külön-külön útra kelnek Svédországba, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek. Miklós (Gárdos apja) lesújtó diagnózist kap: mindössze hónapjai vannak hátra, így elhatározza, hogy minél több, egészen pontosan 117 „hazai” lánnyal veszi fel a kapcsolatot, amíg van benne lélek. Így hozza őt össze a sors Lilivel, aki eleinte ódzkodva válaszol ugyan Miklós leveleire, később viszont mély kapcsolat szövődik közöttük egy olyan világban, amely – akárcsak ők maguk – épp a hamvaiból igyekszik feltámadni.
Gárdos Péter és a múzsák
Ugyan önmagában az a tény is épp elég figyelemfelkeltő, hogy valós történetről van szó, a mű keletkezésének körülményei is éppoly említésre méltók. Gárdos 1998-ban olvasta el először a szülei (negyvenes évekbeli) levelezését, közvetlenül édesapja halála után. Mivel úgy gondolta, nem véletlen, hogy édesanyjától pont az apja halála után kapta meg levelezését, elhatározta, hogy valamilyen formában feldolgozza azt.
„Ez a történet arról szeretne szólni, hogy a halál után is van élet, és hogy szigorúan tilos feladni. Arról szeretne szólni, hogy a szerelemhez nem csak jogunk van, hanem bizonyos körülmények között kötelességünk szerelmesnek lenni. Hogy a csodák itt vannak velünk, bennünk” – nyilatkozta az író kötetéről a hvg.hu-nak egy 2014-es interjúban.
Gárdos persze le sem tagadhatná rendezőbeli mivoltát, hiszen nem állt meg az írásnál: kötetéből 2015-ben film is készült Gila Almagor és Schruff Milán főszereplésével. Érdekesség, hogy a kötettel azonos című filmen kívül egy olyan felvétel is készült, amelyen Gárdos édesanyja meséli el a vele történteket, s ez – Gárdos szavaival élve – „kordokumentumként felbecsülhetetlen értékű”.
Az író kötete (többek között) elnyerte a 8. Prix d’euroe díjat: a mezőnyben olyan alkotókat előzött meg, mint Milan Kundera vagy Ian McEwan. A Hajnali lázat több mint 36 nyelvre fordították le 12 éves pályafutása alatt, s a belső borítón található vélemények szerint nemcsak a szimpla olvasót, hanem Dr. Máté Gábort is sikerült meghatni vele: „Sosem ríkatnak meg könyvek, de a Hajnali láznak sikerült. Szenvedéllyel és játékos szellemességel ragad magával, hogy a bánattól összeszorult szívünket végül örömmel és szeretettel megtelve engedje el.”
Borítókép forrása: a szerző saját fotója