A Netflix ezúttal Clark Olofsson, a pofátlanul sármos és megmagyarázhatatlanul szimpatikus svéd bűnöző élettörténetét mutatja be, azét a bankrablóét, akinek a világ a Stockholm-szindróma felfedezését köszönheti.
A csalókról, szélhámosokról szóló történetek a virágkorukat élik napjainkban, a Netflix pedig kiválóan meglovagolja az életrajzi szálakra épülő extrém sztorik (A Tinder-csaló, Az örökösnő álarca mögött stb.) iránti érdeklődést.
„Ha már nem lehetettem a legjobb jó, frankón én leszek a legjobb rossz” – hangzik el a hatrészes minisorozat elején Clark Olofsson (Bill Skarsgård) ars poeticája, aminek maximálisan eleget tesz élete és a széria során. Olyan lazán követi el a legkülönfélébb bűncselekményeket, hogy az már-már csodálatot vált ki a nézőből. Vérbeli profi, aki úgy rabol bankot, mintha csak a sarki közértbe ugrana le bevásárolni, és gyakorlatilag bármelyik nőt (sőt, akarva-akaratlanul még a kedves mamát is) képes elcsábítani.
Szex, buli, rock’n’roll, no és persze bűnözés az egész élete, igaz, hogy már a film legelején figyelmeztetik a nézőt: a produkció „igazság és hazugság” alapján készült. Az eltúlzott, paródiába hajló jeleneteket látva igen valószínű, hogy gyököt kell vonni a látottakból, azaz borítékolható, hogy bőven a hazugságok vannak itt túlsúlyban – ám ez semmit nem von le a mozi élvezhetőségből.
Clark: Harisnyás Pippi és Al Capone szerelemgyereke a stockholmi bankban
Noha Clark egy borzasztóan önző és önimádó figura, aki mindenkit kihasznál, cool és bulis karakterével mindenkit levesz a lábáról. Az őt üldöző rendőröket teljesen hülyére veszi, a büntetés-végrehajtási rendszert folyamatosan kijátssza: nem kevesebb, mint tizenhétszer szökött meg a börtönből – mintha csak a szökés lett volna a hobbija.
Karaktere minket egyrészt Ambrus Attilára, a 90-es évek Magyarországának népszerű Viszkis bankrablójára, másrészt a 2002-ben bemutatott Kapj el, ha tudsz c. film főhősére, ifj. Frank Abagnale-re emlékeztetett; Clark maga pedig úgy gondolja, hogy Harisnyás Pippi és Al Capone szerelemgyerekeként tartja őt számon a világ.
A kriminalisztika történetébe Olofsson egy 1973-as stockholmi bankrablás miatt írta be magát, amikor a túszok kötődni kezdtek a bankrablókhoz, és végül tanúskodni sem akartak ellenük. Ide vezethető vissza a „Stockholm-szindróma” kifejezés megszületése.
A sorozatot rendezőként Jonas Åkerlund jegyzi, aki eddig főként a zenei világban bizonyított, többek közt Madonnával, a Cardigans-szel vagy a Prodigyvel dolgozott együtt. Nem véletlen, hogy a rendkívül pörgős film nézése közben többször is az volt a benyomásunk, hogy látványos videoklipek sorát látjuk. Az egyedi vizuális megoldások és Mikael Åkerfeldt zenéje messze a Netflix mozik átlagos színvonala fölé röpíti a celebbűnöző Clark abszurd történetét.