Az elmúlt évek történéseit szemrevételezve nem csoda, hogy egyre többen szorongunk, akár a legbagatellebb, leghétköznapibb problémákon is. Benedek Ágota új kötete, az Állva maszturbálok ezeket az aggodalmakat veszi sorra, mindezt az írótól megszokott groteszk stand-up formájában, de ne tévesszen meg minket a könnyed stílus, hiszen Benedek olyan fajsúlyos témákat dolgoz fel, mint a háború, a gazdasági válság vagy épp az abortusz. Akkor is, ha az a sajátja.
Ha jellemezni kellene az elmúlt néhány évet, talán a szorongás lenne rá a legmegfelelőbb hívószó, hiszen volt / van mitől tartanunk. Mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a kisebb-nagyobb problémák iránt érzett aggodalmainkkal, mit több, Benedek Ágota egy teljes kötetet szentelt ennek a témának nemrég megjelent új kötetében, az Állva maszturbálokban.
Benedek Ágota és a szorongásnapló
Aki picit is képben van a magyar irodalmi élet történéseivel, annak valószínűleg ismerősen cseng Benedek neve, hiszen első kötete, a Rumbarumbamm karanténnapló azonnal a sikerlisták élére röpítette 2020-ban. Ebben az alkotásában a szerző a járvány mindenkit érintő groteszk, lehangoló vagy épp humoros történéseit dolgozta fel, ezzel mosolyt csalva arcunkra a járvány legsötétebb pillanataiban.
Második kötete hasonló gondolaton alapszik, hiszen a Xanaxos doboz borító egyet jelenthet csupán: gyógyírt a mindennapi szorongásainkra. Benedek ugyanis nem titkoltan szorong, teszi mindezt a stand-up műfaj nagyjait megszégyenítő stílusban: nehezen tudja az ember, hogy sírjon vagy nevessen a szavain.
Az ELTE magyar nyelv és irodalomszakos hallgatójaként végzett, majd az SZFE-n forgatókönyvírást tanult Benedek mesterien forgatja a tollat, hiszen elénk tárt aggodalmai akár a sajátjaink is lehetnének: szorongás attól, hogy az útlevelünk pont akkor nem lesz meg, amikor menekülni kellene a háborútól, szorongás a természetben pisiléstől, s úgy un block az intimitástól, szorongás a méhszájtágítástól és nem utolsó sorban az abortusztól.
Abortusz és szégyen: kéz a kézben?
Benedek könyve ugyanis nemcsak posztkovid szorongásnapló, hanem egy súlyos önvallomás is egyben: az író a terhességmegszakításáról is megemlékezett új alkotásában, mint a Telex.hu-nak írt véleménycikkében a könyv megjelenése előtt írja:
„Ez a könyv fikció, de sok helyütt az életem valós eseményeiből rugaszkodik el. Mint például a könyvben felbukkanó és ezeket a humorral izzasztó fejezeteket egyre sűrűbben átszövő abortusz története. Ez egy valós esemény. Tényleg volt egy abortuszom.”
Benedek a saját stílusában boncolgatja azt az érzelmet, amely az abortusz kapcsán talán leggyakrabban felbukkan: a szégyent, s a stigmalizálást, amelyet a pro choice párti vagy abortuszon átesett nők éreznek a beavatkozás után. „Miből ered ez a szégyen? Mi ez a különös ellentmondás, hogy nők milliói hangosan és harciasan tüntetnek a jogukért, hogy megszakíthassák a nem kívánt terhességüket, és közben szégyellik, ha megszakítják a terhességüket? Amikor az ember szégyelli magát, tulajdonképpen attól tart, hogy elítélik a cselekedetei miatt. Kiközösítik, rosszallják, stigmatizálják. Az abortuszstigma egy létező jelenség, amit társadalmi, kulturális, vallási negatív attitűdök erősíthetnek fel” – írja fent idézett véleménycikkében.
A teljes képhez ugyanakkor mindenképp érdemes elolvasnunk az Állva maszturbálokat, amely (hazánkban) úttörő módon, merőben más aspektusból foglalkozik a szorongás, a megfelelés, a másság és az abortusz témáival.
A kötet a Libri könyvkiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira, ám saját, házi gyűjteményünkben is mindenképp ott a helye.
Források: ITT és ITT
Borítókép forrása: A szerző saját fotója