Piros lámpa az abortusznak, zöld az iskolai lövöldözéseknek?

Egy magyar szülőben fel sem merül, hogy a gyermeke ne térjen haza az iskolából azért, mert egy fegyveres ámokfutó kioltotta az életét. Ugyanígy az itthoni gyerekek számára ismeretlen élmény, hogy havi rendszerességgel gyakorolják, mi a teendő iskolai lövöldözés esetén. Amerikában azonban más a helyzet, és egyre csak romlik.

Az év kezdete óta több gyerek halt meg iskolai lövöldözésben az USA-ban, mint amennyi szolgálatban lévő rendőr munka közben, ugyanennyi idő alatt. A legutóbbi tragédia szűk két hete történt, amikor Texas állam Uvalde városának egyik általános iskolájában egy 18 éves fiatal tüzet nyitott, megölve ezzel 19 kisdiákot és két tanárt. Ez 2022 január elseje óta a huszonhetedik (!) ilyen eset volt az Egyesült Államokban. A statisztikák ijesztőek, a helyzet nem látszik javulni, de megoldás mégsem születik.

Washington,,dc, ,feb,19,,2018:,demonstrators,in,front,of
“Én leszek a következő?” Tünetés a Fehér Ház előtt 2018 februárjában nem sokkal azután, hogy egy merénylő AR-15-ös gépfegyverrel megölt 17 embert egy floridai középiskolában. Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

A helyzet számokban

1970 óta 1924 alkalommal nyitottak tüzet diákokra amerikai oktatási intézmények területén, 1734-en sérültek meg és 637 ember hunyt el ezekben a támadásokban. Közelebbről megnézve a K-12 statisztikáit feltűnik, hogy tavaly történt a legtöbb incidens (249), ezt a 2019-es év követi 119 esettel. A legtragikusabb év “címét” 2018-nak adhatjuk 51 áldozattal (ebben benne vannak azok az elkövetők is, akik öngyilkosságot követtek el vagy a rendőrség lőtte le őket). Ezek már így önmagukban is rémisztő adatok, de különösen akkor tűnik extrémnek, ha összehasonlítjuk őket a világ többi országával. A CNN a 2009 januárja és 2018 májusa közti időszakot vizsgálta egy kutatásában, eszerint e kilenc év alatt Mexikóban nyolc, Indiában öt,  Kanadában és Franciaországban kettő-kettő, Németországban és Görögországban egy-egy, Nagy-Britanniában, Japánban, Olaszországban nulla iskolai lövöldözés történt – az USA-ban pedig 288.

A fegyvertartás ügye

Magyarországon nem igazán központi kérdés a civilek fegyvertartása, egy 2019-es adat szerint nagyjából 145 ezer embernek 222 ezer engedélye van otthon valamilyen lőfegyvert tartani, ez a népesség alig 1,4%-a. Ezzel szemben jelenleg az amerikai háztartások 44%-ában van lőfegyver, és akkor még nem is beszéltük az illegális kereskedelemről.

Az USA történelmében és jogalkotásában mindig sarkalatos pont volt a fegyvereké, már a Függetlenségi Nyilatkozatnak is része volt a polgárok fegyverhasználathoz való joga – egyébként ma is az egyik legerősebb érv, amire a fegyverlobbisták hivatkoznak, az a Nyilatkozat és kiegészítéseinek megmásíthatatlansága. A polgárháború után a gyártók meggyőzték a kereskedőket, hogy áruljanak marokfegyvereket a liszt és cukor mellett, hirdetéseket jelentettek meg az újságokban és arról győzködték a szülőket, hogy egy pisztoly ismerete majd férfit nevel a gyerekükből. Hirtelen megugrott azok száma, akik lőfegyvert tartottak maguknál, de ez egyre veszélyesebbé is tette a mindennapi életet. A 20. század korai éveiben már 43 állam tiltotta be vagy korlátozta használatukat nyilvános helyeken, az 1930-as évektől kezdve egyre több törvény érintette, próbálta keretek közé szorítani, a legelső ilyen a National Firearms Act volt 1934-ben, ami elrendelte egy sor fegyver regisztrációkötelességét. A hatvanas évek merényletei (JFK, Martin Luther King, Malcolm X) hatására született meg a Gun Control Act névre hallgató, szövetségi szinten alkalmazandó törvény, és később is sokszor terítékre került az ügy. Érdekes statisztika, hogy míg a kilencvenes évek végén a fegyvertulajdonosok 26%-a nyilatkozta azt, hogy önvédelemből tart magánál ilyen eszközt, addig 2015-ben már 63%-uk számára ez volt a fő indok. 

Young,woman,holding,9mm,handgun,in,purses,for,concealed,weapons.
Az amerikaiak több, mint fele önvédelemből tart magánál valamilyen lőfegyvert. Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

A magyar szabályozás szerint a fegyvertartáshoz lőtéren vagy egyesületben kell tagnak lenni, ezen kívül van még számos más állomás, amin végig kell mennie az embernek ahhoz, hogy például sportlövő lehessen (alkalmassági vizsgák stb.) Amerikában ezzel szemben rendkívüli módon eltér az egyes államok szabályozása a kérdésben, sok helyen minden további bemehetsz a boltba megvenni egy pisztolyt a tej és a kenyér mellé. Változó például, hogy szükséges-e engedély a fegyvertartáshoz és a megvásárláshoz, kell-e regisztrálni a lőfegyvert, kötelezik-e a birtokosát, hogy képzésen vegyen részt, mielőtt megkapja azt és szükséges-e, hogy a magán fegyvereladásokat háttérellenőrzés előzze meg. Kaliforniában van a legszigorúbb szabályozás, ami ellentmondásosan hat, ha tudjuk, hogy itt, Texasban és Floridában történt a legtöbb fegyveres iskolai támadás.

A kettős mérce

A fegyverek tehát az amerikai mindennapok és közbeszéd állandó részét képezik, a népesség majdnem fele ismer olyat, akit már lőttek meg élete során, mondja egy 2017-es kutatás. Ahogy egyre gyakrabban ismétlődnek meg a texasihoz hasonló tragédiák, úgy lángol fel az emberek egy részében a harag és az igény arra, hogy szigorítsák a fegyvertartást. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy ennyi borzasztó eset láttán mégis miért nem lépnek azonnal a döntéshozók? Azért, mert ez a kérdés, mint oly sok másik – például az abortusz vagy a marihuána legalizálása – vastagon át van itatva politikával, gazdasági érdekekkel. A fegyverbiznisz hatalmas üzletág Amerikában, évente 7-9 millió eszközt gyártanak le, 50 milliárd dollárral járulnak hozzá az ország gazdaságához, és az iparág közel 170 ezer embernek biztosít munkahelyet. A teljes pisztolygyártás 58%-áért három óriáscég, a Smith & Wesson Corp., a Sturm, Ruger & Co. Inc., és a SIG SAUER Inc. felelős.

Winneconne,,wi, ,15,march,2018:,a,nra,sticker,with
A Nemzeti Lőfegyverszövetség hatalmas befolyással bír. Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

A cégeket szabályozó törvények – csakúgy, mint a fegyvertartásra vonatkozóak – nagyon eltérőek, nem központosítottak és elég gyenge lábakon állnak. A fegyverviseléshez való jog megőrzésének leghangosabb szószólója National Rifle Association of America (NRA), vagyis a Nemzeti Lőfegyverszövetség egy több, mint ötmillió taggal rendelkező civil szervezet. Nem úgy kell persze elképzelni, mint az itthoni civil szervezeteket, az NRA-nak óriási befolyása van az ország működésére nézve. 

Hasonlítsuk csak össze szóban forgó témánkat az idei év nagy botrányával, az abortuszt teljességel betiltani kívánó törvénytervezettel, hiszen mindkettő nagy indulatokat keltett, és mindkét téma emberéletekről szól vagy így, vagy úgy. Gloria Steinem újságíró szavai tökéletesen leírják a kettős mércét: 

“Mi lenne, ha minden fiatal férfival, aki fegyvert akar venni, úgy bánnánk, mint minden nővel, aki abortuszt szeretne?

  • Kötelező 48 órás várakozási idő; szülői engedély; igazolás az orvostól arra vonatkozóan, hogy tisztában van azzal, mit fog tenni; egy videó, amit meg kell néznie a fegyveres erőszak hatásairól.
  • Zárjunk be minden fegyverboltot egy kivételével minden államban, hogy kénytelen legyen több száz mérföldet utazni, szabadságot kivenni a munkából, és egy idegen városban éjszakáznia, hogy fegyvert szerezzen.
  • Sétáljon végig olyan emberek között, akik szeretteik fényképeit tartják maguk előtt, akiket agyonlőttek, akik gyilkosnak nevezik őt, és könyörögnek, hogy ne vegyen fegyvert.

Mi lenne a megoldás?

A világ Amerikával együtt elborzadva figyeli az iskolai lövöldözésekről híreket, és mindenki tudja, hogy ez ellen tenni kell valamit. Joe Biden elnök a napokban tartott nagyszabású beszédet a témában, ahol sürgette a kongresszust a támadófegyverek betiltására, a háttérellenőrzések kiterjesztésére, és arra is kérte őket, hogy hozzanak létre más fegyverellenőrzési intézkedéseket a tömeglövöldözések kezelésére (nem sokkal utána egyébként Iowában egy templom parkolójában egy férfi lelőtt két nőt, majd maga ellen fordította fegyverét).

De még ha maga az elnök így is nyilatkozik, mégis megoszlanak a vélemények abban, hogy mi lenne a megoldás, hiszen ahogy említettük, itt nem csak a fegyverekről, hanem a mögöttük lévő bizniszről, érdekekről is szó van. Épp ezért mindenki egymásra mutogat a lehetséges megoldásokat keresve, az egyik oldal egyértelműen a fegyvertartás szigorítását sürgeti, míg a lobbisták minden mást. De mégis mit csináljanak ahelyett, hogy megemelnék a fegyvervásárláshoz szükséges korhatárt 18-ról 21 évre (igen, Amerikában rengeteg helyen pisztolyt már vehetsz, sört még nem…), vagy hogy engedélyhez, pszichológiai vizsgálathoz kössék a használatukat? Annak fényében pedig még jogosabbnak tűnik a szigorítás, ha tudjuk, hogy az elkövetők életkora a legtöbb esetben 17-18 év körül mozog.

A lobbisták közül van, aki a videójátékokat hibáztatja a gyerekek erőszakosságáért, vagy épp a rapzenét – érdekes módon ez a kettő más országok gyerekeit nem sarkallja lövöldözésre, csak Amerikáét? Sőt, egyesek szerint a vallás háttérbe szorulása okozza ezt, mások a tankönyveket és a “woke” kultúrát okolják – de semmiképp sem a fegyvereket. Donald Trump exelnök a legutóbbi támadás után annak a véleményének adott hangot, miszerint fegyveres rendőrt kellene minden egyes iskolába állítani az USA-ban, a további tragédiákat elkerülendő. Nos, a szomorú az, hogy az uvalde-i lövöldözésnél volt ilyen rendőr, sőt, több egyenruhás is érkezett a helyszínre, akik aztán nem cselekedtek időben, így mégis megtörtént a baj. 

iskolai lövöldözés
A május 24-ei texasi tragédia áldozataira emlékeznek az iskola környékén. Forrás: Northfoto

Más politikusok több ízben felvetették már azt, hogy a tanárokat szereljék fel pisztolyokkal, de a pedagógusok részéről az egybehangzó válasz a NEM volt. Sokan a figyelmesebb monitorozásban látják az esélyt a megelőzésre, különös tekintettel a közösségi médiára.  Az uvaldei eset gyilkosa, Salvador Ramos március 14-én egy Instagram-poszt képaláírásban már célozgatott terveire: “Még 10 nap” – írta. Egy kommentelő megkérdezte tőle, hogy “lövöldözni fogsz a suliban, vagy ilyesmi?”, mire azt válaszolta: “Nem, ne kérdezz hülyeségeket, majd meglátod”. Május 16-án, amikor betöltötte 18. évét és már legálisan tudott fegyverhez jutni, AR-típusú puskákat vásárolt. A tragédia napján Ramos egy általa online megismert német lánynak írt arról, hogy azt tervezi, meglövi nagymamáját. Ez be is következett, majd ellopta az idős hölgy autóját, majd a Robb Elementary School felé vette vele az irányt, a többit pedig már tudjuk.

2018-ban Floridában Nikolas Cruz tizenhét ember életét oltotta ki korábbi középiskolájában, előtte nem sokkal pedig egy Youtube-videó alá kommentelte, hogy “mindig is hivatásos iskolai lövöldöző akartam lenni”. A hozzászólást valaki jelentette az FBI-nak, a szervezet azonban nem nézett utána.  “Amikor valaki képeket kezd posztolni az általa vett fegyverekről, azzal bejelenti a világnak, hogy megváltozott” – mondta Katherine Schweit, egy nyugdíjazott FBI-ügynök. “Egyértelműen segítségkiáltás ez, de azt is üzeni: kapjatok el!” Azonban az óriási közösségi média-zajban elveszhetnek ezek a figyelmeztető jelek, amelyekről utólag egyértelműen kimondjuk, hogy tudhattuk volna előre, ha jobban figyelünk.

Mi több, rengeteg hashtag buzdítja arra a felhasználókat, hogy töltsenek fel fotókat pisztolyaikról és puskáikról, a #guns-ra rákeresve több, mint 12 millió találatot dob ki az Instagram, a #gunsdaily és a #gunsofinstangram egyenként kétmillió feletti használatnál jár.

Így a bűnüldözési szervek és a social média cégek munkája a tű és a szénakazal esetéhez hasonlatos, amikor megpróbálnak megkülönböztetni egy lövöldözést sejteti posztot egy sima fotótól. Schweit ezért azt tanácsolja a civileknek, hogy ne hagyják figyelmen kívül ismerőseik ilyen tartalmú fényképeit, főleg ha gyerekekről vagy fiatal felnőttekről van szó. Jelezzék azokat egy iskolai tanácsadónak, a rendőrségnek vagy hívják az FBI tippvonalát.

Ahol már sikerült

Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Norvégia: ezekben az országokban szintén megvolt a fegyvertartás kultúrája, és ettől függetlenül mindegyikük szigorított. Statisztikáik most élesen eltérnek az Egyesült Államokétól.

Miután 1987-ben egy brit fegyveres megölt 16 embert, Nagy-Britannia betiltotta a félautomata fegyvereket, egy 1996-os iskolai lövöldözés után ugyanezt tette a legtöbb kézifegyverrel is. Jelenleg itt az egyik legalacsonyabb a fegyverekkel kapcsolatos halálozási arány, ami a fejlett országokat illeti. Ausztráliában az 1996-ban történt port arthuri mészárlás kötelező fegyver-beszolgáltatást indított el, amelynek során egyes becslések szerint akár egymillió lőfegyvert is salakká olvasztottak. A tömeges lövöldözések aránya akkor 18 hónap alatt egy esetre zuhant, és az azóta eltelt 26 évben egyetlen ilyen történt a szigetországban. Kanada egy 1989-es lövöldözés után is szigorította a fegyverrel kapcsolatos törvényeket, így tett Németország 2002-ben, Új-Zéland 2019-ben, Norvégia pedig tavaly.

Bath, ,oct,20:,police,patrol,victoria,park,on,oct
Az Egyesült Királyságban nem minden rendőr hord magánál fegyvert szolgálat közben – ez Amerikában jelenleg elképzelhetetlen. Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Még a konzervatív irányultságú politikai élettel bíró Ausztráliában is, ahol a hagyományok régóta a fegyvertartást részesítették előnyben, az állampolgárok nagyjából elfogadták a visszavásárlást. Néhányan még azokat fegyvereiket is átadták, amiket törvényesen tarthattak maguknál, ezzel jelezve, hogy támogatják országuk új törvényeit. Minden tömeges lövöldözés bizonyos értelemben egy egyedülálló esemény, amelyet olyan egyedi tényezők vezérelnek, mint a lövöldöző ideológiája vagy személyes körülményei. Így láthatjuk, hogy a kockázatot lehetetlen küldetés teljesen eltüntetni, ennek ellenére egyértelműnek látszik, számos tanulmány által megerősítve: ha az országok szigorítják ezeket a törvényeket, az kevesebb fegyvert ad magánszemélyek kezében, ami kevesebb fegyveres erőszakhoz vezet – és kevesebb tömeggyilkossághoz.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

A legvonzóbb csillagjegyek az asztrológia szerint rangsorolva