A Segítség! elsőre talán csak egy különös horror-vígjátéknak tűnik, valójában azonban sokkal mélyebbre megy ennél. A film egyszerre szórakoztató, kényelmetlen és nyugtalanító, miközben nagyon is aktuális társadalmi problémákról beszél.
Kevés olyan film készül mostanában, amely ennyire furcsa egyensúlyt tud teremteni a szórakoztatás és a társadalmi reflexió között, mint a Segítség!. Első pillantásra sokan talán egy átlagos horror-vígjátékra számítanak, de a film jóval mélyebbre megy annál, mint amit a műfaja sugall. Miközben végig fenntart egy feszült, néhol abszurd hangulatot, közben nagyon is ismerős emberi és társadalmi problémákat boncolgat. Pont ettől működik ennyire jól.
Nem akar mindenáron tanítani vagy direkt üzeneteket átadni, mégis végig ott van benne egy kellemetlenül ismerős érzés. Hogy mennyire közönyössé váltak az emberek egymás problémáival szemben. A film ezt nem didaktikusan mutatja meg, hanem helyzeteken, reakciókon és emberi viszonyokon keresztül.
A humor és a feszültség egyszerre működik benne
A Segítség! egyik legerősebb pontja szerintem az, hogy nem akar folyamatosan komolynak látszani. A film humora sokszor abszurd, néhol kifejezetten kényelmetlen, de éppen ettől lesz természetesebb az egész. Nem oldja fel teljesen a feszültséget, inkább még furcsábbá és nyugtalanítóbbá teszi a történetet. Ez a hangulat nagyon nehezen működik jól filmen, mert könnyű lenne átbillenni paródiába, vagy túlzott drámába. A Segítség! viszont meglepően stabilan tartja ezt az egyensúlyt. Egy pillanatban még nevet az ember, a következőben pedig már kifejezetten nyomasztónak érzi azt, amit lát.
A társadalomkritika teszi igazán emlékezetessé
A film legnagyobb ereje mégis az, hogy a horror-elemek mögött nagyon aktuális problémákról beszél. Arról, hogyan fordulunk el egymástól, mennyire felszínessé vált az empátia, és hogyan próbál mindenki túlélni egy olyan világban, ahol az emberek sokszor inkább nézői mások szenvedésének, mint valódi segítői. A Segítség! emiatt sok nézőből erősebb reakciót vált ki, mint egy hagyományos horrorfilm. Nem feltétlenül a félelmet viszi haza magával az ember, hanem inkább azt a nyugtalan érzést, hogy a történet bizonyos részei túlságosan is ismerősnek hatnak.
Nem tökéletes, mégis kifejezetten emlékezetes
Persze a film nem hibátlan. Vannak jelenetek, amelyek szándékosan túlzóak, és néhol érezhető, hogy a történet inkább hangulatokra épít, mint klasszikus logikára. De valahol ez adja a sajátos karakterét is. Nem akar mindenkinek megfelelni, és nem próbál biztonsági játékot játszani. A mai filmes kínálatban különösen ritka az olyan alkotás, amelynek van saját hangja és saját világa. A Segítség! ilyen film lett. Nem feltétlenül azért marad meg az emberben, mert minden jelenete tökéletes, hanem azért, mert mer kényelmetlen, furcsa és időnként zavarba ejtően őszinte lenni. És manapság az ilyen filmekből van a legkevesebb.