Csak kapcsoljuk be az izlandi zenekar zenéjét, és máris megelevenednek a szemünk előtt a szigetország misztikumai: a fekete homokkal borított partok, a gőzölgő gejzírek és a ragyogó északi sarkfény.
Mert éppen úgy, ahogy az izlandi táj, az együttes zenéje is már-már kissé földöntúli, éteri benyomást kelt a hallgatóban. Ez adódik egyrészt abból az egészen egyedülálló hangszerelésből, mely többek között hárfát, orgonát, harangjátékot, theremint és további tizenötféle hangszert is magában foglal. Mindezt pedig nem több, mint négy ember szólaltatja meg a színpadon, egy zeneszámon belül a végtelenségig variálva őket. Kétségtelen, hogy ezt a szokatlan stílus igényel egyfajta nyitottságot, azt azonban bátran ki merem jelenteni, hogy ezek az elvont művek tökéletesen alkalmasak egy jó relaxáláshoz, jógázáshoz vagy meditáláshoz.