A 2016-ban indult A korona című sorozat százezrek kedvencévé vált, a Netflix egyik legnézettebb tartalmai közé tartozik, és talán az egyik leginkább valósághű megjelenítése a brit királyi család mindennapjainak – legalábbis szeretjük azt hinni, hogy így van. A készítők mindent megtettek a történelemhűségért, de vajon sikerült nekik?
A néhai II. Erzsébetet több, mint száz alkalommal jelenítették meg a mozivásznakon és a tévéképernyőkön hetvenéves uralkodása során, családjának közeli és távoli tagjai is hasonló “sorsra jutottak”, persze nem ennyiszer. Nem csoda ez a nagy szám, mert a köznépet mindig is érdekelte az uralkodócsaládok élete (és halála is, hiszen Erzsébet temetését közel négymilliárdan nézték a tévében szűk két hónapja), ezért a filmgyártó vállalatok nem nagyon foghattak mellé, ha egy ilyen témájú alkotásba vágták a fejszéjüket.
2016-ban a legnagyobb streaming platform, a Netflix is előrukkolt a maga “királydrámájával”: a hat évadosra tervezett A korona (The Crown) című széria Erzsébet apjának halálával és az ő megkoronázásával indult. A sorozat időben az azóta megjelent négy évadban egészen az 1990-es évek elejéig jutott, így a soron következő etap itt veszi majd fel a fonalat. Ez lesz az első évad, mely az egykori uralkodó és férje, Fülöp herceg halála után jelenik meg, és egy sor új szereplőt köszönthetünk majd benne. Olivia Colmant a zseniális Imelda Staunton váltja majd II. Erzsébet szerepében, őt a Harry Potter-filmekben Umbridge-ként ismerhette meg a nagyvilág. Fülöp herceget Jonathan Pryce, Margit hercegnőt Lesley Manville, Károly herceget Dominic West, Dianát pedig Elizabeth Debicki fogják alakítani.
A korona eddigi négy évada sorra vette II. Erzsébet uralkodásának fontosabb mérföldköveit, és persze magánéletének történései sem maradtak ki belőle. Viszont a szórakoztatás sokszor felül kell, hogy írja a valóságot, így némely események és mozzanatok, bár megtörténtnek tűnhetnek, valójában csak a forgatókönyvírók fantáziájának szüleményei. Összességében véve nagyrészt igyekeztek hűek maradni történelemhez, a kritikusok is pozitív véleménnyel vannak ezért A koronáról, de dramaturgiai okokból egyet s mást nem egészen úgy adaptáltak, mint ahogy lezajlott.
Churchill asszisztense
Az első évad első felében nagyobb szerepet kapott, hogy Churchill személyisége hogyan hatott fiatal és lelkes asszisztensére, Venetia Scottra (Kate Phillips), aki önéletrajzának elolvasása után látszólag beleszeretett a legendás államférfiba. Az „Act of God” epizódban olyannyira középpontba helyezték Scottot, hogy az ember azt hihette, ő és Churchill (John Lithgow) szenvedélyes viszonyt alakítanak ki a későbbiekben, ez gyorsan megszakad, mivel Scottot elüti egy busz az 1952-es nagy szmog idején. A nő halála végül arra készteti Churchillt, hogy újraértékelje korábbi álláspontját a szmoggal kapcsolatban, és fellépjen London megmentése érdekében. Ez mind szép és jó, de a Radio Times szerint Venetia Scott sosem létezett.
Porchie és Lilibet
Míg Fülöp herceg (Matt Smith) repülővel gyakorlatozott, és elitklubok pincérnőin legeltette a szemét a sotozatban, addig Erzsébet lótenyésztéssel foglalkozott gyerekkori barátja, Porchie, azaz Lord Porchester (Joseph Kloska) társaságában. A királynő Porchie körüli nyilvánvaló izgatottsága – és elpirulása – miatt össze is kapnak Fülöppel, viszont kijelenti, hogy bár sokan azt akarták, hogy hozzámenjen Porchie-hoz, mégis Fülöp az egyetlen férfi, akit valaha szeretett.
Porchie létező személy volt, és rendkívül közel állt a királynőhöz, aki 1969-ben versenymenedzsereként vette fel őt lovaihoz. Bár voltak pletykák azt illetően, hogy Porchie-nak és a királynőnek viszonya volt – többek között azt is állították, hogy ő András herceg biológiai apja –, mégsem akadt soha bizonyíték a románcra. Ahogy a sorozatban is láthattuk, Porchie feleségül vette az angol-amerikai Jean Margaret Wallopot, és a párnak három gyermeke született. A férfi és Erzsébet annak 2001-ben bekövetkezett haláláig közeli kapcsolatot ápoltak.
A gúnynevek
A sorozatban sokat foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy Windsor hercege és hercegnője (a trónról lemondott VIII. Eduárd és Wallis Simpson) nem olyan kedves becenevekkel illeti a királyi család tagjait. A „Cookie” vagy „a skót szakács” -tól elkezdve – ezekkel az anyakirálynőt illették – az aranyos „Shirley Temple”-ig, mellyel a királynőt. Kiderült, hogy ezek a nevek teljesen pontosak: az 1988-ban napvilágot látott levelekben a herceg és a hercegné ezeket és még sok másikat használtak, amikor a királyi családról és a brit politikusokról beszéltek (Churchillt „Cry Baby”-nek hívták).
A levelekből egy másik, A koronában szintén megjelenített téma is kitűnik: a herceg és a királyi család többi tagja közötti fagyos viszony. Amikor VI. György halála után bátyja visszatért Angliába, a herceg nejének írt leveleiben „jeges szukáknak” nevezte a két Erzsébetet és anyját, Máriát, miután rájött, hogy személyi járandóságát befagyasztották. Amikor Mária halála után 1953-ban megint Angliába utazott, ismét változatos nyelvezetet használva tudatta véleményét otthon maradt feleségével, miután megtudta, hogy édesanyja csak egy pár gyertyatartót és három kis dobozt hagyott neki.
Fülöp ellenszegült volna?
Bár nagyon jól jelképezte viszonyuk kettősségét a sorozatban, és vívódásukat női-férfi, uralkodó-alattvalói szerepeik között, a történészek szerint szinte elképzelhetetlen, hogy Fülöp herceg előzőleg megtagadta volna, hogy felesége megkoronázásakor letérdeljen előtte. „Kétlem, hogy Fülöp herceg valaha is kimondta volna ezeket a szavakat a feleségének, mert olyan királyi házból jött, amely rituálé- és protokollszinten rengeteget kölcsönzött a brit királyi családtól” – mondta Christopher Wilson szakértő a Daily Mailnek, utalva a feszült jelenetre. „Jól tudta, mit várnak el tőle a nyilvánosság előtt, és készen állt arra, hogy ezt tegye.”
Margit hercegnő kérése
A két testvér, Erzsébet és Margit a való életben is tűz és víz voltak, és míg az első sokszor országa iránti kötelességének érezte, hogy jól lássa el uralkodói feladatait, nem igazán szerette ezt a szerepet. Közben Margit nehezményezte az örök második helyet, és – ahogy A korona is sokszor sugallta – úgy gondolta, ő jobban illett volna a trónra nővére helyett. Legalábbis így tűnhetett kívülről, persze egyszer sem nyilatkoztak erről. A harmadik évad egy visszaemlékező jelenetében a kis Margit megkéri apja, a király személyi titkárát, hogy Erzsébet helyett ő lehessen a trónörökös (persze elhajtották). A történészek szerint ez nem történt meg, noha létező feszültségből táplálkozó jelenet volt, ami akár valóságos is lehetett volna.
Kém a palotában
A harmadik évadban “vászonra” vitt botrány nagyon is valóságos volt, pedig igazán filmes húzásnak tűnt. Sir Anthony Blunt, a királynő művészeti vezetője a Cambridge Five brit kémszövetség tagja volt, azonban a szovjetek az 1930-as években maguk mellé állították, még mielőtt az MI5-hoz csatlakozott volna a második világháború alatt. Miután az amerikai hatóságok 1964-ben értesítették az MI5-ot a kémről, Sir Anthony művészettörténészként tovább dolgozott a királynő szolgálatában azért, hogy megkíméljék a családot és a titkosszolgálatot a szégyentől. A hírt egyébként még Alec Douglas-Home akkori miniszterelnök előtt is titokban tartották, egészen addig, amíg Margaret Thatcher 1979 novemberében beárulta Anthony-t az alsóházban. A férfi végül sajtótájékoztatókat tartott, ahol beismerte kettősügynökségét.
