A világon egyedülálló sikereit, rekordteljesítményeit nem érhette volna el, ha a szülei nem hittek volna benne és nem biztatják, hogy képes rá – vallja Polgár Judit. A világklasszist többek közt a női sakkozók helyzetéről és a közelgő Világsakkfesztiválról kérdeztük, de elárulta azt is, hogy mi a véleménye a nagy sikerű Vezércselről (The Queen’s Gambit), és milyen élmény volt a produkció főszereplőjével, Anya Taylor-Joy-jal beszélgetni.
Coloré: Köztudott, hogy a sakk amellett, hogy szórakoztat, fejleszti a stratégiai gondolkodást, a vizuális memóriát, a kreativitást, erősíti a problémamegoldó képességet. Ezenfelül hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére is, hiszen a játszmák közben meg kell tanulni kezelni az érzelmeket, a kihagyott helyzeteket, a veszteséget vagy éppen a győzelmet. Neked mi mindent adott a sakk?
Polgár Judit: Mivel én ötévesen kezdtem el sakkozni, nekem a sakk olyan, mint az anyanyelvem: teljesen átszőtte a gondolkodásomat. Nagyon sok olyan dolog van, amit a sakktáblán tanultam meg, majd ez a tudás beépült az életembe, a mindennapjaimba. Mindegy, hogy gyereket nevelek, főzök, lakberendezek, esetleg az oktatási programunkon dolgozom vagy éppen Világsakkfesztivált szervezek, a sakkozás során kialakult gondolkodás-mechanizmusom maradt. A sakk tanított meg többek közt arra, hogy el tudjak fogadni dolgokat, hogy jó döntéseket hozzak, rugalmas legyek, stratégiában gondolkodjam és jól menedzseljem az időm; és nem utolsósorban megtanított a kommunikáció és az önbizalom fontosságára is, hiszen a sakkban lényeges a magabiztosság, hogy mennyire vagyok képes elhitetni az ellenféllel, hogy „én ezt tudom”.
Édesapád, Polgár László mindig azt vallotta, hogy ha korai életkoruktól képzik a gyerekeket egy speciális területen, akkor csúcsteljesítményre képesek…
A szüleim hittek abban, hogy ha korán kezdjük, ki tudják hozni belőlünk a maximumot. Hittek abban, hogy így tudnak, illetve így tudunk a nővéreimmel egy olyan életet biztosítani magunknak, amivel a legboldogabbak lehetünk. Bíztak abban – és ezt soha nem titkolták –, hogy ha nagyon jól sakkozunk, akkor azzal pénzt fogunk keresni, ami megélhetést is biztosít majd. Mi nagyon szerény körülmények közül indultunk, és apukám mindenképpen ki akart törni ebből a közegből, egy sokkal jobb életet szeretett volna nekünk teremteni. Hitt abban, hogy ha egy egészséges gyerek valamire fókuszál és nagyon intenzíven tölti azzal a tevékenységgel az időt, továbbá, ha a szülő vagy az edző (nálunk az elején ez egy és ugyanaz volt) megszeretteti vele, amit csinál, akkor a sikernek meg van ágyazva. Ha egy gyerek szereti, amit csinál, akkor gyorsabban fejlődik, a gyors fejlődés sikereket hoz, a sikerek önbizalmat adnak – így lehet építkezni. Én így nőttem fel, nálam ez működött. Nagyon fontos volt, hogy a szüleim bíztak bennem, hitték és nekem is azt mondták, hogy képes vagyok rá, s mindig arra biztattak, hogy erős ellenfelekkel játsszak.
Az, hogy a mai napig Te vagy a sakktörténet legjobb női sakkozója, milyen arányban köszönhető a kemény képzésnek, az edzésnek, és mennyiben a tehetségnek?
A tehetség szerintem nem ér semmit munka nélkül, a munka viszont sokat tud érni akár tehetség nélkül is.
Ki lenne ma Polgár Judit sakk nélkül?
Nagyon más ember lennék, talán rá se ismernék. (Nevet.) A sakk adott nekem önbizalmat, megadta az utazás fantasztikus lehetőségét, ami nagyban formálta a világlátásomat.
A népszerű Netflix-sorozat, a Vezércsel egyik filmkritikájában azt írják, hogy a sakk még soha nem volt olyan szexi, mint manapság. Te mit gondolsz erről a kijelentésről?
Részben egyetértek. A sakk attól lehet szexi például, hogy a világbajnokok sokszor szimpatikus személyiségek, jelenleg egy fiatal, sportos norvég fiú a világ legjobbja. És igenis, vannak közegek, ahol vagánynak számít az, ha valaki tud sakkozni. Én nagyon örülök annak, hogy a sorozatnak semmilyen negatív hatása nem volt, abszolút pozitívan jött át: egy karakter fejlődését láthattuk a sakkon keresztül, s annak ellenére, hogy fikcióként íródott 1984-ben, gyakorlatilag létező történetet vittek filmre.
Szerinted mi volt a széria elsöprő sikerének a titka?
A Vezércsel időzítése ideálisabb nem is lehetett volna: a covid alatt mindenki otthon ült, filmeket nézett, ráadásul a sakk maradt ebben az időszakban az egyetlen játszható sportág, mert más sportokban nem lehet online versenyezni. Így még olyan sportszerető emberek is felfigyeltek a sportágunkra, akiket korábban nem érdekelt a sakk, viszont érezni akarták a verseny szellemét. Mivel nagyon sikeres lett a sorozat – sok országban heteken át vezette a Netflix nézettségi toplistáját –,
rengetegen megnézték és megértették, hogy a sakknak vannak mindenki számára érdekes és „emészthető” részei.
Többen újrakezdtek sakkozni – akik gyerekkorukban sakkoztak, de időközben ez kikopott az életükből –, illetve sokan elkezdtek sakkozni, párok és családon belüli generációk egyaránt. Nem kellett hozzá semmiféle befektetés, hiszen sok országban, így Magyarországon is teljesen alapvető dolog, hogy minden háztartásban van egy sakk készlet.
Az időzítésen kívül persze számos más tényező kellett ahhoz, hogy ez ekkora siker legyen. Nagyon szép, elképesztő részletességgel kidolgozott film lett. A mozik sakk jeleneteit könnyű elrontani és sokszor el is rontják: például rossz a sarokmező, rosszul állítják fel a figurákat vagy az állások nem szabályosak, a játékosok nem olyan testbeszéddel játszanak, ahogy az reális lenne, vagy éppen a helyszínek nem úgy néznek ki, mint a valóságban. Itt azonban komoly szakértői gárda gondoskodott arról, hogy minden hibátlan legyen – és most csak a sakkjelenetekről beszélek, a többi részletet már nem is említem, hiszen a filmes világban rengeteg profi szakember vesz részt a színvilág, a díszletek, a beállások, a ruhák, a sminkek megtervezésében, kidolgozásában.
A filmben Beth Harmon sorsát követhetjük végig az árvaháztól a sakkvilágbajnokságokig, ami egy fiktív sztori, pedig akár a Te történetedet is filmre vihették volna. Nem gondoltál erre a film nézése közben? Izgalmas, fordulatos mozi lett volna belőle?
Az én történetemben sokkal több árnyalat és fordulat van, mint a Vezércselben, ami viszont nem föltétlenül jelenti azt, hogy a komplikáltság miatt sikeresebb lenne a történetem.
Nagyon sokan jelentkeztek, hogy szeretnének dokumentumfilmet, játékfilmet készíteni. Már a Vezércsel előtt is kerestek – két-három évente ez mindig téma volt –, de a sorozat után hónapokon keresztül heti rendszerességgel hívogattak, főleg dokumentumfilmesek. Most is több rendező kerget, hogy vigyük vászonra a történetemet.
A film főszereplőjével, Anya Taylor-Joy-jal röviden beszélgettek is, miután a sorozat világsiker lett. Ki kezdeményezte ezt a beszélgetést, és mit gondolsz, kinek volt ez nagyobb megtiszteltetés?
A netflixes csapat keresett meg minket, és szerintem mindketten örültünk a lehetőségnek. Neki azért volt izgalmas, mert tudta, hogy én vagyok az egyetlen nő, aki ilyen eredményekre volt képes, ugyanakkor nekem is érdekes volt, hogy ennyire profin és hitelesen játszotta el a szerepet, ahogy egy nő viselkedik a versenyeken és nyer – miközben ő valójában abszolút nem tud sakkozni. Ha valaki nem tudja a lépéseket, akkor a figurák az egyik mezőn éppen úgy néznek ki, mint a másikon, ezért nagyon tiszteltem amiatt, hogy meg tudta tanulni ezt a hihetetlenül nehéz koreográfiát.
Láttuk, hogy mennyire nehéz volt nőként érvényesülni ebben a férfiak uralta világban. Veled gyakran éreztették, hogy nőként kevesebb vagy, mint férfi társaid?
Megmondom őszintén, én azt éreztem, hogy a filmben erre nem helyeztek olyan nagy hangsúlyt és energiákat. Valószínűleg nem akarták elvinni a filmet abba az irányba, hogy milyen problémákkal néznek szembe a nők sakkozóként. Például abban a jelenetben, amikor Beth jelentkezik a legelső sakkversenyén, a regisztrációnál dolgozó két fiú nem azt mondja neki, hogy „ne szórakozz, hát te nő vagy, mit akarsz itt játszani a fiúknál?”, hanem azt mondják neki, hogy nincs Élő-pontja. És óriási nagy különbség úgy reagálni, hogy nem vagy elég erős, mint azt mondani, semmi keresnivalód itt, mert te nő vagy.
Pedig ettől függetlenül is átjött az üzenet…
Ezért is volt szuper film, mert a laikusoknak átment az üzenet, de tudni kell, hogy a valóságban a nők sokkal több kihívásnak vannak kitéve. Eleve már a szülők sem mindig értik és támogatják a lányokat, a tanárok, edzők pedig nem azt mondják, hogy „legyél a legjobb sakkozó”, hanem azt, hogy „a nők között legyél jó”. Szakmailag ez két külön dolgot jelent, gondoljunk csak arra, hogy a jelenlegi női világbajnok a négyszázadik a világranglistán.
Azóta történt változás ezen a téren? A mai napig külön férfi és női kategória van a sakkban, ami továbbra is azt sugallja, hogy a fiúk okosabbak a lányoknál. Mit gondolsz, mikor lesz vége ennek a megkülönböztetésnek?
Ez egy sokkal komplikáltabb téma, mint amennyire első látásra tűnik. Sokan azt mondják, hogy egyszerűen össze kell vonni a női és a férfi sakkot, de ez megint az az eset, amikor hoznak egy szabályzatot az asztal mellett, ami a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Jelenleg a női sakkozók többsége ezt nem pártolja, mert a női kategóriában ugyanúgy vannak versenyek és világbajnokság. A legtöbb sportágban van külön férfi és női kategória, például a teniszben, úszásban is, és a világbajnokok nagyon megdolgoznak az eredményeikért. A nőknél az élsakkozók sem szóvivői ennek a megoldásnak – egyrészt. Másrészt az átállás nem megy egyik napról a másikra, ennek kell egy átmenet, generációs szinten is. Felnőttként képtelenség lenne váltani.
Szerintem a köztudatban, a klubokban, edzőknél lehetne elindítani valamit: egyértelművé tenni, hogy sakkozunk – nem lány és fiú kategóriában, hanem univerzálisan.
Aki elkezd sakkozni, annak azt kell mondani, hogy Magnus Carlsen (31 éves, ötszörös világbajnok sakkozó – a szerk.) 2870 Élő-ponttal rendelkezik, oda kell eljutni, az legyen a cél. Nekem pontosan azzal volt szerencsém, hogy a szüleim nem korlátoztak be, hogy meddig juthatok.
A Világsakkfesztivál alapítója és főszervezője vagy, először 2015-ben rendeztétek meg, idén október 8-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában kerül rá sor. Miért tartod fontosnak ezt az eseményt, kiket vártok rá?
Az esemény célja minden évben megmutatni a sakk sokszínűségét. Egy jó és izgalmas családi programot szeretnénk összehozni, amiben minden van az oktatástól a művészetig, a sakktáblán lévő játékoktól a szimultánon át a versenyig. De lesz például kézműveskedés és robotika is, és sok más érdekesség. Idén a Nemzetközi Sakkszövetségnél 2022 a nők éve a sakkban, ezért nálunk is Nők a sakkban – nők a tudományban a téma. Mivel a Morgan Stanleyvel dolgozunk együtt, és nekik ez szintén szívügyük, így szépen össze tudtuk párosítani a gondolatainkat és a mondanivalónkat.
