Gottschall Eszter: „Ha az ember görcsösen a tökéletességre törekszik, könnyen elsiklik mellette az élet”

Gottschall Eszter egy Hawaiion tett utazás alkalmával ismerkedett meg a jógával, ami végül egy magánéleti válság miatt vált a mindennapjai részévé. 2016-ban indította el a Jóga Életmód nevű YouTube-csatornáját, amely mára csaknem negyvenkétezer feliratkozót számlál. A jelenleg Floridában lakó Eszterrel a nemzetközi jóga nap kapcsán kulturális különbségekről, a következetes jógagyakorlásról, s a tartalomgyártók felelősségéről beszélgettünk.

Coloré.hu: Amikor még Magyarországon laktál, kézilabdáztál a helyi csapatban, emellett maratonfutóként is kipróbáltad magad. Mennyire jogos a kijelentés, miszerint mindig közel állt hozzád a mozgás?

Gottschall Eszter: A kijelentés valós, hiszen (sokakkal ellentétben) kisgyermekként is szerettem a tesiórákat, gimiben pedig kézilabdáztam. Talán az egyetemi évek alatt volt egy-két év, amikor lustább lettem, de a sport végigkísérte az eddigi életemet. Nem voltam soha profi sportoló, de a mozgás szeretete mindig megvolt bennem. 

Gottschall Eszter, Jóga Életmód, Interjú
Eszter Hawaii-on vett részt élete első jógaóráján, s azonnal megfogta annak varázsa
Kép forrása: Gottschall Eszter

Több posztodban is megemlékeztél már arról, hogy 2016-ban egy fájdalmas időszakban kezdtél jógázni egymagadban, s ebből nőtt ki a ma már több tízezer főt számláló Jóga Életmód közösség. Mesélj kérlek a kezdetekről: hogyan lett számodra a jóga egy életmód? 

A legelső jóga órámon a hawaii önkéntes utamon vettem részt, és azonnal megfogott a varázsa, teljesen beleszerettem. Amikor visszatértem az USA keleti partjára (ahol akkoriban laktam), tudatosan elkezdtem foglalkozni a jógával: kerestem egy jóga stúdiót, emellett otthon is egyre többet gyakoroltam, videók segítségével. Ekkor még nem tudtam, hogy a jóga fog átsegíteni egy későbbi, nagyon nehéz időszakon, amikor menekvés lett maga a tevékenység. Volt egy olyan életszakaszom ’16 nyarán, amikor a jógastúdió fizikai menedéket is nyújtott, hogy ne üljek otthon egyedül a magánéleti válságom romjain. Előfordult, hogy nemcsak egy jógaórán vettem részt, hanem az összes délutáni alkalmon ott maradtam. Ez egyfajta biztonságérzetet nyújtott, amire akkor óriási szükségem volt. Érdekes, mert az ilyen, érzelmileg megterhelő időszakokban jellemző, hogy az ember elveszti a kapcsolatát a világgal: mintha szétválna a test és az elme. A jóga gyakorlás viszont olyan, mintha összekapcsolódnánk a testünkkel, megszűnik ez a furcsa szeparáció. A saját válságom miatt rájöttem: nemcsak a mozgás, hanem a jóga filozófiai háttere is érdekel, ezért vágtam bele a jógaoktató képzésbe. 

Életút:

Gottschall Eszter már egyetemista korában is kereste a különböző utazási lehetőségeket, így fiatal felnőttként belekóstolt a svéd és az olasz életbe is, míg végül 2013-ban au pairként került az Egyesült Államokba. A spórolt pénzéből körbeutazta az országot, így jutott el Hawaii-ra is, ahol részt vett élete első, szabadtéri jóga óráján. Az élményből inspirálódva végezte el a jógaoktató képzést, ezzel párhuzamosan pincérnőként dolgozott egy helyi étteremben, emellett online angoltanítással kereste a kenyerét. 2016-ban belevágott a Jóga Életmód YouTube-csatornába, amely mára csaknem negyvenkétezer feliratkozót számlál. Eszti 2021 decemberében megszerezte az amerikai állampolgárságot, jelenleg Floridában él, évente egyszer, huzamosabb időre látogat haza szülővárosába, Kiskőrösre. 

Egy veled készült interjúban nyilatkoztad, hogy azért készíted (nagyrészt) magyar nyelven a videóidat, mert amikor elkezdted azokat narrálni, megrémültél, mennyire nehezen tudtad kifejezni magad az anyanyelveden. Úgy vélted, a videók kommentálása kiváló lehetőség a magyarod szinten tartására. Hosszú ideje az államokban élve mit jelent számodra a magyar nyelv? 

A magyar nyelv olyan, mint egy kis gyöngyszem: hálás vagyok, hogy ez az anyanyelvem. Úgy érzem, hogy sokkal gazdagabb, mint bármely másik idegen nyelv, amelyen meg tudok szólalni. Mivel a nyelv formálja a gondolatokat, úgy vélem, magyarul egy másik személy vagyok, mint amikor angolul vagy spanyolul kommunikálok. Nem véletlen a mondás: ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Mivel a magyar árnyaltan fogalmaz és rendkívül komplex a nyelvtani szerkezete, sokkal összetettebb gondolati minták is létrehozhatók vele, mint más nyelvvel: gazdagabbak a gondolataim magyarul. Bármennyire is szép viszont a nyelvünk, azt végtelenül sajnálom, hogy másutt nem beszélik. 

Hogyan éled meg, hogy egy ekkora közösség „anyja” vagy? 

Fontos, hogy az ember ne veszítse el magát abban a törekvésben, hogy mindenkinek meg kell felelni, hiszen ez lehetetlen. Amikor egy ekkora közösségnek posztolunk, óriási a felelősség, mit és hogyan közlünk. Kezdek óvatossá válni ebben a tekintetben: a „mit” helyett a „hogyanra” igyekszem helyezni a hangsúlyt, de persze ennek is megvan a hátulütője, hiszen minél általánosabban fogalmazok, annál semlegesebb lesz a mondanivaló. 

Másrészt pedig számomra a tartalomgyártás az értékközvetítésről is szól, annak hangsúlyozásáról, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Ha az ember mindig görcsösen a tökéletességre törekszik, előfordul, hogy a nagy erőlködésben elsiklik mellette az élet. A célom az, hogy a jóga hétköznapiságát közvetítsem. Nem kell showműsor, nem kellenek csili-vili kellékek, a lényeg a mozgás egyszerű szépsége. 

Hogyan kezeled a negatív, bántó kommenteket? 

Nem érdemes a drága időt és energiát a trollok degradáló megnyilvánulásaira pazarolni, így ezeket törlöm, blokkolom. Szerencsére az én oldalamon csak nagyon elvétve fordul elő ilyen. Akadnak viszont olyan típusú kommentek is, amelyek segítenek abban, hogy kicsit magamba nézek. Előfordult már, hogy valakivel egy beszélgetésbe keveredtem privát üzenetben, s a végén rájöttünk, hogy ugyanarról beszélünk, csak a kivitelezés módjában nem értettünk egyet. Az ilyesfajta beszélgetésekből rengeteget tanulok, több leszek általuk, hiszen hogyan fejlődhet úgy az ember, ha mindig csak vállveregetést kap?

Gottschall Eszter, Jóga Életmód, Interjú
Kép forrása: Gottschall Eszter

Mit gondolsz: egy közösségi-médiában aktív személynek mennyire kötelessége elviselni a negatív kommenteket? 

Az éremnek itt is két oldala van: ha kiteszed magad a világ elé, akkor helyén kell kezelni a feléd áradó elvárásokat, hiszen biztosan lesz olyan, akinek nem fog tetszeni az, amit csinálsz, s ennek hangot is fog adni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nagyon leegyszerűsített vélemény az, hogy „ezt is el kell tűrnöd”. Ha a való életben felszólalnánk egy bántó megjegyzés miatt, akkor miért ne tehetnénk meg ezt online? Mára teljesen elmosódtak az alap etikett és illemszabályok, hiszen a képernyő előtt, anonim módon mindenki szabadabban meri kifejezni a véleményét, mert annak nincsenek következményei. Én annak a híve vagyok, hogy csak egymást tisztelve érdemes ésszerűen kommentelni és válaszolni. Másképp nem megy. 

A videóidban gyakran hangsúlyozod, hogy ne ijedjünk meg, ha egy póz nem úgy néz ki, ahogy a tiéd, tanuljunk meg nevetni magunkon, vagyis a gyakorlásokra jellemző egy könnyed, megengedő hangnem. Ez a stílus a saját személyiségedből fakad, vagy ez egy tudatos csomagolása a jógaoktatásnak a közösségi média és a követők számára?

Ez teljesen belülről fakad! Noha jógaoktatásnak hívják azt, amit csinálok, én inkább jóga gyakorlóként definiálom magam, aki megosztja a saját gyakorlásait. Nekem ez óriási segítség volt abban, hogy elengedjem a tökéletességre való görcsös törekvést. Ez a fajta mozgás megtanította, hogy abban is van szép, ha valami nem kifogástalan. Örömmel látom, hogy mások számára is érzékelhető ez az attitűd, mert szerintem nagy igény van arra, hogy a nap bizonyos részében, akár egy fél órára, elengedjük magunkat, és ne kirakat életet éljünk. Ha mindig a száz százalékra törekszünk és alig merünk hibázni, az félrevezető lehet. Anno, amikor elkezdtem jógázni, az volt a célom, hogy amikor leterítem a szőnyeget, és elkezdek mozogni, az ne arról szóljon, hogy minden mozdulatom a toppon legyen, hanem pontosan ennek az ellenkezőjéről, hogy jól érezzem magam. Ezt igyekszem átadni a Jóga Életmód videóin keresztül is. 

Mit jelent számodra a hitelesség? 

A hitelesség manapság – befogadói oldalról – első számú szempont lett a közösségi médiában. Kritikus szemmel figyeljük, ki önazonos, és úgy látom, elég gyorsan kiszúrjuk a „bullshit” tartalomgyártót. Külső szemlélőként azokat tartom hitelesnek, akik, ha együtt is működnek bizonyos cégekkel szponzoráció szempontjából, abban van logika, üzenet, érték. 

Ami számomra picit érdekes, hogy ugyan nagy igénye van a közönségnek arra, hogy önazonos maradj, viszont azt gyakran elfelejtik-elfejtjük, hogy időközben változunk. Az emberek betesznek egy dobozba, s ha minimális változást érzékelnek rajtad, azt azonnal számonkérik. Annak idején csináltam egy YouTube-videót arról, hogy leszoktam a kávéról. Azóta már újra iszom kávét, csak teljesen másképp, mint előtte, de volt olyan követő, aki meglepődött azon, hogy újra kávézom. Nem mérte fel, hogy négy-öt év alatt az ember rengeteget változik. 

Sokszor nincs megengedve, hogy a tartalomgyártó változzon, még akkor sem, ha az pozitív fejlődés. Van egyfajta nyomás, hogy fent kell tartani azt a képet, imidzset, amellyel megismertek. 

Hogyan fonódott össze Gottschall Eszter és a minimalizmus? 

Az első hawaii utazásom alatt tapasztaltam meg ennek egy nagyon egyszerű formáját, amikor hátizsákos helyiekkel találkoztam a szigeten, akiknek tényleg csak annyi vagyonuk volt, amennyi a zsákjukba belefért. Ugyan nem tudtak felmutatni felhalmozott tárgyi dolgokat, de mégis boldogabbak voltak, mint azok az amerikaiak, akik óriási palotákban laktak, mégis hiányzott valami az életükből. A minimalizmussal ez az első, megdöbbentő élményem. 

Aztán én is rájöttem, hogy amikor leegyszerűsítjük az életünket, életterünket, sokkal nyugodtabbá válik a lelkünk és összességében az életünk. A minimalizmus számomra azt jelenti, hogy ugyan megvehetném ezt vagy azt, de miután átgondoltam, rájövök, nincs rá szükségem. Senkinek nem kell bizonyítanom semmit azzal, hogy mit veszek meg, hogy nézek ki, mit csinálok… Számomra ez óriási szabadságot ad. A minimalizmus által úgy érzem, visszanyerem a kontrollt az életem felett. 

Miben látod a Jóga Életmód, mint vállalkozás sikerének titkát? 

Önmagában az is érdekes kérdés, mi számít sikernek, hiszen a számok nem biztos, hogy jó mutatók. Anno nem volt arra lehetőségem, hogy legyen egy saját operatőröm, stábom, csapatom, minden alkalommal igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból és a gyakorlásból. A visszajelzések alapján jó érzés például tudni, hogy valakinek Magyarországon a karantén alatt mekkora segítséget jelentettek a videók. Számomra ez az, ami igazán fontos. Másrészt pedig nem elhanyagolható, hogy organikusan nőtt az oldal követőszáma. 

Ma ezt már egyáltalán nem bánom, mert azt hiszem, valahol itt lehet a vállalkozás sikerének kulcsa: sikerül átadni azt az értéket, hogy így, egyszerűen is lehet, s a lassú víz és a kitartó munka is partot mos. Emellett úgy vélem, nagyon fontos, hogy a már meglévő közösséget elegendő munícióval lássam el, vagyis nem az a célom, hogy újabb és újabb tömegeket vonzzak be. Az emberek pedig ezt megérzik és értékelik. 

A pénztárcádon érzékeled azt, mekkorára nőtt ez a közönség? 

Amikor elkezdtem, követtem egy nagyon bölcs tanácsot, miszerint ne dobj el mindent egyszerre: megtartottam a saját, „polgári” állásom. Ennek viszont egyvalami itta meg a levét, mégpedig a szabadidőm. Körülbelül két és fél évig semmilyen anyagi hozadéka nem volt a Jóga Életmódnak, de mindig hittem a következetes és türelmes munkában, s mára (négy évvel később) már van egy fair anyagi kompenzációja a befektetett energiának. A korábbiakhoz képest annyi a különbség, hogy míg kezdetben a Jóga Életmód hobbiként szerepelt az életemben, mára az lett a fő kereseti forrás. 

Gottschall Eszter, Jóga Életmód, Interjú
Eszti az itthon töltött hetek alatt több, közös jógázást is tervezett a Margit-szigeten.
Kép forrása: Gottschall Eszter

A két és féléves átfutási periódusban előfordult, hogy azt mondtad magadban: feladom?

Egyszer sem volt bennem, hogy hagyom a fenébe az egészet. Azért élveztem ezt az utat nagyon, mert tudtam, hogy úgy leszek jobb jógaoktató, ha ezt csinálom. Úgy fogtam fel ezt a négyéves periódust, mint egy szakmai gyakorlat. A videók olyanok voltak számomra, mint egy plusz tréning, hiszen megtanultam általa megtervezni, levezényelni egy jógaórát abban a stílusban, amely valóban a sajátom. Ugyan beáldoztam a szabadidőmet a Jóga Életmód oltárán, de egyrészt rengeteget fejlődött a saját gyakorlásom a videók hatására, másrészt oktatóként, kritikus szemmel folyamatosan tanultam magamtól és magamról. Ez a tapasztalat sokkal többet ért számomra, mint bármely más anyagi kompenzáció. 

Hogyan jellemeznéd a saját branded? 

Bízom abban, hogy a brand lényege néhány szóban összefoglalható: egyszerűség, következetesség, tedd meg aznap a tőled telhető legtöbbet, ami nem kell, hogy tökéletes legyen. Másrészt abban bízom, a videók stílusa másokat is arra inspirál, hogy mindegy, milyen adottságokkal rendelkezünk, a lényeg, hogy csináljuk, méghozzá következetesen, s az majd a végén összeadódik: a testünk meghálálja! 

Mik a további terveid? 

Idén nyáron szerintem hibernálni fogom magam, mert sűrűre sikeredett az itthoni látogatás. Az ilyen időszakok után szeretek kicsit visszahúzódni a csigaházamba, hogy feldolgozzam a történéseket. Ehhez hozzájön az is, hogy Floridában nyáron fülledt meleg van, így nagyon vágyom a behúzódásra. 

A Jóga Életmód kapcsán szeretnék többet foglalkozni a regeneráló jin-jógával, ezen kívül pedig szeretném bővíteni az angol videók tárházát is, mert úgy látom, van rá igény. Minden más a jövő zenéje! 

Borítókép forrása: Gottschall Eszter

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Jessica Chastain ingyen játszotta el Donald Trump nővérét az Armageddon Time-ban