Néhány évvel a világon végigsöprő me too mozgalom után is több százezer nő éli úgy az életét, hogy az őt ért zaklatásról, netán támadásról soha sem beszélt. Pedig az atrocitások nem szűntek meg, az elszenvedett traumákat pedig nem oldja föl a közbeszéd átalakulása, csak ha a kezünkbe vesszük a lelkünk egészségét, és segítséget kérünk.
Erika a huszonéves korában elszenvedett utcai támadásról mesélt lapunknak
,,Egy késő nyári buliból tartottunk haza a barátnőmmel egy vidéki nagyvárosban a közös albérletünkbe, amikor megtámadott minket egy férfi. Senki sem volt az utcán. Egy lépcsőházak előtt futó, széles járdán sétáltunk hazafelé a hajnali szürkeségben.
Nem történt semmi gyanús, egy átlag szombati buli volt, mint annyiszor, és én csak annyit észleltem, hogy valaki megmarkolja a táskánk pántját hátulról, és egy pálcával ütni kezd minket.
Sokkhelyzetekben hidegfejűvé válok, ezért egy ideje már tartott a dulakodás, de én nem engedtem el a táskámat. A férfi egyre elkeseredettebben próbálta elvenni a holmijainkat, rólam közben lecsúszott a szandál, és mezítláb álltam a kövön, miközben a pálcával továbbra is ütötte a fejemet. Ekkor kiszaladtam az úttestre, megpróbáltam megállítani egy autót. Egy taxis megállt, kiszállt, mondtam neki, hogy valaki próbál minket kirabolni. A taxis röhögött egyet, visszaült és elhajtott.” – idézte fel a történteket a fiatal nő, aki a taxis kaján nevetésétől olyan dühös lett, hogy visszament, és ráüvöltött a támadóra, hogy meg fogja jegyezni az arcát, és elmondja a rendőröknek, hogy néz ki, és így biztosan meg fogják találni.
#batorvagyok
Van segítség?
Azt hiszem, hogy ez volt a legsokkolóbb az egész történetben. Nem a támadás, nem a rablási szándék, hanem az, hogy valaki segíthetett volna, de nemhogy nem tette, még ki is nevetett.
,,Többször láttam azt a taxit aztán a városban, sokszor gondolkoztam azon, hogy bosszúból kárt teszek benne, de nem tettem. Nem éreztem korrektnek, és talán bátorságom sem volt hozzá.” – vallotta be. Ami viszont hosszú távon is vele maradt, az az, hogy nem érezte magát többé biztonságban az utcán. Sokszor, a mai napig is, ha azt érzékeli, hogy valaki mögötte sétál, megnézi, hogy ki az, és ezzel jelzést is ad arról, hogy látja őt, nem teljesen védtelen. A füttyögős melós bandákat kikerüli, vagy már jó előre csípős válasszal készül nekik, hogy soha többé ne érje felkészületlenül egy támadás. Tudatosan kikerül mindenkit, aki kicsit is ijesztő, zavaróan viselkedik, vagy valamiféle bizonytalanság érzetét kelti benne.
A férfit nem messze a helyszíntől elfogták, másnap kora reggel már vallomást tenni, majd szembesítésre kellett menniük.
Az is megér egy misét, amikor egy asztal egyik oldalán ülve, a másik oldalon ülő támadódnak kell a szemébe mondanod sértettként, hogy mit tett veled. Igazi élmény, amit egy életre megjegyzel. Utána még egyszer találkoztunk a rendőrökkel, majd a bíróságon az igazságszolgáltatás többi szereplőjével, és ismét a támadónkkal. Három és fél évet kapott rablási kísérletért. Néha számolgattam az időt, hogy bent van- e még, és arra gondoltam, hogy arról a férfiról a külseje alapján nem gondoltam volna, hogy egy erőszakos rabló. Vajon hányan járhatnak-kelhetnek így az utcán, hogy fogalmunk sincs a szándékaikról, de számukra mi célpontok lehetünk?
– zárta gondolatait az egyébként egyáltalán nem ijedős, világjáró, vagány nő.
#batorvagyok
Van segítség
Pósa Lilla pszichológus elmondta, mi játszódik le a szervezetünkben és a pszichénkben egy támadás során. A szakember szerint hosszú távú, életminőséget romboló hatásai lehetnek annak, ha valakit támadás ér.
,,Ilyenkor számos folyamat indul el, az agyunk és az idegrendszerünk azonnal reagál a helyzetre. A szívritmusunk megnő, a légzés felgyorsul, az izmaink megfeszülnek és a figyelmünk beszűkül, hogy a lehető leggyorsabb és legjobb döntést tudjuk meghozni annak érdekében, hogy szabadulni, menekülni tudjunk a helyzetből. Mindez egy szempillantás alatt végbemegy a testünkben. Az érzelmi reakciók között a sokk, zavarodottság düh, undor és frusztráció is megjelenhet.”
,,Gyakran sajnos épp az áldozatok éreznek szégyent és bűntudatot, még akkor is, ha az eseményen nem tudtak változtatni. Ezen nagymértékben ront, ha a környezetükben bárki arról faggatja őket, hogy miért azt tették, amit, vagy hogy miért nem cselekedtek másképp. Az áldozatokban az események hatására az általános biztonságérzetbe és a másokba vetett bizalom is megrendülhet” – magyarázta a pszichológus, aki kihangsúlyozta, hogy minden egyénre más-más módon hathat egy ilyen eset, de az nagyon fontos, hogy az áldozat ne zárja magába a történteket.
,,,A feldolgozás nélküli trauma maradandó és súlyos károkat okozhat, ezért fontos a támogató közeg és a szakember által nyújtott segítség igénybevétele! Traumafeldolgozás elmulasztásának súlyos és hosszú távú következményei lehetnek. Felléphetnek szorongásos epizódok, depresszió, PTSD, aminek hatására a traumatikus élmények emlékei visszatérhetnek rémálmok, emlékképek vagy intenzív érzelmi reakciók formájában. Önértékelési nehézség és állandó szégyenérzet is jelentkezhet mentális hatásként. Viselkedéses következményei lehetnek az elkerülő magatartás, önsértés, önbántalmazás vagy szerhasználat. Gyakori az elszigetelődés és a hosszú távú életszínvonal-csökkenés is.”
,,Egy ilyen trauma összetett módon hathat az egyénre, és minden személy másként élheti meg és dolgozhatja fel az ilyen traumatikus eseményeket. Fontos, hogy az egyén beszéljen a vele történtekről a hozzá közel állóknak, és ha úgy érzi, hogy az az érzelmi támogatás, amit a család, barátok nyújtani tudnak számára nem elegendő, mielőbb keressen fel egy szakembert. A trauma hatásainak kezelése hosszú folyamat lehet, de a megfelelő pszichoterápiás kezelés, valamint szociális támogatás, kulcsfontosságú a feldolgozásban” – tanácsolta Pósa Lilla pszichológus.
#batorvagyok
Nyitókép forrása: Getty Images