Ahhoz, hogy a növényeink túléljék a telet, némi gondoskodásra van szükségük. Többféleségükből adódóan különféle bánásmódot igényelnek.
A tél igazi, hozzá méltó arcát mutatja felénk, és ez így van ez rendjén. Az előző évek enyhe teleit nézve, eddig talán könnyelműen bánunk a kinti növényeinkkel. A hőmérő szálát, valamint az időjárás előrejelzést figyelve tájékozódhatunk arról, hogy mikor szükséges teleltetni azokat. Már hideg van, de még most sem késő extra védelemben részesíteni őket.
Az ablakban lévő egynyári növények már rég elveszítették pompájukat és elnevezésükből is sejthető, hogy az ilyen virágok élete eddig tartott. Ha azonban van kedvünk és kitartásunk hozzá, akár ezeket is megpróbálhatjuk átteleltetni. Bizony, nem olvasod félre: némelyik növényt egynyáriként tartunk számon, vagyis ősz után nem is gondolkodunk megmentésében, pedig akár jövőre is virágozhat. Ha van türelmünk ahhoz, hogy kísérletezzünk, akkor ezt érdemes tenni: a földből kivéve, gyökerestől csomagoljuk újságpapírba őket és egy ládába, szorosan egymás mellé helyezve hűvös, száraz helyen tároljuk a növényeket kora tavaszig. Az így teleltetett növények állapota romolhat (levélhullás), de ha a szár és a gyökérzet ép marad, akkor tavasszal cserépbe ültetve várhatjuk, hogy mi lesz a munkánk gyümölcse.
Az évelő növényekkel más a teendő, hiszen a fagytól megvédve, helyesen tartva, nagy esély van arra, hogy következő tavasszal újra megmutathassák szépségüket.
Az évelők közül a leander és a muskátli a legkedveltebbek. Ezek teleltetéséről ITT olvashatsz nagyon hasznos tanácsokat. Más évelő növények esetében azt már valószínűleg mindenki megtette, hogy kintről melegebb, fagytól védett (garázs, pince, előkert, üvegház) helyiségbe vitte. Ezzel lényegében meg is történt a fagyvédelem.
A mediterrán vidékről származó dísznövények (a citrusféléket így kell teleltetni) esetében azt gondolnánk, hogy kedvelik a meleget, csakhogy a lakásban lévő meleghez száraz levegő is társul, amely viszont egyáltalán nem előnyös számukra. Esetükben a benti tárolás során világos helyet biztosítsunk és ügyelni kell a párásításra is.
Nem minden növény esetében nyújtható a benti védelem. A dézsás vagy kiültetett, de fagyérzékeny növényeket máshogyan kell a hidegtől megóvni. Olykor már az is elegendő lehet, hogy a dézsát a fűtött ház falához tolva tároljuk, de extra védelmet jelent számukra, ha a fagytól különböző anyagokkal betakarva védjük őket. Ez jelenthet akár pamutot (lepedő) is, amely nemcsak a fagyástól kíméli meg, de természetes szellőzést is biztosít. A gyengébb fagy elleni védekezésben ez elegendő. Ha nappal nincs fagyveszély, akkor a takarást el kell távolítani, hogy fényhez jussanak a növényeink.
Másik megoldást jelenthet az újságpapír, amely lehetőséget ad arra, hogy a gyökér megtartsa melegét és nedvességét.
Habár kertünk díszei télen sokkal kevesebb nedvességet igényelnek (2-3 hetente való locsolás), mint más évszakokban, mégis gyenge fagy esetén pontosan az öntözés jelenthet segítséget a fagyás elkerülésében. Erre az a magyarázat az, hogy a víz lassabban hűl le, mint a levegő, melynek eredménye, hogy az elpárolgó nedvesség megemeli a növényeink hőmérsékletét.
Az üvegharang is használható, amely főleg kisebb növényeknek praktikus. Mindenképp tartsuk észben, hogy az üvegharang használata nem annyit jelent, hogy télen a virágra helyezzük, majd tavasszal eltávolítjuk. Azt ugyanis naponta le kell venni ahhoz, hogy a búra alatt rekedt levegő fel ne melegedjen.
No, és a gyep, „…az a szép zöld gyep.” Sok kert szerves részét alkotja a pázsit, amely ugyancsak gondoskodásra szorul, ha jövőre a legjobb formájában szeretnénk látni.
Ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, akkor remélhetőleg tavasszal meghálálják a törődést.
