A bakteriális vaginózisról nem beszélünk szívesen, ám ahogy vendégszerzőnk, Edit írja, ennek sem kell tabunak lennie. Ha életet nem is kell mentenünk, a legféltettebb testrészünket azért megmenthetjük, ha ki tudjuk mondani, mi a problémánk.
Mi, nők annyit fecsegünk, hogy az valami őrület! Elmondjuk részletesen a napunkat, a gyerek napját, sőt, akár pontosan el tudunk ismételni egy párbeszédet. Mindennél fontosabb kitárgyalni, hogy Lukácsné alkalmatlan arra, hogy a szülői munkaközösség elnöke legyen, és annak megvitatása sem tűrhet halasztást, hogy a macska, az a dög már megint a kanapén élesítette a körmét. Mindenről képesek vagyunk beszélni, de nem merjük kimondani, hogy mostanában valami nem stimmel odalent. Furcsa szag, szokatlan állag, valami nagyon nem oké. Miért nem merünk beszélni róla?
Merjük kimondani: bakteriális vaginózis
Én is képtelen voltam erről beszélni. Gondoltam, majd elmúlik magától, volt már hasonló. A férjemnek nem mondtam, úgysem tudná, miről beszélek, a gyerekeknek pláne. A barátnőmmel is úgy ültem le, hogy nevetgéltünk és kávéztunk, de a kisagyamban ott motoszkált, hogy kezdeni kellene ezzel valamit, mert magától láthatóan nem múlik el.
Egyszer csak a barátnőm bedobta a társalgás atombombáját.
– Múltkor voltam nőgyógyásznál. Folyt belőlem minden, és olyan kellemetlen szaga volt, hogy majd’ megőrültem.
Kis híján félrenyeltem a kortyot. A barátnője vagyok, de ezt ilyen nyíltan elmondja?
– Azt hittem, hüvelygomba, de nem az volt – folytatta. – A doki szerint bakteriális vaginózis. Kérdeztem, hogyan szedtem össze. Azt mondja, hogy nem mindig tudni, mitől alakul ki, van, akinél csak úgy megjelenik. A lényeg, hogy elszaporodtak a hüvelyemben addig békésen élő baktériumok, a savas pH-m lúgosabb irányba tolódott, összeomlott a rendszer.
– Azta! – nyögtem ki végül. – Tudott segíteni? – kérdeztem kíváncsian.
– Persze, kaptam gyógyszert meg hüvelykrémet – mondta a barátnőm visszatéve a csészéjét a kistányérra.
– És mi lett volna, ha nem mész el dokihoz? – kérdeztem félszegen.
– Katasztrófa – válaszolta tömören. – Annyira nem ment bele az orvos, de azt mondta, hogy elkezd felfelé terjedni, begyulladhat a méhnyálkahártya, esetleg más kismedencei szervem is, szóval csupa durva dolog. Jól tettem, hogy elmentem, ki gondolta, hogy egy ilyen apróság ekkora gondot tud okozni!
Pont így zajlott a párbeszéd. A barátnőm a legtermészetesebb módon beszélt a problémáról, de én még ezután is lapultam, mint nyúl a fűben. Akkor még.
Azóta jó pár hónap eltelt, és túl vagyok rajta, sőt, azóta még egyszer kijött, de már tudom, mi a teendőm, és nem csupán annyi, hogy a megfelelő helyre fordulok segítségért. A barátnőm igazi példa számomra, mert amióta bátran, sőt, a legnagyobb természetességgel elmondta, hogy milyen problémája volt, én is továbbadtam, és meséltem róla. Persze nem szólítottam le mindenkit az utcán, de a nővéremmel és az unokatestvéremmel is szóba került a dolog. Ők jóval bátrabbak voltak, mint én, ugyanis már a beszélgetés során beismerték, hogy hasonló cipőben járnak, és azon nyomban beszereztek egy helyi hatású készítményt a savas hüvelyi pH helyreállítására, majd pár nappal később javulásról számoltak be.
Mi nők annyit, de annyit tudunk beszélni felesleges dolgokról. Ideje végre az igazán fontosakat is megemlíteni!
Nyitókép forrása: Getty Images
(Hirdetés)