Sokan még mindig tabuként kezelik a bakteriális vaginózist: nem beszélnek róla, nem fordulnak orvoshoz. Úgy gondolják, elmúlik, kellemetlen ugyan, de inkább tagadnak, főleg mert gyakorta tünetmentesen vagy nagyon enyhe formában jelentkezik. Közéjük tartozott a Coloré által megkérdezett Laura is, aki személyes példájával szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a szégyen és a tagadás helyett a kezelésre, de még inkább a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt.
Azt gondoltam, minden rendben
Teljesen hétköznapi nőnek gondolom magamat; figyelem a trendeket, szeretem a stílusomban megélni a nőiségemet, legyen szó menő vagy szexi ruhákról. A testedzés kifejezetten fontos számomra, legalább heti háromszor járok futni, és átlagosan kétszer úszni. A higiéniás szokások betartása alap, részben a saját igényeim miatt, nem beszélve arról, hogy hosszú évek óta boldog párkapcsolatban élek a pasimmal. Másfél éve nyáron azonban valami megváltozott, már ami az intimitást illeti. Először csak enyhén csípett a vizeletem, de azt gondoltam, minden rendben. Napokkal később el is múlt, vagy talán csak nem tűnt már fel. A következő – talán lelkileg legkellemetlenebb pillanat –, amikor napokkal később együtt voltunk a párommal, és az együttlét közben finom jelezte nekem, hogy a nemi szervemnek „szokatlan” illata van. Direkt nem használta a szag szót, és szándékosan kerülte egy bizonyos vízi állat illatának említését, pedig utólag elmondta, amikor az orvos után rákérdeztem, hogy igen, pont olyan szaga volt, mint a halnak! Talpig úriember! Ekkor azonban már magam is éreztem, hogy valami nem stimmel.
Irány a net
Hallottam már a bakteriális vaginózisról, de mint sokan, én is csak egy városi legendának gondoltam. Szimpla gombás fertőzés, vagy csak megint valami „új trendi betegség”, amiért megint vehetek a gyógyszeres fiókomba két új krémet és egy új kúpot, azért, hogy megfelelő legyen az intim pH-m. Az említett kellemetlen közösülés utáni netes keresésem során azonban rájöttem; itt más problémáról van szó. A bakteriális vaginózishoz vezető okot ugyan még nem láttam pontosan, ám tény, hogy addigra már két-három tünetet produkáltam. Hamarosan egyre intenzívebb lett a híg, szürkés színű – igen lányok, bátran mondjuk ki! –, halszagú váladék, és ezzel párhuzamosan a hüvelyemben a diszkomfort érzés is egyre erősödött.
Változtatni kell
Hosszú bevezetőmre azért volt szükség, mert sokszor legyintünk a tünetekre, látjátok, az elején én is ezt tettem. Amikor felkerestem a nőgyógyászomat, ő bakteriális vaginózist diagnosztizált. Rögtön beszereztem az ajánlott készítményt, amivel megkezdtem a kúrát. A szakember arra is felhívta a figyelmemet, hogy még a sikeres kúra után is visszatérhet a bakteriális hüvelyfertőzés, így bizonyos szokásaimon változtatnom kell.
Mint korábban említettem, a sport a mindenem. Az uszodában a feszes úszódressz, a nemi szervemhez dörzsölődő ruha egy rizikófaktor lehet, nem beszélve arról, hogy uszoda után sokkal alaposabb mostam meg a nemi szervemet (az orvos hüvelyzuhanynak hívta), ami szintén a melegágya lehet ennek a hüvelyfertőzésnek. Ugyanez igaz a futóruhám anyagára, és igen, lányok, a tangára is. Mindkettő fokozhatja a bakteriális vaginózis kialakulásának kockázatát. Ne értsetek félre, nem tógában futok innentől, és nem vettem magamnak Bridget Jones-féle rémisztő nagymama bugyit, de már nem viselek állandóan tangát. A futóruhánál a tippem nektek; ha tényleg komolyan gondoljátok a futást, ne spóroljatok a megfelelő ruhán; inkább egyszer fájjon a pénztárcádnak, mint hogy sokszor utána a nőgyógyásznál.
Vannak egyéb, sajnos súlyosabb tényezők, amelyekre nem is gondolnátok, hogy közük lehet a bakteriális vaginózishoz. Ilyen például a cukorbetegség, a tartós stressz vagy a várandósság alatti hormonális változások. Ezért, ha bármi hasonlót tapasztaltok, nagyon fontos, hogy mihamarabb lásson egy szakorvos, kizárjátok a fent említett tényezőket és mielőbb megkapjátok a megfelelő kezelést!
Mint láthatjátok, néhány apróság, és volt, nincs bakteriális vaginózis! Amióta megtudtam ezeket, nem tért vissza ez a kellemetlenség, ugyanolyan aktívan élem a mindennapjaimat, mint korábban! Remélem a történetem segített nektek!
Üdvözlettel,
Laura
Nyitókép forrása: Pexels
(Hirdetés)