A britek fővárosa sokak szemében úgy él, mint a rideg, ködös Albion, amely felett – immár 70 éve – árgusan őrködik Erzsébet királynő vigyázó tekintete. A valóságban azonban London sokkal több ennél: történelmi korok érdekes elegyével találkozhatunk a legkisebb utcákban is, nem beszélve a multikulturális légkörről és a szívélyes vendéglátásról. Szubjektív útinapló következik hasznos információkkal, egyenesen a brit sziget szívéből.
London, baby!
Két nő, két nap, húszezer lépés, megannyi emlékezetes pillanat. Tömören így foglalnám össze a brit fővárosban töltött hétvégénk történetét, amely ugyan nem mentes a szokásos látnivalóktól, széltől, esőtől és a – minden nyaralás során legalább egyszer átvert bugyuta – turistáktól, mégis különleges helyet foglal el a szívemben.
Tervezés, tervezés, tervezés
Vannak azok a típusú nyaralók, akik a városnézős kirándulás előtt többoldalas excel-táblázatban részletezik, mit kell és érdemes megnézni a nagyvárosban, nehogy bármiről is lemaradjanak. Ki kell ábrándítanom a nyájas olvasót: nem így készültünk fel a kétnapos túrára, ugyanakkor azt sem mondanám, hogy vakon vágtunk neki az utazásnak.
Szerencsémre utastársammal pont kiegészítjük egymást: míg ő annak járt utána, melyik nevezetességeket járjuk be, lehetőleg a legkedvezőbb áron, addig én azzal foglalatoskodtam, vajon a repülőtérről hogy jutunk majd a szállásunkhoz, s onnan mely tömegközlekedési eszközzel érdemes bejárnunk a metropoliszt, ugyanis Londonban annyi lehetőség van, mint a pelyva. Csak győzze az ember kibogarászni…
A kezdetek
Nem mondanám, hogy őszinte volt a mosolyom, amikor szombaton hajnali háromkor ébresztett az óra, de azonnal jobb belátásra térített a közeledő repülés gondolata. Szerencsére odafelé nem volt gond a mostanában elkerülhetetlennek tűnő késéssel, ne adj’isten járattörléssel: két és negyedóra múlva meg is érkeztünk Stanstedre. Pörgős útlevélellenőrzést követően túl is estünk az első tűzkeresztségen: az automatás vonatjegy-vételen, ahol egyúttal kisebb sokkot is kaptunk (de legalább végleg kiment az álom a szememből), amikor realizáltuk: 20 fontba (jelenleg 9320 forint) kerül egy vonatjegy. Egy főre. Csak oda.
Negyven percnyi hangtalan suhanás után lyukadtunk ki a Liverpool Street végállomáson, ahonnan nagyjából tíz percnyire szálltunk meg. A csomagokat leadtuk a hotel recepcióján, s egy életmentő reggeli és az elengedhetetlen kávé után a nyakunkba vettük a várost.
Ahogy említettem, útitársam áldásos keresgélésének köszönhetően rábukkant a Get Your Guide Ticket városnéző ajánlatra, amely különböző csomagokat kínál a londoni turisták számára: így választhatunk a minimum kettő maximum hét látványosságot tartalmazó csomagajánlatok között. Az idő szűke miatt mi a hármas csomag mellett tettük le a voksunkat (fejenként 24 ezer forintért), amellyel bőven jobban járunk, mintha külön-külön fizetnénk be a borsos belépők árát. Az ajánlat egyébként tartalmazza a legfőbb látványosságokba való belépést (Westminster Apátság, Szent Pál Székesegyház, Kensington Palota, Tower…), így az a furcsa helyzet áll elő, hogy szanálnunk kellett az érdekesebbnél érdekesebb látnivalók között.
Hop-on, hop-off, Westminster Apátság és Lehúzós felhőkarcoló
Végül úgy döntöttünk, kipróbáljuk a hop-on, hop-off rendszerrel működő hajózást a Temzén, megnézzük a Westminster Apátságot és ha időnk engedi, „felmegyünk” London legmagasabb épülete, a The Shard tetejére.
Többször megjártam már Londont, eddig viszont egyszer sem kerültem testközelbe a várost kettészelő folyóval. Szerencsére a britek jófejsége itt is megmutatkozott, mivel a hajókázás mellé némi információ is járt a legénységtől arról, épp mely nevezetességek mellett haladunk el, s mit érdemes tudni róluk. Andalító sodródásunk a Big Bannél ért véget, majd megkezdtük a menetelést a Westminster Apátság felé.
Mentségünkre szóljon, hogy vészesen eleredt az eső, így csakis ennek következményeként történhetett, hogy nem a szentélybe, hanem a mellette álló parlamentbe próbáltunk első ízben bejutni. A Google (meg az unásig nézett James Bond filmek) végül kiszedtek minket a csávából, így mindössze harminc percet töltöttünk a parlament körül cirkálva, de rátermettségünknek hála – s kivárva a szintúgy félórás sort – végül bejutottunk az apátságba.
Miután a magyar nyelvű (!) audioguide-ot kiegészítve folyamatosan plusz információkkal egészítettem ki az abbey-ről szóló tudnivalókat angyalian mosolygó útitársamnak, igyekszem tömören összefoglalni a látottakat: a Westminster Apátság mind építészetileg, mind történelmileg elképesztő fenomén.
Ugyan eredetileg 750 környékén húzták fel legelső kolostortemplomát, III. Henrik kezdte el a ma is látható templom gótikus stílusú felcicomázását. Ebben az épületben nyugszik a rózsák háborúja kapcsán ismert VII. Henrik és felesége, Yorki Erzsébet, valamint Henrik édesanyja, Beaufort Margit. (Margitról mintázta egyébként George R.R. Martin a Trónok harca egyik leggyűlöltebb karakterét, Cersei Lannistert, így érdemes lehet megismerkedni a valós alakkal is.) Ugyanitt található I. Erzsébet és ellenfele, Stuart Mária sírja is, róluk legutóbb a Margot Robbie főszereplésével készült Két királynő kapcsán emlékezett meg Hollywood. Az apátság ugyanakkor nem csak sírhelyként szolgál, hiszen itt tartották II. Erzsébet és Fülöp herceg esküvőjét 1947-ben, de a királynő unokája, Vilmos herceg is itt fogadott örök hűséget Katalin hercegnének 2011-ben.
Miután útitársam sikeresen kivonszolt a templomból, visszacsorogtunk a Temzén a szállásunkhoz, s jól is tettük, ugyanis újra leszakadt az ég, így gyorsan megegyeztünk abban, hogy a harmadik nevezetességet másnapra hagyjuk, ellenben keresünk egy éttermet, hogy a szendvicsen kívül máshoz is jusson a szervezetünk aznap. A Towerhez visszaérve egy thai vendéglátóegységnek szavaztuk meg a bizalmunkat: megérte, isteni pad thai-t vacsoráztunk, a keleti ízeket pedig némi gin toniccal öblítettük le. Első nap pipa.
A második napot némi izomlázzal, ám annál nagyobb lelkesedéssel kezdtük, s a reggeli után el is indultunk gyalog (!) a The Shardba. S itt érkeztünk el a minden utazás során kötelező érvényű turista-szívatáshoz: ugyan a jegyünkkel valóban belépést nyertünk az épületbe, ám az (akkor még) szimpatikus ügyintéző egy-egy pohár pezsgőt is seperc alatt hozzácsapott a jegyünkhöz, potom 30 fontért (14.000 forint), így nem mondanám, hogy örömmámorban úszva értünk fel a 69. emeletre, mint ahogy azt sem, hogy kárpótolt a látvány. Igen, valóban elképesztő, ahogy a csaknem 310 méteres magasságból rálátni Londonra, de nem állítanám, hogy az élmény sokat hozzáadott volna az utazáshoz. Nem sok időnk jutott a bámészkodásra, így a pezsgőt felhajtva, a magyarokra jellemző „kummogás” kíséretében iszkoltunk vissza a szállásra a bőröndökért, majd vonattal a repülőtérre.
Reptéri horror
A légitársaság egy nappal korábban jelezte: a szokásos kettő helyett inkább három órával az indulás előtt érkezzünk meg Stanstedre. (Ez egyébként az utóbbi hetekben megszokott gyakorlat, s érdemes is ilyesmikre számítani a nyár folyamán a munkások alacsony létszáma és az utasdömping miatt.) A kivitelezésben nem volt hiba, időben odaértünk, s milliónyi embertársunkkal együtt vártuk ki az egyébként gyorsan pörgő útlevélellenőrzést. (Kézipoggyásszal utaztunk, így nem kellett a csomagfeladással bajlódnunk.) Eredetileg 18:00-kor indult volna haza a repülőgépünk Budapestre, ugyanakkor viszonylag hamar közölték, minimum 40 perces késéssel indulunk, amely a nap végére csaknem kétórásra duzzadt: végül (ottani idő szerint) 20:00-kor szálltunk fel.
Ez is érdekelhet:
Kígyózó sorok, többórás check-in és biztonsági ellenőrzés, elveszett csomagok, késések, járattörlések, munkaerőhiány, sztrájk… Tömören így foglalható össze az európai repterek 2022-es nyara, s ahogy haladunk előre a szezonban, még inkább érzékelhetők a koronavírus-járvány és a jelenlegi gazdasági válság legkevésbé sem kecsegtető hatásai. A repülőtereken tapasztalható káoszról ebben a cikkünkben olvashatsz bővebben.
A potom hatórányi repülőtéri fennforgást és várakozást leszámítva viszont felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Ha Londonban jársz, mindenképp javaslom felkeresni a felsorolt nevezetességeket, amelyek méltóképp díszeleghetnek bárki bakancslistáján, de érdemes kiélvezni a brit főváros egyéb élményeit is. Egy a lényeg: az otthoni problémákat hátrahagyva nyitottan vegyük nyakunkba a várost azzal a biztos tudattal, hogy bármi is lesz, meg fogjuk oldani.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
