A rasszizmus, szexizmus mellett napjaink legnagyobb, sztereotípiákhoz kötődő társadalmi problémái közé tartozik az ageizmus, ami viszont rengeteg esetben rejtetten marad. De miről is beszélünk?
Megesett már veled, hogy türelmetlen voltál egy idős emberrel a buszon, hogy inkább egy fiatalabbtól kértél útbaigazítást, gondolván, korosabb társa úgysem érti, vagy hogy sóhajtozva álltál be egy nagymamakorú hölgy mögé a sorban, mert “biztos, hogy miatta lassan végzünk majd”? Ezek az apróságnak tűnő dolgok is az ageizmushoz sorolhatóak.
Mi az az ageizmus?
Míg természetes, hogy az életkor a legelső dolgok egyike, amit észreveszünk a másikon, az ageizmus több ennél. A szóban forgó kifejezés azokat a sztereotípiákat, előítéleteket jelöli, melyek egy adott életkorhoz kapcsolódnak (ezek alapján többféle altípusa is van), azonban legtöbbször az idős emberek iránti negatív megkülönböztetést értjük alatta. Létezik intézményesült ageizmus, mely a törvények, szabályozások által jön létre, interperszonális, mely (kizárásos alapon) az ember közötti viszonyokban keresendő és internalizált is, ennek során az ageizmushoz kapcsolódó meggyőződéseket az ember saját magára alkalmazza. A kifejezést Robert Neil Butler, amerikai pszichiáter és gerontológus alkotta meg 1968-ban, értelmezése szerint “szisztematikus sztereotipizálás és diszkrimináció az idős emberekkel szemben, csak azért mert ők öregek; csak úgy mint a rasszizmus vagy a szexizmus, amelyek a bőrszín, illetve a nemek alapján diszkriminálnak”.
Sokan a nyugdíjas éveket az elhagyatottsággal, magánnyal, feleslegesség érzésével, az egészségi állapot hanyatlásával azonosítják, és ha megkérdezünk valakit, hogy melyik életszakasz a legjobb, szinte biztos, hogy nem a nyugdíjaskort fogja mondani. Az ageizmus már gyermekkorunktól kezdve belénk ivódik, így nagy tudatosság kell ahhoz, hogy negatív következményei ellen küzdjünk.
2021 tavaszán jelent meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ageizmussal kapcsolatos kutatása, mely kifejezetten az idősekkel kapcsolatos előítéleteket vizsgálta. Ebben megjegyzik, hogy az ageizmus gyakran összefügg az előítéletek más formáival, például a szexizmussal vagy a rasszizmussal. A kutatás szerint az európai országok népességét tekintve legalább minden harmadik 65 év feletti ember tapasztalt már életkori diszkriminációt. Utóbbi lehetett szóbeli (esetleg írásbeli, mondjunk egy internetes kommentben feltűnő “hallgasson, maga vén szatyor”) vagy tettlegességig fajuló is, ilyen a bántalmazás (gondoljunk csak az unokázós csalásokra, melyek elkövetői kizárólag idős embereket szemeltek ki) vagy bizonyos szolgáltatások megtagadása.
Az ageizmus a mindennapokban
Ahogy minden típusú diszkriminációnak, ennek is számtalan formája létezik az élet minden területén. A munkahelyen például ilyen, ha az idősebb korosztályt butábbnak, kevésbé hozzáértőnek, akadályozó tényezőknek bélyegzik és kihagyják a programokból, újításokból, feladatokból, vagy esetleg tovább sem jutnak az állásinterjún, mert alulmaradtak egy fiatalabb jelölttel szemben. Személyes kapcsolatokban megnyilvánulhat ez ártatlannak tűnő poénkodásként, korosztályra való általánosítások hangoztatásával, az egyes családtagok igényeinek figyelmen kívül hagyásával, mondván, ő öreg, úgysem tudja, mi a jó neki, vagy akár az idősek pénzével való önkényes gazdálkodással. Az intézményesült ageizmus legfeltűnőbb példája a kórházakban sokszor tapasztalható, idősekkel szembeni lekezelő bánásmód, ami akár bántalmazás formájában is jelentkezhet.
Hogyan küzdhetünk ellene?
A WHO kutatási eredményeit taglaló dokumentum az ageizmus elleni küzdelem hangsúlyozásával zárul. A szervezet három kiemelten fontos területet jelöl meg ezzel kapcsolatban, ezek az alábbiak:
- széleskörű oktatás a mítoszok és sztereotípiák eloszlatására, valamint az öregedés hatásainak udatosítására
- generációkon átívelő közbeavatkozás, amelyek együttműködést, empátiát teremtenek a korcsoportok között
- törvényi és politikai változások, amelyek csökkenthetik az egyenlőtlenséget és a diszkriminációt
Az egyes ember persze a saját szintjén és életterében képes a legtöbb változást elérni, így nézzük, mi mit tehetünk:
- tudatosítsuk magunkban az ageizmust és annak megjelenési formáit környezetünkben, viselkedésünkben
- hallgassuk meg mások ezzel kapcsolatos személyes történeteit, érzéseit
- gyakoroljuk, hogy mikor kell felszólalni másokért és mikor érdemes csendben maradni
- majd alkalmazzuk ezt a tudást – adott helyzetben lépjünk fel a sztereotípiák ellen, szólaljunk fel az idősek érdekében, védjük meg őket a viccelődéstől, a kihasználástól.
Ne felejtsük, hogy nem mentőakcióról van szó, hanem segítségnyújtásról olyan helyzetekben, ahol az áldozat nem tudja magát megvédeni.
Forrás: ITT
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
