A legerősebb kapocs általában az édesanyánkhoz köt minket, emiatt a vele való kora gyerekkori kapcsolatunk alapjaiban határozza meg, hogy mit gondolunk magunkról, hogyan kapcsolódunk magunkhoz, másokhoz és a világhoz. De mi van akkor, ha ez a kapocs „nem jó”, és inkább kárt okozott bennünk, mintsem a hasznukra vált volna? Hogy lehet helyrehozni az anyasebet?
A legelső kapocs édesanyánkhoz köt minket, életünk első szakaszában csak rá vagyunk utalva, tőle kapjuk a megerősítést, általa tudjuk elkülöníteni a jót a rossztól, magunkévá tesszük értékeit, gondolatait a világról, és ő gondoskodik testi-lelki jóllétünkről is. Így ő lesz az, aki – akaratán kívül persze – először meg is sebezhet minket. Anyák napja alkalmából talán kissé furcsának tűnhet a témaválasztás, de úgy vélem, ha tisztában vagyunk az anya-gyermek kapcsolat egyediségével és fontosságával, akkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha valami miatt nem megfelelően működik. Mindeközben tartsuk szem előtt azt is, ahogy Bethany Webster, az Anyaseb című könyv írója fogalmaz: „Az anyaseb gyógyítása nem egyenlő az anyánk hibáztatásával”.
„Nehéz kapcsolatban lenni azzal, aki tiszteletet és különleges bánásmódot vár el, ugyanakkor nemcsak uralkodni próbál gyermekén, hanem el is utasítja” – írja Lindsay C. Gibson Szülősebek című könyvében, melyben az érzelmileg éretlen szülőkkel való együttéléssel és az ilyen szülők gyermekeinek segít visszaszerezni érzelmi autonómiájukat. A „szülőseb” és a sokat emlegetett „anyaseb” nem pszichológiai diagnózisok, hanem transzgenerációs sérülésegyüttesek, melyek ördögi köréből kitörni nem egyszerű – de lehetséges. Lássuk, miről van szó.
Mi okozza az anyasebet?
Érezted már azt, hogy egyszerre kell megfelelned az anyádnak, magadnak és a társadalomnak, és a könnyebbség kedvéért az elsőt választottad? Nem vagy egyedül. A szakértők szerint fiúk is szenvedhetnek anya- vagy apasebtől, de az anya-lánya viszonyokban gyakrabban megjelenik ez a sérülésegyüttes. Bethany Webster ezt a férfiak által uralt társadalomra vezeti vissza, melyben „a nők többsége önbizalomhiánytól és kisebbségi érzéstől szenved, háttérbe szorulva, állandóan magát hibáztatja, nem meri kibontakoztatni a képességeit, tanult szerepeit pedig öntudatlanul tovább örökíti a következő generációra. A lányok anyáik gyógyítójává, lelki támaszává válnak, és félnek megvalósítani az álmaikat, ösztönösen elkerülik, hogy sikeresebbek legyenek, mint női felmenőik”.
Ahogy írtuk, nagyban meghatározó, hogy milyen hatások érnek minket életünk kezdetén, hogyan viselkednek velünk szüleink. A Healthline.com szerint anyasebet élhetnek át azok a gyermekek, akik édesanyja
- Ellátta fizikai szükségleteiket, de nem kaptak tőle elég szeretetet, biztonságot és törődést
- Nem fordult feléjük empátiával, így a gyermek nem tanulta meg felismerni és helyre rakni érzéseit
- Nem engedte meg, hogy a gyermek kifejezze negatív érzéseit („Ne hisztizz már!” „Na jó, fejezd be a sírást!”)
- Mindig extrán kritikus volt irányukban
- Maga is fizikai vagy érzelmi abúzus elszenvedője volt, nem dolgozta fel a traumát, így képtelen volt gondoskodást és szeretetet nyújtani
- Alkoholizmusban vagy kábítószerfüggőségben érintett
Nekem is van anyasebem?
Ha felmerült benned a fenti kérdés, érdemes megvizsgálni, hogy gyermekkorod során éreztél-e hasonlóakat vagy emlékszel-e ilyen élményekre:
- Anya nem volt ott érzelmileg, amikor szükségem lett volna rá – sokszor éreztem magam magányosnak, hiába volt ott mellettem, elvárta, hogy vigasztaljam, de sosem viszonozta ezt, mindig neki kellett, hogy igaza legyen, és nem tisztelte az érzéseimet
- Inkább nem hozzá fordultam, ha biztonságra, tanácsra vágytam
- Mindig az ő elismerésére vágytam, de sosem voltam benne biztos, hogy megkapom, így a tökéletességre törekedtem
- Sokszor voltam ideges vagy félelemmel teli, ha ott volt anya
- Gyakran én gondoskodtam anya érzelmi biztonságáról, és nem fordítva
Ezek pedig nyomot hagynak az ember személyiségén, önbizalomhiányt, az érzelmekhez való nehéz kapcsolódást, saját magunk megnyugtatására való képtelenséget okozhatnak, és azt az érzést, hogy nem érdemeljük meg a gondoskodó, törődő kapcsolatot. Mondanunk sem kell, hogy ezek tovább „fertőzhetik” kapcsolatainkat, karrierünket, és egész életünket, és összességében megjelenhet a Webster könyvében hangoztatott kisebbségérzet. Nem tudsz nemet mondani? Nehezen húzol határokat? Maximalista vagy, de már-már beteges módon? Képtelen vagy megbirkózni az érzelmeiddel, és az alkoholhoz, drogokhoz hasonló külső megoldást keresel rájuk? Nem könnyű pozitív kapcsolatokat fenntartanod, mert úgy érzed, nem bízhatsz senkiben? Párkapcsolatról párkapcsolatra ugrálsz, nem tudsz senkihez hosszú távon és/vagy egészségesen kötődni, problémád van az elköteleződéssel? Lehet, hogy anyasebből erednek ezek a tulajdonságok.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: