Neked kevés, neki sok – a párkapcsolati kötődés típusai

Vajon hogyan befolyásolja a párkapcsolatunkat és annak kiegyensúlyozottságát az, ha nem ugyanolyan kötődési típusba tartozunk? Egyáltalán mik ezek a típusok?

A párkapcsolatokban sokszor nem elég, ha megvan az a bizonyos szikra, és néhány közös érdeklődési pont, egy sor személyiségbeli különbség is vezethet kudarchoz. Helyesbítenék is rögtön – nem is a különbségek, hanem inkább azok semmibevétele jelentheti egy kapcsolat végét, pont emiatt fontos a másik megismerése mellett a megfelelő önismeret is. Ha tisztában vagyunk személyiségünk fontosabb sarokköveivel, könnyebben el tudjuk mondani a párunknak, hogy melyek ezek, mielőtt félreértelmeznénk egymás viselkedését. Ilyenkor ártatlan helyzetek alakulhatnak vitává, elmérgesedhet a viszony, pedig csak nem vagyunk tisztában a másik alapvető tulajdonságaival. Ilyen lehet a kötődési típusok különbsége is, ezért erről is érdemes beszélni, legalábbis tudatosítani magunkban, hogy melyikünk hova tartozik.

Forrás: pexels.com

A kötődési elmélet

A kötődést elsősorban a újszülött és édesanyja közötti kapcsolat meghatározására használjuk, mely elengedhetetlen minden ember egészséges személyiségfejlődéséhez. Először John Bowbly pszichoanalitikus professzor fogalmazta meg a kötődéselméletet, később tanítványa, Mary Ainsworth pedig továbbfejlesztette azt. Lényege, hogy az anyával való szoros kapcsolat, a biztonság érzése rengeteg mindent befolyásol az ember lelki fejlődésében. Az anya reakciója a gyermeke szükségleteire az elmélet szerint négy csoportba sorolható, a nyolcvanas években pedig ezt átültették a párkapcsolatokba és a felnőttkori kötődéssel hozták összefüggésbe. A négy kategóriát sokféleképpen fordították már le, íme:

  • biztonságos
  • elutasító – elkerülő
  • bizalmatlan – elkerülő
  • szorongó- aggodalmaskodó
kötődés
Forrás: Coloré

Biztonságos (secure)

Kezdjük a legideálisabbal. Ha valaki könnyen azonosul mások érzelmeivel, magabiztos a kapcsolataiban, nyitott a világra, tud támogató is lenni, de arról is gondoskodik, hogy az ő igényei is ki legyenek elégítve (mint ahogy gyermekkorában ez mindig meg is történt), akkor biztonságos kötődés jellemzi. Egyszerre figyel saját magára és a partnerére is.

Elutasító – elkerülő (dissmissive avoidant)

Gyermekkorában nem kapta meg azt a figyelmet és törődést, ami elengedhetetlen lett volna a személyiségfejlődéséhez, nem alakult ki kötődése az édesanyja felé. Ebből következően az egész világra úgy fog gondolni, mint egy sivár, elkerülendő helyre, nincs igénye a szoros érzelmi kapcsolatokra, és nagyra értékelik a függetlenséget. Sok esetben nem vágyik vagy nem képesek hosszútávú párkapcsolatra, érzelmileg távolságtartó és felszínesnek is tűnhet, akinek fontosabb a függetlenség.

Bizalmatlan-elkerülő (fearful avoidant)

Szeretne szoros kapcsolatot kialakítani, de ugyanakkor ez nehezére is esik, mert nem könnyen bízik meg másokban. Szélsőséges viselkedés is jellemezheti olykor, hiszen egyszerre vágyik az érzelmi közelségre és fél attól, hogy megsérül.

Szorongó-aggodalmaskodó (anxious)

Az elutasítástól fél a legjobban, sokszor ragaszkodása fojtogatóan hathat a másikra. Fél attól, hogy nem kap elég figyelmet, ezzel szemben ő mindent igyekszik megadni a párjának, ami sok esetben túlzónak tűnhet. Nem igazán szeret távol lenni a másiktól, és gyakori visszaigazolásra van szüksége arról, hogy szeretik – és rosszul esik neki, ha a másik nem igényli ezt annyiszor, mint ő. Hajlamos ott is rosszat látni, ahol nincs, és a biztonságos kötődésű embert is elutasítónak vélheti.

Mi a megoldás?

Az első kivételével mindhárom típus nehézségeket okozhat egy párkapcsolatban (már ha az elutasító-elkerülő eljut odáig, hogy kapcsolatot alakítson ki). Mindegyikhez türelemre van szükség, a szorongónál azért, hogy elhiggye, nem fogjuk otthagyni az első adandó alkalommal csak azért, mert nem válaszoltunk neki azonnal az üzenetére, vagy nem hívtuk fel egy baráti találkozó közepén. A bizalmatlan-elkerülőt pedig arról kell biztosítanunk tetteinkkel, hogy a párkapcsolatunk kiszámítható, van oka megbízni bennünk. A lényeg a nyíltsá, és az őszinteség.

Ha ránk jellemzőek ezek a típusok, és a cikk olvasásakor felismertük őket, az már egy hatalmas lépés – pláne, ha ezen változtatni is akarunk. Ajánljuk a témába illő önsegítő könyveket, és ha esetleg nehezebben birkózunk meg velük, akkor szakember segítségét. Csak bátran!

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

A sport a mindened? Még betegen is? Kiderül, hogy lehet-e!