Ugyan az oktatási rendszer korántsem tökéletes, be kell látnunk, hogy mégis mindannyian profitálunk a tanulásból. Általa olyan információkra tehetünk szert, amelyekkel máshol nem találkoznánk, a közösségben fejlődnek ki a „túléléshez” elengedhetetlen szociális és intellektuális képességeink, s nem utolsó sorban ez a feltétele annak, hogy bebiztosítsuk a jövőnket a munkaerőpiacon.
Elsős gyerekek szájából gyakran hangzik el a kérdés: mégis minek kell iskolába járni? Ember legyen a talpán, aki a reggeli rohanásban felvázolja a csemetéjének az edukáció fontosságát, ám, ha többször felmerül ugyanez a kérdés, nem árt tisztába tenni (úgy a saját magunk, ahogy utódunk fejében is), mi értelme van a sokszor évtizedeken át tartó hercehurcának.
Iskolába járni márpedig kötelező
Csaknem kétszázötven éve annak, hogy hazánkban először szóba került a tankötelezettség kérdése: Mária Terézia a Ratio Educationis rendeletben ugyan kívánatosnak tartotta, ha a szülők iskolába küldik gyermekeiket, ugyanakkor rájuk hagyta, ha csemetéiket nyáron az iskolapad helyett inkább mezőgazdasági vagy házimunkára fogták. Majdnem száz év kellett ahhoz, hogy az iskolába járás valódi kötelezettséggé váljon: hazánkban az Eötvös József-féle 1868-as törvénycikkben vezették be véglegesen az általános tankötelezettséget, amely napjainkig fennáll.
A képletben valószínűleg a „kötelezettség” szócska szúrja az iskolába járni kényszerülők szemét, viszont a jelenleg is hatályos törvények szerint 6 és 16 éves kor között a gyermeknek „sajnos” az iskolapadban van a helye. Más kérdés persze, hogy az utóbbi években gyakran bírálták a leszűkített korhatárt, sajnos nem ok nélkül. A kritikusok véleményét tükrözi a Pénzcentrum által idén májusban közölt jelentés is, amely szerint érdemes lenne átgondolni a tankötelezettség kibővítését 18 éves korig, már csak azért is, mert a magyar gyerekek legutóbb alulteljesítettek a PISA tesztben: a szükséges 488 pont helyett átlagosan csak 479-et szereztek meg. (A PISA a Programme for International Student Asessment, azaz a „nemzetközi tanulói teljesítménymérés” rövidítése, amely során matematika, természettudomány és szövegértés területén vizsgálják a 15 éves tanulók képességeit.)
Az idézett cikk írója egyúttal megjegyzi: Magyarországon átlagosan 16,5 évet töltünk az iskolapadban, ellentétben a listavezető ausztrálokkal, akik 20,4 évvel az első helyen végeztek, utánuk pedig a finnek (19,8) és a svédek (19,7) koptatják a leghosszabb ideig az iskolapadot, ellentétben a sereghajtó kolumbiaiakkal, akik átlagosan 14,1 évig járnak iskolába.
A számok józan paraszti ésszel is felfogható kapcsolatra mutatnak rá: minél magasabb egy személy iskolázottsága, annál jobb életszínvonalon élheti az életét, ezzel párhuzamosan pedig csökken a munkanélküliség veszélye is. Az idézett anyag szerint nem elhanyagolható az sem, hogy a tanult emberek aktívabbak a mindennapi politikában, emellett a lakóhelyüket érintő kérdések megtárgyalásában is gyakrabban hallatják a hangjukat. Összefoglalva tehát:
a tanult gyerek gondolkodó felnőttet eredményez.
Tudás: a kiaknázható lehetőségek kulcsa
Ugyan elsős fejjel nem valószínű, hogy értelme van a fenti eszmefuttatásnak, mégis érdemes mihamarabb tisztába kerülni azzal, hogy a tudás, illetve „a papír” jelenti a lehetőségek kulcsát a munkaerőpiacon.
Napjainkban a legtöbb munkához minimum egy (de inkább több) diplomára van szükség ahhoz, hogy egyáltalán betegyük a lábunkat az ajtón, s akár tetszik, akár nem, a munkaadók nem szimpátia, sokkal inkább az önéletrajzban felsorolt teljesítmény alapján döntik el, kit vesznek fel az adott pozícióra.
2020-ban a Northeastern University egy tömör cikkben taglalta, mekkora különbséget jelent kereset tekintetében egy diploma: eszerint egy sima érettségivel átlagosan évi 40 ezer dollárt (akkori árfolyamon 13 millió forint), míg egy alap diplomával 65 ezer dollárt (akkori árfolyamon 22 millió forint) kereshettek 2020-ban a fiatalok egy év alatt, azaz több mint másfélszeres fizetésbeli különbség van a két végzettség között.
Információ: a kritikus gondolkodás alapja
Az előnyös munkahely s azzal járó kereset mellett nem utolsó érv az edukáció oldalán, hogy az iskolában olyasfajta logikát sajátíthatunk el, amelynek segítségével képesek vagyunk összetett, komplex problémák elemzésére, megoldások megfogalmazására, s végrehajtására. Ennek tudatában azonnal más színben tűnnek fel a sokak által utált matematikai példák, szöveges feladatok és logikai következtetések.
A kritikus gondolkodás viszont nem csak a problémamegoldás területén érvényesül. Ugyan többen ki nem állhatják az irodalomórák műelemzéseit, mégis érdemes belegondolni: az olvasottak alapján kicsírázott, egyedi gondolatok jelentik a szabad véleményalkotás alapját. A könyvben szereplő karakterek, azok döntései miatt pedig lehetőségünk van a perspektíva váltásra is, amely a hétköznapi élet, s az empátia egyik fontos (mondhatni nélkülözhetetlen) velejárója.
Iskolába járás = a szocializáció forrása
Nem elhanyagolható tény, hogy a család után az iskola az első olyan szocializációs közeg, amelyben „más emberekkel” vagyunk körülvéve. A sokféle gyermek összeeresztése ugyan nem kevés rizikót rejt magában, mégis fontos pontja a társadalomba való beilleszkedésünknek, hiszen a kortárs interakciók korántsem csak az oktatás körül forognak.
Barátságok, szerelmek és persze ellentétek is születnek ezekből a kapcsolatokból, amelyek által a gyermek megtanulja, hol, s milyen közegben érzi komfortosan magát, ezen kívül szert tehet olyan képességekre (empátia, kommunikáció, konfrontáció) – amelyeknek nagy hasznát veszi majd később.
Összességében elmondhatjuk, hogy ugyan gyermekként érthetetlennek tűnik, vajon miért kell iskolába járni, nem véletlen, hogy a társadalmunk a 21. századra felfedezte: nem a nyers erő, sokkal inkább a tudás lehet az emberiség előre mozdításának kulcsa.
Ez is érdekelhet
Így szerezd meg álmaid állását – A jó önéletrajz 7 szabálya
Egy vágyott munkához vezető út első lépése az önéletrajz megírása. Bizonyára van egy már meglévő verzió, de ahogy az életünk, vele az önéletrajz is változik: egyre több tapasztalatot szerzünk, amik mind elősegíthetik az új munkahelyre való bejutást. A kérdés csak az, hogy hogyan foglaljuk össze a szakmai pályafutásunkat két oldalban.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
