Mi fán terem a természetes csecsemőhigiénia?

Egy kisbaba napi 6-10 pelenkát használ el, amíg szobatiszta nem lesz – ez óriási mennyiség, nemcsak pénzben és időben, hanem a környezetszennyezés mértékét nézve is. A mosható pelusokon kívül van még egy másik mód is a szemét csökkentésére, bár ez egyáltalán nem emiatt lett kitalálva, és nem is új keletű dolog. Hogyan is néz ki a természetes csecsemőhigiénia a gyakorlatban.

Az újdonsült anyuka és apuka napjait a kicsi etetés-altatás-pelenkázás háromszöge teszi ki nagyrészt, olykor más teendőkkel fűszerezve. Mivel az újszülött koránál fogva nem igazán tud magától enni és oda végezni a dolgát, ahová a civilizált felnőtt emberek (vigyázat, irónia), ezért a szülő feladata mindennek a biztosítása. Nem is tudjuk tehát pelenkázás nélkül elképzelni az első éveket – pedig lehetne! Gyarmati Andrea pszichológus Vihar a bili körül című cikkében olvashatjuk, hogy „a szobatisztaságra szoktatás tulajdonképpen egy olyan probléma kezelése, amelyet maga a pelenkázás hoz létre.” Nos, lehet benne valami, hiszen azért kezdjük el mindenféle textilbe bugyolálni a kicsit, mert egyrészt nem tudja kontrollálni (pedig de, csak eltűnik ez a reflexe), hogy mikor hova pisiljen/kakiljon, másrészt nem tud szólni arról, hogy „ki kell mennie”. Aztán amikor elér egy bizonyos kort, szobatisztaságra kezdjük szoktatni, vagyis arra, hogy önállóan, az ingereit kontrollálva a mellékhelyiséget rendeltetésszerűen használja. Tehát leszoktatjuk arról, amire mi neveltük rá – de ez nem minden népcsoportnál van így.

Mother,holding,her,newborn,baby,in,the,hands.
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

A csecsemő jelzései a legfontosabbak

Létezik az úgynevezett elimination communication (EC- ürítéses kommunikáció), ezt magyarul természetes csecsemőhigiéniának fordítják, ilyen néven kezdett népszerűvé válni itthon pár éve. Afrikai törzseknél például nem pelenkáznak, hanem már pár hetes kortól kezdve figyelik a csecsemő jelzéseit, amikor épp kis vagy nagy dolga van, és a bilihez vagy kiválasztott helyhez viszik őt. Így már élete kezdetétől rászoktatják erre a metódusra, és később sem kell elvárni tőle a szobatisztaságot, mert már így növekszik. A kulcs az anya és babája közti kommunikációban rejlik, de nem kell megijedni attól, hogy nem ismerjük fel a jelzéseket, hiszen a szoptatásnál is lassan egyértelművé válik, hogy mikor éhes a kicsi és mikor nem.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

  • kényelmes, könnyen levehető ruhákba kell öltöztetni a kicsit a gyakorlatiasság érdekében
  • kezdésnek minden lefekvés, ébredés, evés, otthonról való elindulás és hazaérkezés után kínáljuk fel a lehetőséget a pisilésre, mégpedig úgy, hogy a hátát a mellkasunknak támasztjuk, felhúzzuk a lábait és a fenekét a bili, kiszuperált tál, vécékagyló fölé tartjuk
  • Közben szóban is megerősítjük, hogy most lehet pisilni vagy kakilni
  • Néhány percig ebben a pózban maradunk – nem órákig, majd abbahagyjuk és visszaöltöztetjük
  • Nem probléma, ha nem jött semmi, nem szabad rágörcsölni, mert együtt tanuljuk vele ezt a folyamatot
  • Idővel észre fogjuk venni a jelzéseit, és már könnyebben fog menni a dolog!

Fontos, hogy humorral és türelemmel fogjuk fel a dolgokat, mert vicces helyzetek születhetnek belőle! A lényeg a közös tanulás és fejlődés.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Újabb sztárparádé ősszel: itt a House of Gucci előzetese