Szinte állandó téma mindkét nem részéről, hogy „bezzeg régen” mennyivel jobbak voltak a párkapcsolatok, az emberek pedig mennyivel boldogabban éltek. De mi a hiba a dologban, hol romlott el „minden”? Fórumozók véleményeiből szemezgettünk.
Nemcsak baráti társaságokban merül fel ez a téma, hanem a netes fórumokon is gyakran tárgyalják ki a „Mi a baj a mai párkapcsolatokkal?” kérdéskört a felhasználók. Három hete a Reddit AskMen nevű sub-redditjében (mely egyfajta al-kérdésfolyam) tette fel a kérdést egy felhasználó. Több, mint négyezer válasz érkezett rá a világ minden tájáról, ezekből a kommentekből szemezgettünk.
A lista élén: a kommunikáció hiánya
Nem meglepő, én is erre tippeltem volna elsőként: nagyon sok kapcsolat ott bukik el, hogy a felek nem fejezik ki világosan igényeiket, vágyaikat, érzéseiket a másik felé. Hogy ennek mi az oka – bátortalanság, korábbi rossz tapasztalatok, a társadalom és a környezet hibás mintái – azt nem tudom, de tény, hogy sok esetben a találgatás, a félreértés mérgezi meg a viszonyokat.
„Az emberek túlságosan bizonytalanok ahhoz, hogy egyértelműen és magabiztosan kommunikáljanak. Túl nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak az elvárásoknak, hogy egy kapcsolatnak milyennek kell lennie, ahelyett, hogy saját érzéseikből/megérzéseikből indulnának ki.„
„Lehet, hogy tévedek, ezért szóljatok rám, vagy egészítsetek ki, de úgy gondolom, hogy az emberi társadalom általános problémája, amiről SENKI sem beszél, az az érzelmi fejlődés megrekedése. Összességében szerintem a legtöbb emberből hiányzik a világos és magabiztos kommunikáció képessége. A sebezhetőség hiánycikk, és persze sokuknak és jó okuk van az óvatosságra. Túl sok mérgező dolog van a világon, és olyan nehéz nem cinikusnak lenni.”
„A párkapcsolatban élő barátaimat elnézve a legnagyobb baj mindig is a kommunikáció volt és továbbra is az. Senki sem beszél az érzéseiről, mindenkit traumatizálnak a múltbeli tapasztalatai, és mindenki hazudik vagy elhamarkodott következtetéseket von le.„
„Kommunikációs gondok – mindig is volt, mindig is lesz (a legtöbb embernél)
Figyelemhiány – Úgy tűnik, ma sokkal többet ugrálunk emberről emberre, mint akár tíz évvel ezelőtt. Amikor azt mondtam egy barátomnak, hogy egyszerre csak egy ember tetszik, azt felelte, hogy „ez megszállottságnak tűnik”.
Általános önzés – Egyre többen kezdenek bele egy kapcsolatba azzal a kérdéssel, hogy „mit ad ez nekem?” Szerintem ez a múltbeli rossz kapcsolataikból és a médiából fakad; az a gondolat, hogy az ő életük a legfontosabb, és azt kell tenniük, ami nekik a legjobb, ami egyáltalán nem baj, de az már igen, hogy aztán nem számolnak azzal a másik emberrel az életükben.”
Nem teszünk meg mindent?
„Bezzeg régen jobb volt” – szokták mondani az idősebbek, de nemcsak ők. Néha én is azon kapom magam, hogy ezt gondolom a mai gyerekekről, akik csupán 15-20 évvel fiatalabbak, mint én. A randizáshoz való hozzáállásról is sokszor mondják ezt, hiszen régen sokkal kevesebb volt a válás, és tartotta magát a mondás, miszerint „Ha elromlik a házadban a csap, nem veszel új házat, hanem megjavítod a csapot.”
„Édesanyám szerint „kidobó” társadalomban élünk. Ötven évvel ezelőtt, ha valami elromlott, javítottad. Beleértve a használati tárgyakat, bútorokat, autókat és minden kapcsolatot. Most, hogy ilyen könnyen elérhetőek a dolgok (beleértve az internet miatt a potenciális partnereket is), könnyebb kidobni valamit és újat szerezni, mint dolgozni azon, hogy megjavítsd.„
„A mai világ a túlstimulációra összpontosít. Azt kapod, amit akarsz, amikor csak akarod. A szórakozás egyetlen gombnyomásba kerül. Ez a hozzáállás pedig befolyásolhatja azt, ahogyan egy kapcsolatra nézünk és ahogy abban létezünk. Arra vagyunk felkészülve, hogy simán megkapjuk, amit akarunk, anélkül, hogy sok munka vagy idő állna mögötte.„
„Az emberek egyszerűen félnek elköteleződni. Inkább szórakoznak egy kicsit, és ha a dolgok rosszul mennek, mindent eldobnak maguktól. Félnek kötődni. Félnek kockáztatni. Csak túlgondolják, és nem bíznak a szívükben.”
Megváltozott randikultúra
Kapcsolódik az előző ponthoz, hogy a kommentelők közül sokan úgy gondolják, teljesen megváltoztak a párkeresés módjai, és nem pozitív irányba. Ez számos felhasználó szerint az internetnek, a modern kornak „köszönhető”.
- Az internet hozzászoktatott minket az azonnali kielégüléshez, de az értelmes párkapcsolatokhoz mély érzelmi kötődésre van szükség, amely csak idővel alakulhat ki. A technológia mindent felgyorsított az életben, az utazástól a kommunikációig. Mivel sok kapcsolat túl gyorsan fejlődik, sokan nagyon korán szexelnek, és “szeretnek bele” egymásba. A szexhez kapcsolódó élvezet és heves érzelmek elhitetik velük, hogy valóban szeretik egymást, holott a valóságban csak az átélt érzelmi csúcsba zúgtak bele. Mivel a kapcsolat nem szilárd alapokra épült, lassan össze fog omlani, és nincs más, ami fenntarthatná. Soha ne tévesszétek össze a rajongást valódi érzelmi kapcsolattal.
- Mobiltelefonok. Az embereknek nem szabadna állandóan elérniük a másikat, hiszen. időre van szükségünk, hogy feldolgozzuk és rendezzük saját gondolatainkat. Ha a hét minden napján, 24 órában kapcsolatban vagytok egymással, soha nem jut idő az elmélkedésre és a feldolgozásra. Az érzelmek soha nem tudnak szünetet tartani, és elkerülhetetlenül kiégünk.
- Kommunikáció. Modern társadalmunk ahhoz vezetett, hogy a legtöbb ember kommunikációs készségei fejletlenek. Mielőtt ez a technológia létezett, az embereknek világosan és hatékonyan kellett kommunikálniuk. Nem léphettek kapcsolatba másokkal, amikor csak akartak, így ha nem tudták a szavaikat jól megválogatni, akkor teljesen elvesztették az esélyüket… De a modern technológiának “hála” már nincs ami arra kényszerítene minket, hogy ezeket a készségeket fejlesszük.
- A másik fűje mindig zöldebb. Az internet és a média szupermodelleket és hamis valóságot mutatja nekünk, ami miatt elégedetlen leszel azzal, amid van.”
„Az emberek már nem találkoznak a való életben, minden online történik. Az online társkereső a baj a társadalommal. Az ilyen társkereső a lányoknak túl egyszerű, a fiúk számára viszont lehetetlen küldetés. Ez viszont sok lányt nárcisztikussá tesz, akik csak a tökéletessel elégszenek meg, és ez pedig hihetetlenül elbizonytalanítja a férfiakat. Ez azt is jelenti, hogy soha, sehol nem lesz bátorságuk egy aranyos lányhoz közeledni, noha továbbra is mindenki a férfiaktól várja az első lépést.„
„Az emberek úgy keresik a másik felüket, hogy az a valaki először nem a barátjuk. Olyan emberek randiznak, akik nyilvánvalóan soha nem lennének barátok, „ő nem a barátom, hanem a csajom” – mondják. Nem telik sok időbe, mire az első repedések megjelennek a párkapcsolaton.„
„Szörnyen sokan vannak, akik megelégszenek valakivel, aki csak félig érdekli őket, vagy csak azért vonzódnak hozzájuk, mert félnek az egyedülléttől, vagy csak azért, mert nem akarnak keresgélni és rátalálni valami igazira. Sok dolog miatt olyan magas a válások aránya, de ez határozottan a fő ok. Nem tudom, hogy a tévé és a filmek-e a hibásak, de úgy tűnik, hogy az embereknek van ez a listájuk arról, hogy bizonyos életkorban mit kell elérniük ahhoz, hogy “megfelelő” felnőttek legyenek, ezért ha nem találnak valakit a húszas éveik közepéig, akkor általában csak megelégszenek valakivel, aki a közelben van.”
„A randevúzást piacnak és tranzakciós dolognak tekinteni egy meglehetősen új és nagyon népszerű elgondolás, és közben nagyon elcseszett.”
„Sokan azokhoz a hagyományos nemi szerepekhez ragaszkodnak, amelyek ma már nem tükrözik a valóságot.”
„Megtört emberek keresnek párkapcsolatokat, és azt hiszik, hogy a másik személy majd megoldja a problémáikat, ahelyett, hogy kitalálnák, mi a baj velük, és megpróbálnának javítani.„
A válaszok többsége – a kérdés jellegéből adódóan – borús képet fest a mai randizási szokásokról, és kirajzolódni látszanak a fő problémák. De vajon ha mind egyetértünk ezekben, miért nem teszünk ellenük? Hiszen pont rólunk, a társadalom tagjairól szólnak ezek a felvetések, mi követjük el ezeket a hibákat – így a kulcs is a mi kezünkben van a változáshoz.
