Az aranyér nemcsak a mindennapokat, hanem a párkapcsolatot is megnehezíti. Hogyan essünk túl ezen a nehezebb időszakon?
Az aranyér semmilyen élethelyzetben nem szerencsés, különösen nem egy párkapcsolatban. Sokszor csak azt érezzük, hogy valami nincs teljesen rendben, és máris elmegy a kedvünk az esti szerelemtől. Ha tudjuk, hogy mivel állunk szemben, könnyen átalakulhatnak az érzéseink, hiszen az önbizalmunkat veszthetjük el, és az intimitáshoz való viszonyunk is változhat, csendben rombolva ezzel a párkapcsolatunkat.
Aranyér a párkapcsolatban: ami nem csak a testünket rombolja
A párkapcsolat szempontjából elengedhetetlen az önbizalom és az, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Már egy fejfájás is elég ahhoz, hogy ne kívánjuk a párunk közelségét, nem is beszélve egy fájó aranyérről, hiszen a fájdalom teljes mértékben átrendezi a gondolatainkat. Az aranyér meglehetősen alattomos, hiszen sok esetben nem látszik, csak érezhető. Kezdetben vérezget ugyan, de amíg bent van, nem fáj. Ez egy folyamatos, el nem múló, feszültséget generáló állapot, hiszen nyugtalaníthat a tudat, ha időnként vér látszik a papíron.
Ez nemcsak a mindennapokban, hanem a szexuális életben is érzékelhető problémát jelenthet. Az aranyér ugyanis lehet akármennyire észrevétlen, ott van, és lélekben nem ereszt bennünket, annál is inkább, mert tartunk attól, hogy esetleg fájdalmat okoz a szexuális együttlét. A végbéltájéki problémák ugyanakkor tabunak számítanak, így nem szívesen beszélünk róluk, sem új partnerrel, sem állandó társsal nem könnyű téma.
Ilyenkor tehát hajlamosak vagyunk visszahúzódni és különböző indokokra hivatkozva kerülni a testi közelséget. Kifogásokat keresünk, nem kezdeményezünk, amit a partnerünk félreérthet, és úgy érezheti, vele van a baj. Így válik egy testi probléma kommunikációs, majd párkapcsolati nehézséggé.
Mit tehetünk?
Az aranyérrel kapcsolatban az első érzés általában a szégyen. Ez teljesen normális a tekintetben, hogy társadalmilag úgy alakult, hogy a végbéllel kapcsolatos problémákról nem beszélünk, tisztátalannak tartva azt. Akár odáig is vihet a szégyen, hogy az orvoshoz se merjünk elmenni, ezzel csak tovább súlyosbítva az állapotunkat és a helyzetünket.
Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy az aranyér korántsem csak a mi problémánk, hiszen számos emberrel megesik élete során akár többször is, hogy hasonlót tapasztal. Merjünk hát beszélni róla, ha mással nem, egy barátunkkal és legfőképpen a párunkkal! Ahogy megértjük, hogy semmi szégyellnivalónk nincs, egyre könnyebb lesz beszélni róla, és ha látjuk, hogy támogatóan állnak hozzánk, a megoldás is gyorsabban érkezhet!
Nem kell rögtön részletekbe mennünk, csak mondjuk ki, hogy nem érezzük jól magunkat és van egy kisebb egészségügyi problémánk, ami miatt időre van szükségünk. Aki szeret bennünket, nem fogja annyiban hagyni, és mindent megtesz, hogy segítsen. Ez nemhogy gyengíti, hanem erősíti a kapcsolatot, és a párunk számára is könnyebbé tesszük, hiszen nem kell találgatnia és önmagában kételkednie az eltávolodásunk miatt.
Miután túl vagyunk rajta
Fontos elhinnünk, hogy a partnerünk a puszta jelenlétével is segíthet a gyógyulásban, hiszen sokszor ennyi kell csupán: a jelenlét, a támogatás, a biztatás. Általa könnyebben rávesszük magunkat arra, hogy orvoshoz menjünk, és a kezelés során is támaszt találhatunk. Bár még távolinak tűnik, eljön majd az idő, hogy az aranyér már csak rossz emlék lesz, mégis tekinthetünk úgy rá, hogy erősítette a párkapcsolatunkat, hiszen mertünk beszélni egy ilyen tabunak számító témáról, és segítséget is kaptunk!
Idővel, a tünetek elmúltával az intimitás is visszaáll, és rájöhetünk, hogy a párunkkal – ha valóban ő az igazi – bármiről beszélhetünk, sőt! Benne is felszabadíthatunk gátlásokat, hogy hasonló probléma esetén ő is bátran elmondja nekünk, ha nehézségei vannak.